Szekszárd és Tatabánya 1 óra és 54 percnyi autózásra van egymástól. 192 kilométeres távolság, amely útdíjjal és benzinköltséggel kihozható 7000 forintból. Mégis, a közérdekű információ megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alkotmányos jog értelmezésében fényévekre áll a két megyeszékhely egymástól. Egy nap különbséggel született két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítélet olyan ügyekben, amelyek tényállása gyakorlatilag teljesen egyező.
Az első eljárás a Paksi Atomerőmű Zrt. által kötött szerződések nyilvánosságra hozatalára irányult, amelyeket az erőmű bővítését célzó úgynevezett Teller-projekt keretében kötöttek meg. A Vértesi Erőművet pedig a TASZ azért citálta bíróság elé egy másik perben, mert nem akarta megismertetni egy oknyomozó újságíróval azokat a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, amelyek megkötésére Kapolyi László, szocialista politikus igen kétséges tisztaságú üzérkedése következtében került sor, és amelyek a patinás cég csőd szélére sodródásához vezettek. (Emellett az áramvásárlási és privatizációs ügynek a büntető feljelentést megalapozó belső vizsgálati anyaga is a per tárgyát képezte.) Mind a két gazdasági társaság a jelenleg legnagyobb állami tulajdonú cégegyütteshez, a Magyar Villamos Művek Csoporthoz tartozik. Mindkettő közvetlen állami tulajdonban áll, részvényeiket a legnagyobb állami cég, a Magyar Villamos Művek Zrt. birtokolja. Az állami tulajdon bármilyen használatára vonatkozó jogszabályok egyértelműek: az állami vagyonról szóló törvény értelmében az MVM Zrt. egy közfeladatot ellátó szerv, és a vagyon gazdálkodással összefüggő adatok pedig közérdekből nyilvánosak. Az ilyen információk megismerése csak nagyon szűk körben korlátozható, kizárólag technológiai eljárások, műszaki ismeretek és más hasonló információk védelmében lehetséges. Hangsúlyozni kell, hogy mind a két per pénzügyi adatok kiadását célozta, tehát ezek a kivételek szóba sem jöhettek.
A közvetlen állami tulajdonlás ténye a Szekszárdi Városi Bíróságot igencsak megzavarta. Az ítélet szerint nem lehet állami vagyonnal gazdálkodó cégnek tekinteni az erőművet, mert, a vagyontörvény a mellékletében nem nevesíti a Paksi Atomerőművet, csak az MVM Zrt.-t, és a kért szerződések megismerhetőségének elbírálása során az MVM Zrt. jogi helyzete irreleváns. Könnyen belátható, hogy a nyilvánosság szabályait ilyen szinten szűkítő értelmezés irreálisan tág teret enged a korrupciónak. A szekszárdi bíróság jogértelmezéséből az következik, hogy kizárólag a törvényben nevesített MVM Zrt., a cégcsoport uralkodó tagja esik az információszabadság spektrumába. Tegyük fel, hogy egy élelmes és mérhetetlenül korrupt pártkatona kerül éppen az MVM Zrt. élére. A szigorúan képzeletbeli cégvezér szépen feldarabolja a céget, az egész vagyont kiszervezi, és máris teljesen ellenőrizhetetlen lesz az aranytojást tojó tyúk. Érdemes megjegyezni, hogy bár a jogalkalmazó szerint alkotmányos jogaink érvényesíthetősége szempontjából a cégcsoporton belül élesen elkülönülnek egymástól a tagok, a mindennapos üzleti tevékenység során ez nem tapasztalható. Ékesen példázza ezt, hogy az MVM honlapján található éves üzleti jelentés az egész cégcsoportra vonatkozik…
A közérdekű adatok megismerésének szabályozási rendszerét súlyosan félreértette a szekszárdi bíróság egy másik okból is. Az információszabadság alapszabálya, hogy állami, önkormányzati vagy egyéb jogszabályban meghatározott közfeladatot ellátó szervek és személyek adatai a nyilvánosság számára megismerhetők. Az erőmű nem államigazgatási szerv, nem közintézmény, nem önkormányzat. A kérdés tehát, hogy ellát-e jogszabályon alapuló közfeladatot az atomerőmű? A közfeladat fogalma nincsen normatív szinten rögzítve, azt esetről esetre kell megítélni. Ez a magyar szabályozásnak egy figyelemre méltó és külföldi szakemberek által is irigyelt megoldása, mert így nem kizárólag állami vagy önkormányzati szervekre alkalmazhatók az átláthatóságot biztosító rendelkezések, hanem mindenkire, aki olyan tevékenységet végez, amit az államnak kellene ellátnia. Ehhez képest a bíróság elővette az atomenergiáról szóló törvényt, és megállapította, hogy ott nincsen nyíltan kimondva, hogy az atomenergia-termelés monopóliumával rendelkező cég közfeladatot lát el. Márpedig az alperes csak abban az esetben lenne jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek minősíthető, ha a működésére vonatkozó atomenergia- törvény az általa ellátott tevékenységet közfeladatnak minősítené – írja az ítélet. Nos, ha ez valóban helytálló, akkor a nyilvánosság ügyét szívükön viselő országgyűlési képviselők igen szép feladatot kaptak. Ha azt szeretnék, hogy az információszabadság ne csak egy meglehetősen szűk körben legyen alkalmazható, akkor le kell ülniük, és végigvenni az összes olyan törvényt, amelyről azt gondolják, hogy a közvéleményre tartozó tevékenységet szabályoz, és ezeket ki kell egészíteni azzal, hogy az adott tevékenység közfeladatnak minősül. Remélhetőleg a másodfokú bíróság megspórolja nekik ezt a fáradtságot.
