A kötelező pszichiátriai gyógykezelés során megvalósuló emberi jogokról beszélgetni egy kicsit olyan, mintha kopoltyús élőlények szárazföldi életét kellene tanulmányoznod. Ahogy egy halnak nem közege a szárazföld, úgy az emberi jogoknak sem közege a zárt osztály. Azért érdemes szétnézni a tengerparton és gyűjteni színes-szép kavicsokat: gondolatokat, szempontokat, amiből idővel fel lehet építeni valami újat…
Kötelező gyógykezelést megélt embereket, pszichiátereket és egy emberi jogi szakértőt kérdeztem tapasztalataikról kerekasztal-beszélgetésünkön. Ha végignéznéd a beszélgetést, kattints ide.
Az emberi jogi megközelítés szerint fogyatékosság vagy károsodás miatt nem lehet valakit megfosztani a szabadságától. Egyes országokban ezt olyannyira komolyan veszik, hogy a segítő személyzet még éjjel a kaszinóba is elkísérné az embert, ha éppen arra lenne szükség.
“Az önkéntes gyógykezelés nem mindig önkéntes” /Gurbai Sándor/
Magyarországon a pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételnek három típusát különböztetjük meg: az önkéntes, a sürgősségi és a kötelező gyógykezelést. Ezek közül az önkéntes gyógykezelésre elvileg a személy beleegyezésével kerül sor. Elvileg! Ugyanis ha ő cselekvőképtelen, például gondnokság alatt áll, akkor az önkéntes gyógykezelés megtörténhet a gondnok kérelmére, a személy akarata ellenére is! Sürgősségi gyógykezelés alá akkor vonnak valakit, hogyha közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, tehát önmagára vagy másokra nézve veszélyes lehet. A kötelező gyógykezelés megkezdéséről pedig a bíróság dönt, legkésőbb a személy beszállítását követően négy nappal. A zárt osztályon megjelenik a bíró, az igazságügyi orvosszakértő és mintegy mellékszereplőként a személy ügygondnoka is, de az ő szerepe igencsak formálisnak mondható.
“Nekem egy homályos emlékem van arról, hogy valamilyen urak bejöttek, akik nagyon nem odaillőek voltak. Az egyiknek az arcszőrzete is rémlik és valószínűleg ők lehettek a bíróság részéről kirendelt bizottság.” /Antók Péter/
Felvillanó arcszőrzetek, oda nem illő urak - sokszor ennyi jut el a bírósági meghallgatásból a kötelező gyógykezelés alá vont emberek tudatába. Jelentős probléma, hogy a személyek sokszor nem kapnak tájékoztatást az eljárás menetéről. Vagy kapnak, de olyat, amit állapotukból kifolyólag nem értenek. Meg leginkább gyógyszereket kapnak, magas dózisokban, ami tovább nehezítheti a megértést. A megfelelő, információsan akadálymentes tájékoztatás fontosságára már az ombudsman is felhívta a figyelmet.
“Én úgy látom, hogy nagyon sokszor azokat az embereket, akik veszélyesek a környezetükre, például bántalmazzák a családjukat, és egyáltalán nincsen diagnózisuk, őket nem küldik fogdába, nem küldik pszichiátriára, nem történik velük semmi.” /Balta Flóris/
Mi minden jelent veszélyt önmagunkra és a társadalomra és hogyan lehet ezt a veszélyességet megragadni? Az ombudsman fenti jelentésében kiemelte, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemények sok esetben hiányosak: pont azt nem írják le, hogy a közvetlen veszélyeztető magatartás az adott személy esetében konkrétan miben áll, hogyan valósul meg. Szuromi Bálint ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közvetlen veszélyeztető állapot felmérése “mindig mérlegelés tárgyát képezi, sohasem automatikus a döntés. A szakma szabályainak megfelelő pszichológiai vizsgálat előzi meg.” Az persze elgondolkodtató, hogy több hatalommal rendelkező emberek bántalmazó magatartása milyen társadalmi folyamatok hatására marad sok esetben rejtve, az erőszak hogyan válik láthatatlanná.
