Eljött a nap, mikor a Józsefvárosban elkezdik szisztematikusan begyűjteni a hajléktalanokat. Naponta 30-40 embert löknek át a szabálysértési iroda ajtaján.
Nem vagyok jogász. Nem publikálok, nem szoktam előadásokat tartani, nem adok interjúkat. A háttérből huzigálom a szálakat és zsírozom a gépezetet. Immár ötödik éve.
Ötödik éve nézem, hallgatom és figyelem a körülöttem zajló dolgokat a TASZ irodavezetőjeként. Az elején megrettentem a sok szörnyűségtől, amivel nap mint nap találkoztam. Elkerekedett, könnyes szemekkel hallgattam végig az egyik történetet, majd dobogó szívvel, egyre növekvő vérnyomással és kipirult arccal hallgattam végig a másikat. A szívem naponta akár többször is megszakadt, azokért is, akik végigszenvedték az ellenük elkövetett igazságtalanságokat, és igazából még azokért is, akik ezeket elkövették. Természetesen voltak könnyebben és nehezebben emészthető ügyek, emberből vagyok, nem tehetek róla, hogy X jobban megérint, mint Y.
Szociálisan mindig is érzékeny voltam, az empátiakészségem sem volt rossz, sőt. Ez így is volt rendjén. Azért múlt időben, mert bár szégyellem magam érte, de bevallom, hogy mostanában többször is eljött az a pillanat, amikor már csak Y sztorikkal találkoztam, amikor azon kaptam magamat, hogy már nem hatódom annyira meg, már nem akaszt annyira ki egy-egy ügy, sőt már néha csak megrándítom a vállam egy-egy sztori hallatán. Éreztem, hogy nem jó ez így, de belefáradtam, megfásultam. Egészen a tegnapi napig.
Történt ugyanis, hogy a TASZ-szal szemközti sarkon megnyitotta kapuit a Józsefvárosi Önkormányzat Szabálysértési Irodája. Már reggel, munkába menet feltűnt a sok rendőr- és Józsefvárosi Járőrszolgálati autó, de nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget neki, hiszen a rendőrség pár háznyira van, és tudtam, hogy a múlt héten beköltözött a szabálysértési iroda. Viszont a sok járőr és autó egyre nagyobb jelentőséget nyert, miután megfejtettem e nagy létszámú jelenlét okát. Nevezetesen azt, hogy bizony, bizony eljött a nap, amikor elkezdik szisztematikusan begyűjteni a hajléktalanokat. Félóránként-óránként leparkolt egy, de néha egyszerre három autó. Kisegítették belőlük a hajléktalanokat, betessékelték őket az irodába, aminek egy alkalommal az egyik fiatal rendőr annyira megörült, hogy fülig érő szájjal, még vicces karate mozdulatokat is megengedett magának az egyik, minden emberi méltóságától megfosztott hajléktalan ember háta mögött. És ez ment egész nap, 30-40 embert biztosan átlöktek azon az ajtón.
Nem fogom megszakérteni és nem fogom szociológiailag és jogilag boncolni a hajléktalan-ügy mostani állását. Hallottunk a 8. kerületi népszavazásról, olvastuk a kommenteket a blogokon, és sajnos többet hallottuk Kocsis Mátét nyilatkozni, mint az ezzel esetenként évtizedek óta foglalkozó szakembereket. Rengeteget lehet beszélni, érvelni a témában, de ez nem tisztem. Bennem csak egy marha egyszerűnek tűnő, de sajnos mégis a legnehezebb kérdés merül fel: hogyan bánhatunk így embertársainkkal?
Kerestem, de nem találtam magyarázatot arra, hogy miért pont ebből az ügyből lett számomra olyan sztori, amitől újra elkerekedett és könnyes lett a szemem, amitől újra vadul dobogott a szívem, ismét megnőtt a vérnyomásom és kipirult az arcom. De így történt.
Tehát, köszönöm dr. Kocsis Máté, hogy megvilágítottad az utat, hogy visszazökkentettél oda, ahová való vagyok, hogy visszaadtad a hitemet. Újra értem és tudom, hogy mi a dolgom!
Polgár Andi, a TASZ irodavezetője
A TASZ álláspontja szerint a Józsefvárosban bevezetett, hajléktalanokat érintő intézkedések nem hogy szőnyeg alá söprik a problémát, Kocsis Máté polgármester a lépéssel inkább igyekszik a lakása előtt lévő sebesült embert átlökdösni a szomszéd lakása elé, és még a mentőt sem hívja ki hozzá.
A TASZ ezért nyílt levélben fordul Kocsis Mátéhoz, melyben arra kéri a polgármestert, hogy a Józsefvárosban bevezetett közrendvédelmi akciónak haladéktalanul vessen véget, valamint hogy tegyen eleget az önkormányzat törvényi kötelezettségének, és létesítsen nappali melegedő intézményt. A TASZ kéri továbbá, hogy helyeztesse hatályon kívül a guberálást szabálysértéssé nyilvánító rendeletét, illetve ne kezdeményezze a „életvitelszerű közterületen lakás” szabálysértési tényállásba foglalását. Végül kéri, hogy a képviselőtársaival közösen benyújtott szabálysértési törvény módosításáról szóló javaslatot haladéktalanul vonják vissza.
Olvassa el a TASZ Kocsis Máténak címzett nyílt levelét!