A menekültellenes népszavazás előtti gyűlöletkeltő kampány volt a TASZ történetében az első, amiben határozottan állást foglaltunk a szavazat tartalmát illetően, és egy bizonyos (az érvénytelen) szavazat mellett érveltünk. Együttműködtünk 24 másik olyan civil szervezettel, akik a népszavazás érvénytelenítése mellett kampányoltak. A népszavazás érvénytelen lett, és a szavazáson résztvevők 6,3%-a érvénytelen szavazatot adott le. Minden szavazáson előfordulnak érvénytelen szavazatok, de példátlan számuk ezúttal azt jelzi, hogy több, mint kétszázezer aktív állampolgár volt, aki a nemtetszését nem csak távolmaradással fejezte ki, hanem érvénytelenül szavazott. Az eredmény ismeretében most érdemes kicsit azzal is foglalkoznunk, hogy mindez mit jelent a jogvédő szervezetünk szempontjából.
Az egyik első tanulság az, hogy nagyon sokan vannak ma Magyarországon, akik szerint egy embertelen és álságos népszavazáshoz nem szabad hozzájárulni. Nem tudhatjuk, hogy a minden korábbinál magasabb számban érvénytelenül szavazók és a távolmaradók tömegét pontosan mi motiválta, de a létszámuk alapján abban biztosak lehetünk, hogy meglepően sokan vannak az országban olyan emberek, akikre az emberi jogi eszme hatással van. Akiknek a választói magatartását befolyásolja az, ha arra mutatnak rá civil szervezetek, hogy egy népszavazás embertelen. Akiknek számít, hogy egy népszavazás valóban alkalmas-e a nép közvetlen hatalomgyakorlására. A népszavazás másnapján sokan azt mondják, hogy ez az (egyébként igen drága) közvéleménykutatás elsősorban a kormánypártnak volt jó arra, hogy felmérje a választói bázisát és tesztelje, hogy milyen üzenetekkel tud megszólítani újabb tömegeket. De az eredmény számunkra is érdekes: a népszavazás eredményeit elemezve minden korábbinál pontosabb képünk lehet arról, hogy hol és hányan lehetnek az átlagosnál fogékonyabbak a szabadságot és az egyenlő méltóságot hirdető üzeneteinkre, illetve arról is, hogy hol van még sok dolgunk.
A fővárosi kerületek közül a VIII. kerületben volt a második legalacsonyabb az érvényes szavazatok száma. Abban a kerületben, ahol Kocsis Máté polgármester gondoskodott róla, hogy a lakosság a súlyos kormányzati üzeneteken túl további “információkat” kapjon a várható betelepítésről: közös képviselőkkel tetetett ki plakátokat, 1600 bevándorló Józsefvárosba költöztetésére figyelmeztetett, a helyi választópolgároknak külön levelet is írt. Nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy miért nem hatotta ez meg a józsefvárosiakat. Az egyik lehetséges értelmezés azonban abból indul ki, hogy a VIII. kerület igazán sokszínű: a 2011-es népszámlálás alapján itt mérhető például a magukat kínainak és arabnak vallók száma. A Józsefváros Budapest egyik legszegényebb része, az elszegényedett lakosságot célzó kormánypropaganda mégsem tudott itt a gyűlöletből neki tetsző szavazattömegeket kovácsolni. Ezzel szemben a fővárosban igen magas volt a részvétel azokban a budai kerületekben, ahol a polgároknak feltehetően kevesebb alkalmuk nyílik más kultúrákból érkező emberekkel mindennapjaik során együtt élni. Azt pedig tudjuk az előítéletekről szóló kutatások alapján, hogy azok az emberek, akik már találkoztak és érdemben együttműködtek más országból jövő, más vallású emberekkel, kevésbé fogékonyak az előítéletekre. Az előítéletekkel szembeni munkájában tehát a TASZ sem hagyhatja figyelmen kívül a személyes megismerésben rejlő lehetőségeket.
