Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője, a magzatok egészségének védelmében kiegészítené a Btk. magzatelhajtás bűntettét tárgyaló paragrafusát. A politikus véleménye szerint az, „amit a két kismama csinált, illetve semmilyen más hasonló tett – a leendő gyermek állapotának veszélyeztetése – nem tartozik a női önrendelkezés körébe”.
Egyetértünk Harrach Péterrel abban, hogy a várandós nőknek felelőssége a magzatuk egészséges fejlődéséről gondoskodni. Súlyos tévedésnek tartjuk azonban a nők droghasználatát kizárólag mint az önrendelkezési jog gyakorlásátt értelmezni és az efféle esetek megelőzését a szigorúbb büntetőjogi szankcióktól várni.
Általános meglátás, hogy az egyes eseteket övező felháborodásból született törvények sokkal inkább szolgálnak rövidtávú politikai célokat, mint a vonatkozó szabályozás megfelelőbbé tételét. Különösen igaz ez a törökszentmiklósi eset kapcsán, ahol a szenzációhajhászás olyan szintjével szembesülhettünk, hogy még az újszülöttek életben maradásával kapcsolatosan is ellentmondó információk jelentek meg. A szerhasználat körülményeiről ma sem tudunk többet, mint a tragédia nyilvánosságra kerülésének pillanatában, ezért Btk. kiegészítéséről tett nyilatkozat elhamarkodott, átgondolatlan és csupán a közhangulat megnyugtatására tett válaszként értelmezhető.
Meggyőződésünk, hogy hasonló esetekben a magzat megmentése mellett a terhes nő segítésére, igény esetén megfelelő kezelésbe irányításába hasonlóan nagy figyelmet kell fordítani, a büntetéssel való fenyegetés azonban épp ez ellen hat. Könnyen belátható, hogy jóval kisebb eséllyel fordul szakszerű segítségért az a szerhasználattal küzdő várandós nő, akit retorziókkal riogatnak. És nem is kell feltétlenül kábítószerekre gondolni, hiszen a várandósok alkoholfogyasztása a tapasztalatok szerint még károsabb hatást gyakorol a magzatra, mint a legtöbb kábítószeré, gondoljunk csak az évente körülbelül 300, magzati alkohol szindrómával született magyar csecsemőre.
A büntetőjog egyébként pedig kétélű fegyver. A büntetőjogi szankciók előírásának olyan akár nem várt következményei lehetnek, amelyek teljes mértékben ellehetetlenítik például a terhesség megszakítás választását vagy abszurd következményekkel járhatnak. Mindössze egy példát említve, az Egyesült Államokban Bei Bei Shuai a terhessége alatt öngyilkosságot kísérelt meg, a magzata elhalt, ezért pedig 435 napot töltött börtönben. Az amerikai Indiana állambeli törvény, amely alapján eljárás indult Shuai ellen eredetileg azt a célt szolgálta volna, hogy a terhes nőket megtámadó harmadik személyeket súlyosabb bűncselekmény miatt lehessen felelősségre vonni.
A szerhasználó nő akkor hoz felelős döntést, ha segítő szakemberekhez fordul, a társadalom pedig akkor, ha ebben támogatja őt. A drogfogyasztó várandósokat segítő Józan Babák klub közleménye szerint a hozzájuk forduló terhes nők „általában pontosan felismerik kritikus helyzetüket, más drogfogyasztó emberekhez képest szokatlanul motiváltak a fogyasztás mérséklésére vagy abbahagyására, emiatt – megfelelő segítői közreműködéssel – szakellátásokba példátlanul magas, évente 96-98%-os arányban bekapcsolódnak. Ilyen szintű együttműködési készség semmilyen más szenvedélybeteg-csoportban nem tapasztalható, kiváltója pedig a magzatokkal szemben viselt felelősség felismerése, a kezelések érettük történő vállalása.” Ebből világosan kiolvasható, hogy a droghasználó várandósokért és magzatukért akkor teszünk a legtöbbet, ha minél szélesebb körben lehetővé tesszük számukra a hasonló szolgáltatások igénybe vételét, nem pedig akkor, ha büntetjük őket. Aki úgy véli, hogy egy várandós nő abból a megfontolásból használ drogokat, hogy emiatt jelenleg csak kábítószer-használatért indulhat ellene eljárás, ám szigorúbb törvényekkel jobb belátásra lehetne bírni, az súlyosan téved.
De a Btk. módosítás csak a javaslat egyik eleme. Harrach Péter a Híradó értesülése szerint azt is elmondta, hogy „a joginál fontosabb a társadalmi, morális szint, vagyis a szemlélet alakítása, és így a törökszentmiklósihoz hasonló esetek megelőzése. Már gyermekkorban, a diákoknak el kell magyarázni, hogy ha egy élet bontakozik a szülő testében, akkor azt óvni kell, mert hatalmas érték.”
A politikus jó érzékkel tapintott rá a morális dimenzió szerepére, ám elmulasztotta megemlíteni, hogy nem csupán az új élet kibontakozását kell értéknek tekintenünk, hanem mindenki életét tiszteletben kell tartanunk – még a problémákkal küzdő polgárokét is. A törökszentmiklósi esetről szóló beszámolók szinte mind „felelőtlen, drogos kismamákról” számoltak be, akik számára fontosabb volt a tragédiába torkolló „drogbuli”, mint a magzatuk életének óvása. Az eset és a szerhasználat körülményeit tökéletesen figyelmen kívül hagyó, a saját erkölcsi meggyőződésüket hangoztató beszámolók súlyosan megbélyegzik a nőket, a stigmáról pedig régóta ismert, hogy az egyik legfőbb akadálya annak, hogy egy droghasználó kapcsolatba kerüljön a segítő szervezetekkel és elinduljon a felépülés útján. Mindez nem jelenti azt, hogy helyeselni kellene a terhesség közbeni legális vagy illegális drogok fogyasztását, mindössze arról van szó, hogy melyek azok a bizonyítottan hatékony módszerek, amivel a hasonló eseteket meg lehet előzni.
Összegezve úgy gondoljuk, hogy a nehézségekkel küzdő várandós nők büntetőjogi fenyegetése és morális alapon történő elítélése nem járulhat hozzá a hasonló esetek megelőzéséhez, viszont tovább súlyosbíthatja az érintettek életét, akiknek a probléma megértésére, elfogadásra és segítségnyújtásra lenne szüksége.
Kardos Tamás
TASZ Drogpolitikai vezetője