Vasárnap ügydöntő helyi népszavazást tartanak a Józsefvárosban, a kérdések a hajléktalanokra vonatkoznak. A referendum akkor lesz érvényes, ha a választásra jogosultak több mint a fele részt vesz, eredményes pedig akkor, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ ad. Ha a népszavazás eredménytelen, akkor a helyi képviselők jogosultak dönteni.
De hogy miről is szavaznak pontosan a nyolcadik kerületiek?
„1. Támogatja-e Ön, hogy hatályban maradjon Józsefváros Képviselő-testületének kukázást tiltó rendelete?”
A Józsefvárosban 2011. január 1. óta hatályos az a rendelet (pdf), mely szerint 50 ezer forinttal büntethető, aki hulladékgyűjtőt kiborít, vagy azokból hulladékot vesz ki.
A TASZ álláspontja szerint a guberálás büntetése amellett, hogy észszerűtlen és életszerűtlen, alkotmányellenes is, mivel megalázó, így sérül az emberi méltósághoz való jog. A guberáláshoz kapcsolódnak természetesen olyan jelenségek, amelyek valódi problémát jelenthetnek, de ezek esetében már rendelkezésre áll szabálysértés: ilyen például a szemetelés, ami köztisztasági szabálysértésnek minősül. A népszavazásra bocsátott kérdés továbbá ellentmond annak az alkotmánybírósági határozatnak, amely tiltja, hogy egy már létező szabálysértési tényállást írjon felül vagy ismételjen meg egy önkormányzat.
A TASZ januárban beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben 44 önkormányzati rendeletet támadtunk meg, mindegyik az ún. néma koldulást vagy a guberálást tiltja. Az érintett rendeletek közös jellemzője, hogy nemcsak alkotmányosan aggályosak, hanem látszólag ugyan megoldást nyújtanak valós társadalmi problémákra, azonban hatásukban legfeljebb elfedni képesek azokat.
„2. Támogatja-e Ön, hogy Józsefváros Képviselő-testülete rendeletben tiltsa meg Józsefvárosban a közterületen történő életvitelszerű lakhatást?”
A Fővárosi Közgyűlés április végén fogadta el Tarlós István főpolgármester javaslatát, mely szerint 50 ezer forintig terjedő pénzbírsággal büntethető, aki a közterületet életvitelszerű lakhatás céljára használja. A határozat értelmében szabálysértésnek minősül az is, ha valaki az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságait a közterületen tárolja. Azokkal az utcán élőkkel szemben, akik nem tudják megfizetni a kirótt bírságot azt elzárásra is át lehet változtatni. Az indoklás szerint csak azokat a hajléktalanokat érinti a büntetés, akik valamiért nem veszik igénybe a szállásokat – amelyekben amúgy nincs elegendő hely mindenki számára.
Tarlós István tavalyi megválasztása után kezdett hadjáratot a hajléktalanok láthatósága ellen, tél elején a frekventált helyen lévő aluljárókat tisztította meg a fedél nélkül élőktől. Civil szervezetek már akkor tiltakoztak, azt rótták fel a főváros vezetésének, hogy a hajléktalanok ügyét rendészeti kérdésnek kezeli, miközben a problémára nem kínál valódi megoldást.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint „az új szabályozás az eleve kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek számára a folyamatos jogi fenyegetettség légkörét teremti meg, amelyben nem lesznek képesek magatartásukat a bizonytalan tartalmú előírásokhoz igazítani”. Szabó Máté jelentésében (doc) arra hívta fel a figyelmet, hogy az életvitelszerű közterületen tartózkodás súlyos krízishelyzet, ami a legritkább esetben az érintett tudatos választása, így amíg az utcán éléssel szemben nincs valódi alternatívájuk, fel sem merülhetne a szankcionálás lehetősége. Az ombudsman véleményét az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény 2010 novemberében elfogadott módosítása és jogi indokolása kapcsán alakította ki. Tudomása szerint a módosítási javaslat eredeti tervezetében valóban szerepelt a hajléktalanok kitiltására, mint szankcionálási lehetőségre vonatkozó példa, de – bár a törvényszöveg maga változatlan maradt – ez a példa a benyújtott törvénytervezet részletes indokolásába már nem került át. Szabó Máté a belügyminiszterhez fordult, illetve kezdeményezte a Fővárosi Közgyűlésnél a rendelet alkotmányellenes részeinek hatályon kívül helyezését.
Közben a Fidesz 12 országgyűlési képviselője módosító javaslatot (pdf) nyújtott be a szabálysértésekről szóló törvényhez: "Aki az önkormányzat rendeletében meghatározott, a közterület életvitelszerű lakhatás céljaira történő használatára, illetve az életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságok közterületen történő tárolására vonatkozó szabályokat ismételten megszegi, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható". Az indoklás szerint a pénzbüntetés az érintett elkövetői kör esetében általában nehezen hajtható végre, kevés a visszatartó hatása az ismételt elkövetés szempontjából. A javaslat célja tehát, hogy a fizetni nem tudó és "visszaeső" hajléktalanok elzárásának megfelelő jogi alapot teremtsenek. Az Országgyűlés várhatóan még az őszi ülésszakban foglalkozik a javaslattal.
A Város Mindenkié Csoport petíciót fogalmazott tiltakozásul a számos fideszes polgármester által is jegyzett törvénymódosítási javaslat ellen.
„3. Támogatja-e Ön, hogy Józsefváros polgármestere még az idei évben tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat vezetésével a hajléktalan ellátás színvonalának emelése és a kerület – hajléktalanokkal kapcsolatos – tehermentesítése érdekében?”
A népszavazásra bocsátott harmadik kérdést leginkább úgy lehet értelmezni, hogy vajon a nyolcadik kerületi lakosok szeretnék-e, ha a megválasztott képviselőik dolgoznának munkaidőben.
És hogy hova vezet mindez?
„Szívünk szerint azt mondanánk, hiányzik egy jól átgondolt, komplex kormányzati stratégia a hajléktalanság felszámolásáról. A helyzet azonban úgy fest, hogy a kormány rendelkezik ilyen stratégiával, csak az nem társadalom, hanem büntetőpolitikai intézkedéseken alapul: fokozatosan ki kell zárni a hajléktalan embereket a társadalmi lét színtereiről, majd lépésről lépésre büntethetővé kell tenni létfenntartásuk alapvető mozzanatait, végül ki kell építeni az elzárásukra alkalmas intézményrendszert, így kiiktatva őket a társadalomból” – olvasható Kapronczay Stefánia, a TASZ programvezetője és Dósa Mariann, A Város Mindenkié Csoport aktivistájának a Népszabadságban megjelent cikkében.
„A társadalmi igazságosság követelményei mellett azonban a pénzügyi szempontok is a hajléktalanság rendészeti kezelése ellen szólnak. Egy rab egynapi ellátása az adófizetők 8000 forintjába kerül, miközben a hajléktalanellátó intézmények legfeljebb 3300 forintból finanszírozzák egy ember egynapi lakhatását. Ráadásul hosszú távon még ezt is meg lehetne spórolni, ha az érintettek idővel önálló lakhatást tudnának fenntartani.”
Zsolt Melinda, TASZ