A menekültellenesség új frontot nyitott a sérülékeny csoportok ellen hangoló kommunikációban. A cigánybűnözés után eljutottunk a migránsdrogozásig. Az új fogalom ráadásul nem is egy szélsőséges portálon, hanem az ismert kormányközeli oldalon jelent meg, ha nem is ilyen tömör formában. A Magyar Idők július 19-én „Terjed a migránsok kedvenc kábítószere, a katlevél Európában” címmel közölt cikket, amiben a Magyarországon megnövekedett a khatlevél lefoglalások miatt kongatja a vészharangot. A hosszú írás bőséges teret szentel a hazai drogpolitika méltatásának, de semmit sem szól arról, van-e okunk aggodalomra a khat „terjedése” miatt. Rövid válaszunk: egyáltalán nincs.
A khatcserje (magyar szövegekben sokszor csak katcserje) egy Afrikában őshonos növény. Levele Jemenben, Etiópiában, Dzsibutiban és Szomáliában a legelterjedtebb élénkítőszer, aminek tradicionális használata évezredekre nyúlik vissza. A növény hatóanyaga egy katinon nevű alkaloid, ami egy amfetamin-szerű, ám annál enyhébb stimuláns. Korábban vendégszerzőnk is írt a jemeni útja során megfigyelt khat-kultúráról és saját tapasztalatairól. A növény használata lokális jelenség, európai és észak-amerikai fogyasztása szinte kizárólag az afrikai bevándorlókra korlátozódik, ezért indokolatlan a terjedésével riogatni. Az Európai Drogmonitorozási Központ (EMCDDA) elemzése rögzíti, hogy a „khat alaktalansága, hatóanyagainak instabilitása és fogyasztási módja miatt nem összeegyeztethető egy átlagos európai kábítószer-használó elvárásaival. Ezért úgy tűnik, hogy a szer kábítószerpiacon való elterjedésének lehetősége korlátozott.”
A Magyar Idők cikkének apropót nyújtó áprilisi khatlefoglalással kapcsolatban a rendőrség közölte, hogy a khatot nem a bevándorlók hozták magukkal, hanem Tanzániából küldték azzal a céllal, hogy Frankfurton keresztül Angliába juttassák. A Magyar Idők mégis azt a látszatot kelti, mintha közvetlen veszélyt jelentene ránk a khat, vagy legalábbis a célcsoport a nálunk tartózkodó bevándorlók lennének. Egyik feltételezés sem igaz.
A khatlevél hatóanyaga, a katinon, számos Európai országban, így nálunk is illegális. Angliában 2014 júniusáig engedélyezett volt a khat használata és addig évente körülbelül 2500 tonna érkezett a szigetországba, használata mégsem terjedt el a lakosság körében. Az Angliában élő jemeniek és szomáliaiak a tilalom hatására új útvonalakon szerzik be a khatot, így kerülhetett a képbe Magyarország, ami a folyamatban csak a tranzitország szerepét játssza. Egy tradíció fenntartására tett kísérletnek vagyunk tehát szemtanúi, így nincs okunk attól tartani, hogy gyerekeinket fekete dílerek fogják megkörnyékezni az iskoláknál, hogy rászoktassák őket a khatra.
Célország vagyunk viszont a katinon sokkal veszélyesebb, szintetikus formái tekintetében, amiket a „kristály, kati, zene” és egyéb nevekkel illetett, stimuláns típusú dizájnerdrogok formájában terjesztenek. A cikkben Fülöpné Dr. Csákó Ibolya, az ORFK főreferense azzal büszkélkedik, hogy hazánk a C-lista bevezetésével élen jár a dizájnerdrogok elleni küzdelemben. Ezt azzal igazolja, hogy a piacon kínált szerek kevéssel a megjelenésük után listára kerülnek, így hamar új szerek váltják fel őket. Többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez a helyzet kezelésének legkockázatosabb módja, hiszen a folyamatosan változó szerek miatt követhetetlenné vált a drogpiac, ami jelentősen növeli a túladagolások veszélyét. Ha valaki tehát felelős a droghelyzet eldurvulásáért, azok nem a menekültek, hanem maga a kormány!
Az eredményesnek mondott küzdelmet az is árnyalja, hogy a C-lista bevezetése óta évről-évre nőtt a dizájnerdrogok lefoglalásának aránya. A főreferens ezt ugyan sikerként tálalja, az adatok viszont azt mutatják, hogy nem sikerült gátat szabni a dizájnerdrogok térnyerésének. Csákó csak arról szól, hogy több ország felfigyelt a C-listás szabályozásra, arról viszont nem beszél, hogy Európában egyedülálló módon terjedtek el nálunk a dizájnerdrogok: a fiatalok egyre nagyobb arányban már ezekkel a szerekkel szerzik első tapasztalataikat, és az intravénás használók szinte teljesen átálltak rájuk, aminek következtében sokkal súlyosabb tünetekről számolnak be. A kormány viszont megpróbálja szőnyeg alá söpörni a problémát és segítség helyett a segítőszervezetek ellehetetlenítésével válaszol.
Júniusban némi változásnak lehettünk szemtanúi, amikor Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára is csatlakozott a drogterület szakmai szervezeteinek aggodalmához. Czibere felhívta a figyelmet a telepeken, szegregátumokban „iszonyatos ütemben terjedő” új pszichoaktív szerekre és új stratégiát sürgetett a helyzet kezelésére. Máskülönben – mint fogalmazott – „nemzedékek fognak a semmibe hullani”. Bízunk benne, hogy a kijelentést tett fogja követni és javulni fog a szakmai szervezetekkel mélypontra jutott együttműködés. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a menekültek és bevándorlók megbélyegzése mellett a hazai drogpolitika eredményeinek ünneplésére sincs okunk.
Kardos Tamás
Photo credit: A.Davey via VisualHunt / CC BY