A fenti, túlzás nélkül abszurdnak minősíthető érveléshez képest szerencsére a Tatabányai Városi Bíróság a másik ügyben döntése indokolásában kimondta, hogy az alperes Vértesi Erőmű tulajdonosa a tartós többségi állami tulajdonban működő Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt., és a helyes jogértelmezés szerint az állami tulajdonú vállalatokról szóló törvény szabályai alkalmazandók a közvetett állami tulajdonban álló gazdasági társaságokra is, "hiszen egyébként az adatvédelmi törvényt könnyen ki lehetne játszani az állami vagyon különböző állami tulajdonban álló gazdasági társaságokba való kiszervezésével". Nem is érdemes magyarázni, vagy átírni a bíróság által mondottakat, folytassuk egy másik idézettel: „A közérdekű információhoz való szabad hozzáférés az állami vagyonnal való gazdálkodás ellenőrizhetőségének alkotmányos biztosítéka.... [E] biztosíték válna súlytalanná, formálissá, ha az állam kivonhatná az állami vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatokat a nyilvánosság garanciális kontrollja alól azzal a megoldással, hogy e gazdálkodásra nem közvetlenül, hanem a tulajdonában lévő, illetve közvetlen befolyása mellett működő gazdasági társaságai vagy egyéb gazdálkodó szervezetei (akár többszörös) közvetítésével kerülne sor.” A bíróság nem keresgélt a villamosenergia-törvényben közfeladat ellátását kimondó rendelkezést sem. Nyilván nem lustaságból, hanem mert – helyesen – azt nem látta szükségesnek.
Az információszabadság, a közhatalom gyakorlásának nyilvánossága, az állam és a végrehajtó hatalom tevékenységének átláthatósága, ellenőrizhetősége feltétele a bírálat jogának, a kritika szabadságának, a szabad véleménynyilvánításnak. Egy demokratikus társadalomban a közérdekű adatok nyilvánossága a főszabály, ehhez képest a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását kivételesnek kell tekinteni. Ezek a legfontosabb releváns alkotmányossági elvek. Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, hogy a szekszárdi bíróság döntése és az alkotmányos elvárások között nincsen igazán összhang, míg a Tatabányai Városi Bíróság döntése szem előtt tartotta a közérdekű adatok megismerésének rendeltetését. Az ugyanakkor komoly aggodalomra adhat okot, hogy ennyire hiányzik az egységes joggyakorlat ezen a különálló jogterületen. Pontos statisztikák nem állnak a rendelkezésünkre arról, hogy hány peres eljárás indul egy évben közérdekű adatok kiadása iránt. Lehetséges, hogy túlzás százas nagyságrendűre becsülni ezen ügyek számát, a TASZ körülbelül 20-25 ügyet visz egy évben, és ezzel valószínűleg vezeti a listát. Ezért különösen fájó, hogy egy relatíve szűk, ám alkotmányos jogok érvényesítését célzó jogterületen ennyire nem egységes a jogértelmezés. Az egységes ítélkezés hiánya részben annak is betudható, hogy néhány bíró életében akkor találkozik először az Adatvédelmi törvénnyel, amikor elé kerül az eldöntendő jogvita. Ez nyilvánvalóan felveti a bíróságok szakmai irányításának a felelősségét, de legalább ugyanilyen fontos faktor, hogy a kevésbé szabadságpárti bírák inkább az állam javára döntenek kényes helyzetekben.A TASZ közérdekű adatos pereinek az egyik legfőbb célja éppen ezen szemlélet megváltoztatása.
Hüttl Tivadar
A Paksi Atomerőmű ügyében hozott ítélet szövege letölthető innen.
A Vértesi Erőmű ügyében hozott ítélet szövege letölthető innen.