“Nem dönthettem el betegként, hogy mit veszek és hogy mit nem veszek be. Úgy kellett bevennem a gyógyszert, hogy összetörték és betették egy pohár vízbe és azt meg kellett innom úgy, hogy azt végignézték. Én azt gondolom, hogy ez megalázó is volt, meg valóban rosszul is voltam attól a gyógyszertől és az senkit nem érdekelt.” /Balta Flóris/
Magyarországon a nem-önkéntes intézeti elhelyezés nem különül el a nem-önkéntes kezeléstől. Hogyha egyszer valakit sürgősségi vagy kötelező gyógykezelés alá vonnak, nem hozhat semmilyen döntést a kezelésével kapcsolatban. A “mi tudjuk, hogy mi a jó neked” paternalisztikus logikája ez, vannak az orvosok, akik tudják és a betegek, akik nem tudják, de muszáj megtenniük - a saját érdekükben.
“Ahol az erőszak egyszer megengedett, ott valahogy folytatódik. Olyan mintha pisztoly van otthon, előbb-utóbb el fog sülni, nem?” /Harangozó Judit/
A pszichiátriai osztályokon márpedig megengedett az erőszak, a korlátozó intézkedések alkalmazására törvényi lehetőség van. Fontos lenne, hogy a jogszabályok is egy olyan szemléletet tükrözzenek, melyben a pszichoszociális személyekkel szemben alkalmazott erőszak sosem lehet elfogadható. Minden általunk ismert sikeres alternatív megoldás erőszakmentességre épül.
“Ha a felépülés-történetek tömegesen el tudnak indulni, elfogynak a betegek az akut-osztályon. Nem hittem el még én sem, de Triesztben megnéztük ezt az akut osztályt: 6 ágyas! 1, 2 millió emberre és nem volt rajta beteg. Kerestük a betegeket, de nem találtunk, csak egy csomó személyzetet.” /Harangozó Judit/
Azonban Triest picinyke akut osztálya sem zárt osztály! A személyzet - aki az üres ágyak mellett is készenlétben áll, ha szükség van rájuk - mindenhova elkíséri a bekerülő személyt, őt szabadságában nem korlátozza. Ha például éjjel valaki ki akar menni a kaszinóba szerencsejátékozni, ők vele mennek és tárgyalnak, beszélgetnek, közösen találnak ki valamit a helyzet megoldására. Ilyen akut osztályt Budapestnek és minden magyarországi városnak!
“A jobb alternatívák felé vezető út legfontosabb eleme szerintem, hogy tegyünk erőfeszítéseket, hogy tanuljunk egymástól.” /Szuromi Bálint/
Bármennyire is szeretnénk, paradigmaváltások nem történnek egyik napról a másikra. Fontos, hogy a kialakuló párbeszéd fennmaradjon a különböző segítő szakmák és az emberi jogokkal foglalkozó csoportok között. De ami ennél is fontosabb, hogy maguknak a pszichoszociális fogyatékossággal élő embereknek a megfelelő bevonása megtörténjen: az ő tapasztalataik, öndefiníciójuk, élettörténetük álljon a középpontban.
Egy ilyen alternatív megoldásban az emberi jogok nem néha és nem kicsit érvényesülnek, hanem mindig és minden körülmények között. Egy ilyen megoldás lehet igazi közege nemcsak az emberi jogoknak, hanem a felépülésnek, a gyógyulásnak is.
Mindez pedig nem valami kamaszos utópia! Tudj meg többet a már működő nemzetközi és hazai megoldásokról és olvasd el tanulmányunkat.
Ha egyetértesz a sürgősségi és a kötelező gyógykezelés megreformálásával, csatlkozz a munkánkhoz, és legyél a Szabadság Részvényese!
Milanovich Dominika
fotó kredit: © SIMICS Balu/TASZ