Történnek ma Magyarországon nagyobb horderejű és tragikusabb események is, mint az alant elmesélt. Ám mielőtt hozzászokunk a véres polgárháborúk és az elképzelhetetlen erőszak elől menekülő családokat érő embertelenség és jogtiprás mindennaposságához, érdemes tudatosítani a krízishelyzetektől független, évtizedek óta fennálló „bagatell” hatósági gyakorlatot.
Jelen ügyben az északkeleti országrészben, egy faluban élő 18 éves, értelmi fogyatékos srác sétált végig hazafele a kihalt, autóforgalomtól mentes cigánysoron, amikor egy rendőr megállította, és 20.000 Ft értékben megbüntette. A szabálysértés abban állt, hogy a hiányzó járdaszegély mellett, a járda helyett az úttesten volt képes haladni pár métert, hazafele menet. A fiú, aki nem is igazán értette, mi a bűne, hazaérve elmondta szüleinek, hogy az öttagú család havi büdzséjének negyedét büntetésként be kell fizetniük, mert félméterrel odébb sétált az utcán, mint kellett volna.
A hatóság – az ügyvédi jelenléttel megtámogatott értelmi fogyatékos, visszaesőként betonon közlekedő - szabályszegő fiatal panasza folytán utóbbi társadalomra veszélyes magatartását mérlegelve, megenyhült. A 20.000 Ft-ot megfelezte, és méltányosan eljárva csak 10.000 Ft befizetésére kötelezte a fiút.
Végül – a jogvédők kekeckedése révén – a bíróságra hárult a kérdés felelős eldöntésének súlya. A bíróság pedig megállapította: a büntetés jogos, hiszen az eljárás alá vont személy az úttesten haladt, miközben akadálymentes járda van erre a célra – jelesül a gyalogosan történő haladásként megjelölt tevékenységre – kijelölve, minden magára valamit adó, szabálykövető állampolgár számára.
Illuszrációképp az akadálymentes járdáról, - hogy ne kelljen a t. bíróságnak kifáradnia a tényállás elkövetésének helyszínére, - az eljárás alá vont szabályszegő jogi képviselője képet is mellékelt:
Végül igazság szolgáltatott a szabályszegő állampolgár okulására, hiszen a bíróság „a becsatolt képek és egyéb okirati bizonyítékok alapján megállapította, hogy a szabálysértéssel érintett útszakaszon volt olyan kiépített járda, mely a gyalogosközlekedésre alkalmas volt, így a KRESZ. 21.§ (2) kivételeinek – amikor el lehet tekinteni a járdán való kötelező haladás szabályától - alkalmazására nem kerülhet sor.”
Azt is megállapította a bölcs döntéshozó, hogy azon érvek, melyek az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességét zárják ki, így az útszakasz kis forgalma és a szinte gyerek, értelmi fogyatékos fiú érthető félelme a „járda” melletti kerítésbe vezetett áramtól, „nem vezethetnek ahhoz, hogy a szabálysértést megvalósító tényállásszerű magatartást negligálja.”
A történet teljességéhez még hozzá tartozik, hogy történetesen a több rendőr által rendszeresen ellenőrzött útszakasz a cigánysoron található; hogy a cigánysoron a járda fenti állapotában találtatik gyaloglásra alkalmas, akadálymentes minőségűnek, és az is a véletlenek szerencsétlen összejátszása lehet csupán, hogy a büntetett fiatal történetesen roma származású.
A történet vége: a jogerős döntéssel az ügy lezárult, a büntetés be lett fizetve. Lebegjen ez minden renitens aszfalton gyalogló állampolgár szeme előtt, ha legközelebb eszébe jutna letérni a helyes ösvényről.
Boros Ilona