Az érvénytelen szavazat melletti kampányunk fontos oka volt, hogy arról is meg voltunk győződve, hogy ezen a népszavazáson, még ha érvényes is lett volna, a választópolgároknak nem lett volna módjuk jogilag kötelező döntést hozni. A kormány uralta Országgyűlésnek ugyanis a népszavazástól függetlenül is megvan a felhatalmazása arra, hogy -- az alkotmányos és nemzetközi jogi keretek között -- neki tetsző bevándorláspolitikát valósítson meg. Az pedig, ahogyan a népszavazás érvénytelenségére reagált a kormányzat, csak egy újabb bizonyítékát szolgáltatta eredeti állításunk helyességének. Ahogy nem volt szüksége a kormánynak a választók népszavazáson adható felhatalmazására ahhoz, hogy azt tegye, amit akar, ugyanúgy nem korlátozza most a cselekvésében az, hogy ezt a felhatalmazást végül a választóktól nem kapta meg. Ez a magatartás -- sok más következménye mellett -- kiüresíti a politikai részvétel egy fontos intézményét, a népszavazást: a kormány szerint a polgároknak a közügyek eldöntésébe való beavatkozási lehetősége látszólagos, a választópolgári akarat intézményesített formában való kinyilvánítása magatartásukat nem befolyásolja. Nekünk pedig azoknak a táborát kell bővítenünk, akik ebbe nem nyugodnak bele.
Míg tegnap örültünk annak, hogy a polgártársaink végül nem adtak felhatalmazást érvényes népszavazással a gyűlöletkeltés folytatására, ma ideje tudatosítani magunkban azt, hogy a népszavazás után sem áll meg a munkánk. A felkeltett indulatok nem tűnnek el nyomtalanul. A magyar társadalom szövetén nehezen begyógyítható sebet ejtett az, hogy több mint hárommillió választópolgárt sikerült egy értelmetlen kérdésben az ország egységét, szolidaritását és európaiságát megbontó válaszra bírni, számtalan polgártársunkat pedig sikerült arról is meggyőzni hogy rettegni kell a javarészt háború elől menekülő emberektől, mert más a vallásuk vagy a bőrük színe. A TASZ nemcsak a népszavazási kampányban volt aktív, de a romok eltakarításában is azok vagyunk. Az elmúlt huszonkét év során minden alkalommal és tevékenységünkben felléptünk egy olyan államért, amely megvédi az emberek jogait, és egy olyan társadalomért, amely egymás kölcsönös tiszteletén alapul. Követve ezt a hagyományt, foglalkozni fogunk a sokféle ember együttélésének szabadságjogi apektusaival, például azzal, hogy hogyan kell a többségnek viseltetnie azokkal szemben, akik magukat Magyarországon eddig szokatlan módon fejezik ki, például a fejüket, arcukat elfedő kendőt viselnek. Keresni fogjuk annak a lehetőségeit, hogy hogyan lehet szabadságjogi eszközökkel megerősíteni a polgárokat annak érdekében, hogy ellenállóbbak legyenek a szólásszabadság által védett véleménynek vagy tájékoztatásnak álcázott kormányzati propagandával szemben. Tartunk tőle, hogy a felgerjesztett indulatokból akár gyűlöletbűncselekmények is lehetnek, az áldozatok hatékony védelméért a TASZ továbbra is fellép. A szakmai munkán túl azonban szimbolikusan is tenni kell azért, hogy az itt maradt romokat eltakarítsuk, a gyűlöletpropagandától minél hamarabb megszabaduljunk. Ezért az népszavazást követő héten arra hívjuk a polgárokat, hogy tartsanak velünk a gyűlöletpropaganda még mindig látható mementói, a plakátok legalább egy részének az eltakarításában. Rengeteg pénzt költött el a kormány ezekre a plakátokra, a mi pénzünket. A gyűlölet, a félelem és az indulatok felszámolásában azonban mi is részt akarunk venni, mert ez a mi országunk is.
Kapronczay Stefánia, Szabó Máté Dániel