Több mint tíz éve ünneplik világszerte szeptember 28-án az információszabadság hívei és harcosai a Jogod van tudni napot (International Right to Know Day). E jeles alkalomból a K-Monitor és a TASZ összegyűjtötte az elmúlt év legfontosabb magyarországi, információszabadságot érintő - pozitív és negatív - történéseit.
Összességében elmondható, hogy Magyarország 2013-ban sem lett átláthatóbb, sőt az idei év talán legsúlyosabb eseménye az információszabadágról szóló törvény módosítása volt, amelynek köszönhetően új kifejezéssel lett gazdagabb a magyar nyelv, megtudhattuk, hogy mi is az a visszaélésszerű adatigénylés. A törvényi változások mellett az adatgazdák információkezelési gyakorlata sem javult, számos önkormányzat, kormányzati szerv nem tesz eleget adatközlési kötelezettségének, jó néhány intézmény pedig reflex-szerűen utasít vissza közérdekű adatigényléseket, gyakran a legszánalmasabb okokra hivatkozva.
Pozitívumok
- Bár a végső verzió nem tekinthető túlzottan ambiciózusnak, a nyílt kormányzásról szóló együttműködés keretében megfogalmazott akcióterv mégis számos olyan pontot tartalmaz, amelyek elősegíthetik az átláthatóságot, a közpénzek költésének nyomon követését. Ezek közül a legfontosabb talán a közbeszerzési adatbázis bővítése (pl. megkötött szerződések) és a költségvetési adatok részletesebb publikálása.
- Nagy előrelépésként értékelhetjük az Alkotmánybíróság döntését az Opera-ügyben. Az AB kimondta, hogy a bíróságnak az információszabadsággal kapcsolatos ügyekben érdemben és tartalmilag is vizsgálnia kell, hogy jogszerűen tagadta-e meg az adatkezelő a kért adat kiadását. Remélhetőleg a döntés zsinórmértékül szolgál majd a bíróságok számára, és egységesül a korábbi ellentmondásos jogalkalmazási gyakorlat.
Középszer
- A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság idei tevékenységét nehéz egyértelműen pozitív vagy negatív kategóriába sorolni. Az információszabadsággal foglalkozó civil szervezetek és az adatigénylések alapján oknyomozó munkát folytató újságírók meglehetősen nagy pofonként értékelték, amikor Péterfalvi Attila támogatta a Parlamentben az információszabadságot korlátozó törvénymódosítást. A köztársasági elnöki vétó után a NAIH kissé korrigált, és a törvényjavaslat egyik legbotrányosabb része kikerült a javaslatból. Mindeközben a trafikpályázatokkal kapcsolatos állásfoglalásaiban a Hatóság rendre a nagyobb nyilvánosság mellett áll ki, de csak az adatok szűk körét illetően. Ezek azok az információk, amikről a koncessziós törvény külön rendelkezik (az úgynevezett emlékeztetők). Egy valóban független adatvédelmi hatóság vezetőjétől sokkal keményebb kiállást várunk, amikor a információszabadság védelméről, érvényesítéséről van szó.
- A TASZ, a Transparency International és a K-Monitor tiltakozása ellenére az új Ptk. nem tartalmazza azt a kitételt, amely kivonja az üzleti titok fogalma alól a közpénzek felhasználására vonatkozó adatokat. Végül a szabály bekerült az információszabadságról szóló törvénybe, de kérdéses, hogy nem fog-e ez a jövőben jogértelmezési zavarokhoz vezetni, és hogy lehet-e majd bírósági jogorvoslatot kérni, ha a jövőben üzleti titokra hivatkozva utasítanák vissza közpénzek költésével kapcsolatos adatigényléseinket.
Negatívumok
- Az információszabadságról szóló törvény módosítása még a végül elfogadott formában is jogaink szűkítését jelenti. Noha az új verzióban már nem szerepel a kissé bornírt "visszaélésszerű adatigénylés" kifejezés, az új megfogalmazás ("tételes, illetve számlaszintű" lényegében ugyanazt a jogkorlátozást takarja. Nem csoda, hogy néhány renitens adatkezelő már el is kezdett erre a szabályra hivatkozni (pl. a Vidékfejlesztési Minisztérium nem óhajt részletesen elszámolni a 1,2 milliárd forintról, amit parlagfű elleni védekezésre kellett volna költenie). A törvény új szabálya azt sem teszi lehetővé többé, hogy a közfeladatot ellátó szerv gazdasági tevékenységét az állampolgárok "átfogó" módon ellenőrizzék. A bíróságok feladata és kötelessége, hogy ezt a kitételt a lehető legszűkebben értelmezzék, mert különben a közérdekű adatok megismeréséhez való jog kiüresedik és érvényesíthetetlenné válik.
