Lázár János és Jávor Benedek csütörtökön az ELTE jogi karán szűk körben, az újságírókat kitiltva próbáltak meg vitatkozni a paksi bővítésről. Kár, hogy egyikük sem tudja, miről beszél, hát még, hogy miről szavaz. De sebaj, nem csak ők, a komplett magyar közélet is úgy beszél a paksi beruházás hatásvizsgálatáról, az ezzel kapcsolatos számításokról, háttértanulmányokról, mintha azokat titkosították volna. Pedig ez nem igaz, nem titkosították őket, csak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerint titkosak.
A kettő között van egy apró különbség: ha az előbbiről lenne szó, esélyünk sem lenne megismerni a dokumentumokat, míg utóbbi esetében olyannyira van, hogy már folyamatban is van az a per a közérdekű adatok kiadása iránt, amelyben a TASZ képviseli az Energiaklubot.
Jávor:„Már ezért érdemes volt ezt a vitát megrendezni, mert olyan információkhoz jutunk, amiket eddig nem osztottatok meg a nyilvánossággal.”
Lázár:„Ha meghívsz egy kávéra, neked elmondanám.”
Jávor:„Attól tartok az államtitoksértés lenne, mert ezeket az adatokat tíz évre titkosítottátok.” Lázár:„Nem államtitok, csak szolgálati titok.”
Mit jelent az, hogy egy iratot titkosítanak?
A titkosítás egy ma már pontatlan köznyelvi fogalom, arra utal, hogy egy információt a minősített adatokról szóló törvény alapján minősítenek. Régen ez volt az államtitok, de 2009 óta sem az államtitok, sem a szolgálati titok fogalma nem létezik. Mint ahogy az államtitoksértést sem így hívjuk már, hanem minősített adattal visszaélésnek (Btk. 265. § (1)).
A magyar jogrendszer egyik óriási hiányossága, hogy ha egy adatot minősítenek, akkor nincs hatékony jogorvoslati lehetőség az állampolgárok kezében, a hatalom számára ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy ezzel visszaéljenek. Az egyetlen eszköz, hogy titokfelügyeleti eljárást kezdeményezünk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál. Ez az eljárás viszont annyit ér, mint szarnak a pofon.
De akkor nyilvánosak az adatok vagy sem?
Az NFM az Energiaklub adatigénylését arra hivatkozva utasította el, hogy a kért adatok az orosz-magyar megállapodás előkészítését, tehát a döntés megalapozását szolgálták és ezért ezek tíz évig titkosak.
A választ tehát a döntést megalapozó adatok jogi helyzete adja meg, aminek önmagában semmi köze az „államtitkokhoz”, ugyanis ha egy adatot titkosítanak, akkor azt a titkot meg kell őrizni, ahhoz a titokban tartás kötelezettsége társul, amitől nem lehet eltérni. Döntés-előkészítő adatnál viszont csak a titokban tartás lehetőségéről van szó, arról, hogy az adatkezelőnek lehetősége van úgy dönteni, hogy egy ideig nem mutatja meg az adatot a nyilvánosságnak, de ezt a döntését bíróság előtt is meg kell tudnia védeni. A TASZ stratégiai céljai közé tartozik a bírósági gyakorlat tesztelése a döntéseket megalapozó adatok kapcsán, a paksi perrel összefüggésben erről bővebben itt írtunk.
Most pedig egy kis játék következik: számoljuk meg, hányszor hangzik el a „titkosít” szó a 444.hu videójában, amiben arról kérdezték a parlamenti képviselőket, hogyan tudják eldönteni, hogy vajon jó-e ez a megállapodás, ha nem tudnak róla semmit! Én hétig jutottam, és a rendkívül bosszantó ebben az, hogy egy olyan politikus sem volt, akinek akár csak halvány fogalma lett volna arról, hogy vajon ezek az adatok jogi értelemben megismerhetők-e vagy sem.
Megnyugvást találhatnak az ország sorsáról döntő képviselők Sólyom László szavaiban, akinek az információs jogok magyarországi meghonosításában elvitathatatlan érdemei vannak, de még ő sem vette a fáradságot, hogy pontosan fogalmazzon:
„Tény, hogy a rendkívüli horderejű szerződés megkötése meglepetésként érte nemcsak a „magyar embereket”, hanem a magyar energiaipart, sőt a kormányt is. Az is tény, hogy nemcsak az előkészítés folyt titkokban, de minden adatot, amely a döntés felelős megítéléséhez szükséges lenne, tíz évre titkosítottak.”
Nemcsak az a probléma, hogy egyébként a szavakból élő jogászok, újságírók és politikusok pongyola kifejezéseket használnak, hanem az, hogy éppen ezen a pár betűnyi különbségen múlik, hogy igenis jogunk van megismerni a paksi bővítésről szóló döntés mögötti indokokat!
Hidvégi Fanny, TASZ Adatvédelmi és információszabadság programvezető