A polgári jog szabályai szerint, ha kiírom a blogomra, hogy Rozi ellopta az irodai hűtőből a sütimet, amit ebéd utánra tartogattam, holott csak elfelejtettem, hogy már ebéd előtt megettem azt a sütit, akkor hamis tény állításával megsértem Rozi jóhírnévhez való jogát. A bejegyzésemet átveszi egy újság, és kritika nélkül közli, hogy „Rozi sütit lopott” – írta a TASZ munkatársa, akkor a lap hamis tény híresztelésével sérti meg Rozi jogait.
Ez a rendszer nem hiába védi a személyhez fűződő jogokat, ennek hiányában a sajtó büntetlenül jelentethetne meg bármilyen valótlanságot, elég lenne azt idézőjelbe tenni és egy nyilatkozó szájába adni. A helyzet akkor válik bonyolulttá, ha a Rozit vádoló blogposztomra válaszul egy másik kollégám saját blogján Sanyit gyanúsítja meg a sütilopással. A sütitolvaj személye után nyomozás indul, az előbb említett újság pedig cikket jelentet meg, amiben azt írja: egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg a sütilopási ügyben, és beágyaz két linket, amelyek az események két olvasatát bemutató blogposztokra mutatnak. Utóbb kiderül, hogy Sanyi volt a tettes, Rozi pedig pert indít az újság ellen, ami az ő nevét is gyanúba keverte. Az eddigi bírói gyakorlat alapján az újság elveszti a pert Rozi személyiségi jogainak megsértése miatt.
Nagyon hasonló a 444.hu esete is. Az újság 2013 szeptemberében számolt be arról, hogy Romániába tartó futballszurkolók egy csoportjának busza megállt a határhoz közeli Konyár nevű település iskolája előtt, melybe főleg roma gyerekek járnak. Hogy ott pontosan mi történt, hogy a szurkolók fenyegették-e a gyerekeket, a cikk megszületésének pillanatában nem volt világos, ezért a cikk szerzője igyekezett megszólaltatni minden érintettet. Megjelent az iskolaigazgató, a rendőrség és a helyi kisebbségi cigány önkormányzat vezetőjének álláspontja is a cikkben. Utóbbi, Gyöngyösi Jenő egy rövid videóban foglalta össze a történteket, erre egy link mutatott a szövegben. Ebben a videóban a helyi vezető a „jobbikosok” érkezésérő beszélt a faluba, de ez a véleménye a 444 cikkében már nem szerepelt közvetlenül. A Jobbik pert indított az újság ellen, mert szerintük a Gyöngyösi Jenő nyilatkozatára mutató linkkel a lap megsértette a párt jóhírnévhez való jogát, és azt híresztelte, hogy a konyári iskolánál történtek a Jobbik által szervezett események voltak. Azt is sérelmezték, hogy ezáltal egy rasszista, cigányellenes kép alakulhat ki a választókban a Jobbikról.
Ez utóbbi érv abszurditásának elemzését megspóroljuk a kedves olvasónak, inkább arra mutatunk rá, hogy a tisztázatlan ügyekről egymásnak ellentmondó álláspontokat ismertető sajtó előtt milyen lehetőségek állnak. Vagy beszámol az ügyben hiteles források álláspontjáról, ezzel vállalva, hogy ha azok bármelyikéről bebizonyosodik a jövőben, hogy valótlanságot tartalmaz, akkor az újságot is terheli ezért a jogi felelősség, vagy elhallgatja ezeket a véleményeket, öncenzúrát alkalmaz. Az első eset komoly terhet ró az újságírók vállára, hiszen így minden általuk idézett személy jogi felelősségében osztoznak minden esetben. A második lehetőség viszont, ami felé a jogi szabályozás az újságokat tereli, nekünk, a közönségnek árt: az öncenzúrát alkalmazó sajtó miatt bizonyos álláspontokat nem fogunk megismerni. Holott egy demokráciában a sajtó feladata az lenne, hogy az olvasók elé tárja az elérhető információkat, és az olvasóra bízza, hogy ezek alapján politikai véleményt formáljon.
Persze a jog nem engedheti meg, hogy tudottan hamis állításokért se kelljen felelősséget vállalniuk az újságoknak, vagy akkor is mentesüljenek, ha minden szakmai-etikai szabályt figyelmen kívül hagyva publikálnak valamit. Ám ha az újság megfelelő körültekintéssel, kiegyensúlyozottan és elfogulatlanul tájékoztat egy tisztázatlan ügyről, nem fenyegetheti jogi szankció. Ha mégis így van, és ezért nem hoz nyilvánosságra rizikós véleményeket a sajtó, azzal mi, a közönség veszítjük a legnagyobbat.
A perben a 444.hu-t a TASZ és Pető Márk ügyvéd képviselte. Az ügyben alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordultunk.
Dojcsák Dalma
Szólásszabadság programvezető
kép: My Father Reading the Newspaper, Larry Sultan