- Érdemes külön megemlíteni a legrosszabb adatközlőinket. Amellett hogy azt látjuk, hogy a kötelező közzétételt a közfeladatot ellátó szervezetek rendszeresen elszabotálják, vagy elérhetetlenné teszik (csak a példa kedvéért, az MLSZ honlap már nem tartalmazza az egyes kluboknak juttatott Tao-támogatásokat, az NFÜ honlapján pedig megszüntették az adatok exportálásának lehetőségét), egyes adatkezelőkkel különösen nehéz dolga akadt azoknak, akik közérdekű információkhoz szerettek volna jutni. Felháborító belegondolni abba, hogy ezek a szervezetek igen jelentős mennyiségű közpénzt költenek arra, hogy megvédjenek bennünket az információtól.
A mi toplistánkon a következő adatgazdák lettek az információszabadság citrom-dÌjasai:
3. Az MTVA-val kapcsolatban nem túlzás a "visszaélésszerű adatrejtegető" kifejezés. Az Átlátszó még 2012. augusztus 14-én igényelt az MTVA-tól a Marslakók című produkció előállításával kapcsolatos adatokat. Miután az Alap rutinszerűen elutasította az adatigénylést, az oknyomozó portál pert indított, amit első- és másodfokon is megnyert, az adatokat mégsem kapták meg. Végül az Átlátszó feljelentetést tett közérdekű adatokkal való visszaélés miatt, ami már az MTVA-nak is elég volt arra, hogy közzétegye az adatokat. Nagyon elkeserítő, hogy másfél éves pereskedés után manapság már feljelentést kell tenni vagy kilátásba helyezni ahhoz, hogy ne szabotálják el a közérdekű adatok kiadását.
2. Az MVM továbbra is a legváltozatosabb praktikákkal igyekszik megtagadni minden adatigénylést, ha arról van szó, titkossá próbálják minősíteni az adatokat, a Kocsis István elleni büntetőeljárásra hivatkoznak, jogerős ítéletek ellen nyújtanak be rendre felülvizsgálati kérelmeket olyan ügyekben, ahol sokadszorra mondja már ki a bíróság (sőt a Kúria), hogy az MVM közfeladatot lát el, vagy egyszerűen csak minden lényeges elemet kisatíroznak a kénytelen-kelletlen közzétett szerződésekből.
1. Sűrű homály lepi el a trafikpályázatok elbírálását, állítólag a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. 14 szakértője alig 20 nap alatt 15 ezer pályázatot értékelt a koncessziós pályázatban lefektetett szempontrendszer alapján, de hogy mi állt a pályázatokban és milyen pontszámokat adtak a bírálók, azt a NAIH elég egyértelmű állásfoglalása ellenére sem hozza az NFM és az NDN Zrt. nyilvánosságra. Időközben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rohamtempóban - és véleményünk szerint főleg jogellenesen - visszaküldte a pályázatokat a pályázóknak.
Az összességében negatív kép azért is lesújtó, mert havonta olvashatunk a világ számos országában kifehezetten előremutató, az állam működését átláthatóbbá tevő kezdeményezést. Tavasszal írtunk New Yorkról, ahol a helyi beszerzéseknél, megbízásoknál még az alvállalkozói szerződéseket is nyilvánosságra hozza a város, de említhetnénk Grúziát is, ahol idén áttértek a teljes egészében elektronikus közbeszerzési rendszerre, amelyben minden hirdetmény, dokumentáció, ajánlat és szerződés elektronikusan szabadon hozzáférhető. Az információszabadság terén egykor éllovas Magyarországról nézve kiábrándító, hogy 2013-ban nem arról vitatkozunk, hogy milyen eszközökkel tehetjük még transzparensebbé a kormányzást, hanem azért küzdünk újságírók, civilek és tudatos állampolgárok, hogy megvédjük azokat a jogokat, amelyeket az utóbbi évekig teljesen természetesnek és megkérdőjelezhetetlennek hittünk.
