A német kancellár budapesti látogatása napján a magyar hatóságok – nem először – durván megsértették a szabad gyülekezéshez való jogunkat. A kancellári vizitet megelőző napon a TEK „rajtaütésszerűen” elrendelte azoknak a területeknek a lezárását is, ahol a törvény szerint demonstrálhattunk volna, a rendőrség pedig ignorálta a jogot azzal, hogy utólagosan tiltotta meg a rendezvény bejelentés szerinti megtartását.
Végül is ki tiltotta meg a tüntetéseket: a rendőrség vagy a TEK?
Gyülekezési jogi ügyekben az elsődleges felelősség a rendőrséget terheli, amennyiben a gyülekezési jogviszonynak kizárólag ő az alanya. A Terrorelhárítási Központ által elrendelt területlezárás ugyanis nem azt jelenti, hogy a lezárt területen nem szabad tüntetni – csak azt, hogy a hatóságnak felhatalmazása van arra, hogy fokozott ellenőrzést végezzen. (Figyelemre méltó, hogy még a TEK-határozat is úgy fogalmaz, hogy a védett személy biztonsága „a [lezárt] területre belépők fokozott ellenőrzésével, a belépés és a benn tartózkodás korlátozásával biztosítható” – tehát nem szükségszerű a rendezvény ellehetetlenítése, a résztvevők feltétlen kizárása!] Önmagában a védett személy jelenléte nem követeli meg azt, hogy a környezetében tüntetést ne lehessen tartani – a hatóságoknak megannyi eszköz rendelkezésükre áll ahhoz, hogy a védett személy biztonságát a gyülekezési jog arányos korlátozásával garantálják – a hatóságok a ruházatot és a táskákat átvizsgálhatják, és jogszerűen birtokolt eszközök és tárgyak bevitelét is megtilthatják.
A „területlezárás nem vonja automatikusan maga után azt, hogy ne lehetne gyülekezni a lezárt területen. A rendőrség ugyanis mérlegelheti, hogy kit enged be a lezárt területre és kit nem.” (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.743/2013/2.)
Egy tüntetés teljes ellehetetlenítése tehát csak a legvégső eszköz lehet, aminek az alkalmazása a lehető legszigorúbb igazolást kívánja meg. Mondani sem kell, a hatóságok ilyen indoklással nem szolgáltak, illetve nem vették fontolóra a kevésbé korlátozó eszközök alkalmazásának lehetőségét. A rendőrség tehát jogot sért, ha nem teszi lehetővé a tudomásul vett tüntetés megtartását a bejelentett helyen és időben.
A TEK csak a dolgát végzi, és nem tehet semmiről?
Finoman szólva, a TEK eljárása sem nevezhető kifogástalannak. Az biztos, hogy a német kancellár látogatása fokozott biztonsági intézkedéséket kíván, és még az is akceptálható, hogy a tervezetthez képest a kockázati tényezők változhatnak, ami akár még a már megtett intézkedések szigorítását is indokolhatja (pl. a terrorfenyegetettség hirtelen megugrása lehet ilyen). Csakhogy a TEK rendelkezésére álló törvényes eszközök alkalmazása még ilyenkor is csak alkotmányos keretek között történhet: alapjog lényeges tartalma csak valamilyen másik jog vagy alkotmányos érték védelme érdekében, csak szükséges esetben és csak arányos mértékben korlátozható, mindezek megítélésére pedig biztosítani kell a hatékony bírósági jogorvoslat lehetőségét. Márpedig ha nagyvonalúan nem is vitatjuk a TEK által elrendelt terület-lezárás szükségességét és az arányosság tekintetében felmerülő kétségekért a rendőrséget is tesszük felelőssé, az a tény, hogy a korlátozó intézkedés elrendelésére egy nappal korábban, végrehajtására pedig aznap került sor, illuzórikussá teszi a jogorvoslatot és a legtöbb, legerősebb közhatalmat gyakorló hatóságok alkotmányos működésének garanciáit.
Megúszhatja-e a TEK?
Ha együtt nézzük a két hatóság eljárását, akkor nagyon furfangosnak tűnik a dolog: a tüntetésekkel kapcsolatban a törvény szerint kizárólag a rendőrségnek van hatásköre, és amikor a TEK elrendeli a területlezárást, a rendőrség engedelmesen tájékoztatja a szervezőket, hogy nem tüntethetnek. A TEK látszólag bármit megtehet: gyakorlatilag a kommandósoktól függ az, hogy a magyar honpolgárok élhetnek-e legalapvetőbb demokratikus jogaikkal vagy sem. Az egyik állami hatóság jogorvoslattal nem támadható diszkrecionális intézkedéssel kizárhatja a közterületről a gyülekezést, míg a másik erre a kizárásra való hivatkozással megállapíthatja, hogy a rendezvény megtartása a bejelentés szerinti helyen és/vagy időben lehetetlen. Ez elfogadhatatlan gyakorlat, visszaélés a közhatalommal. Ezért a bírósági felülvizsgálatnak nem csak a rendőrség eljárására kell kiterjednie, hanem a TEK határozatára is. Ez áll összhangban az alkotmányos követelményekkel: a 3/2013. (II. 14.) AB határozat értelmében a bíróságnak nemcsak a rendőrség eljárását és határozatát kell megvizsgálnia, hanem az azt alapul vevő döntést is, jelen esetben a területlezárásról szóló határozatot, amire a rendőrség megakadályozta a gyülekezési jog gyakorlását.
A TASZ jogsegélyt nyújt a tüntetőknek mindaddig, amíg a magyar hatóságok a területlezárás intézményét megannyi bírói ítélet ellenére a demokratikus véleménynyilvánítás elfojtására használják. Az előzményekről bővebben itt olvashat.
Hegyi Szabolcs,
gyülekezési jogi programvezető