A politika nem azonos azzal a posvánnyal, amit joggal gondolunk a pártpolitikáról. A politika saját ügyeink intézése: minden olyan rendszernek ez az alapja, ami az állampolgárok részvételét értéknek tekinti. Nincs is ennél erősebb érték: a vita előre visz, a másik eltiprása visszavet. Tehát a közügyek alakulásába mindenkinek bele lehet szólnia, és nem csak négy évente. Sőt, a távolságtartás a közügyektől egyre nagyobb felelőtlenség. Azoknak, akik az hitték, hogy ha ők távol tartják magukat a politikától, akkor majd az sem fog beleszólni az ő életükbe, végérvényesen rá kell jönniük, hogy ez nincs így.
Tanácsok és bátorítás elégedetleneknek
A félelem kultúrája erős: hogy ha megszólalok, akkor az én állásom is veszélybe kerülhet, a gyerekemet hátrány érheti az iskolában. De a félelem kultúrája csak akkor tarthat minket a hatalmában, ha engedjük, hogy uralkodjon felettünk. Minél többen vagyunk, minél szolidárisabbak vagyunk egymással, annál inkább szertefoszlik. Minél többen vagyunk, annál kevésbé válhat valóra a fenyegetés. Sokkal nehezebb egyedül érvényesülni a hatalommal szemben, de az segít, ha látod, hogy a kollégád, a veled ugyanolyan élethelyzetben lévő ismerősöd is melletted áll. Van okunk reménykedni, amikor olyan kezdeményezések indulnak, mint Bárány Tiboré. Ő az, aki nyilvánosan jelentette be, hogy ha elég oktató csatlakozik hozzá, akkor felhagy oktatói tevékenységével, amíg az Országgyűlés vissza nem vonja a lex CEU-t. Ezek a kezdeményezések azonban csak akkor érnek valamit, ha szolidárisak vagyunk egymás iránt.
A félelem kultúrája csak akkor tud győzni, ha hagyjuk. A mostani tiltakozássorozatból mindenki erőt meríthet: rég nem látott tömegek állnak ki a szabad oktatásáért, egy szabadabb országért, azért az eszméért, ami a rendszerváltozáskor mozgatta az országot. Ennek most Európa a szimbóluma. Erőt kell merítenünk azokból a fiatal tüntetőkből, akik békésen, de megalkuvást nem tűrően helyezkednek szembe a hatalommal. Lesz dolgunk bőven a következő hetekben, hónapokban: pénteken benyújtották a civil szervezetek elleni törvényjavaslatot, ezzel egy újabb hatalmas lépést tett a Kormány a demokrácia lebontása felé. A civil társadalom, a polgárok véleménynyilvánítása a demokrácia alapja. Ezt ássa alá a megbélyegzésen túl más célt nem szolgáló javaslat. A véleményszabadságot, a jóhírnév védelmét, a támogatók magánszféráját és a diszkrimináció tilalmát sértő törvényt mi minden erőnkkel támadni fogjuk, elsősorban nem a magunk, hanem a civil társadalom védelme érdekében. De társadalmi ellenállás és nyomás nélkül kicsi az esélyünk arra, hogy ezt megakadályozzuk.
Ahhoz, hogy azt gondold, eddig és ne tovább, nem kell mindenben egyetértened azzal, akit éppen félretolni vagy eltiporni igyekszik a hatalom. Van okunk reménykedni, amikor konzervatív, eddig vállaltan kormánypárti kötődésű gondolkodók háborodnak fel a legújabb demokráciaellenes intézkedéseken. A legrosszabb, amit tehetünk, ha ezeket az embereket nem megértéssel és bátorítással fogadjuk. Mindenkinél máshol van az a pont, amikor elege lesz a szabadságot tűzzel-vassal üldöző intézkedésekből, de bíznunk kell benne, hogy mindenkinél eljön ez a pillanat egyszer.
Mi azt tudjuk nektek ígérni, hogy nem hagyunk senkit egyedül. Szolidárisak vagyunk a tiltakozókkal, ott vagyunk mellettetek a tüntetéseken, de ami ennél sokkal többet jelenthet, készek vagyunk ingyenes jogi tanácsokkal és szükség esetén jogsegéllyel is támogatni titeket az ország egész területén. Forródrótót üzemeltünk be arra az esetre, ha azonnali segítséget szeretnétek kérni tőlünk. Ha tüntetni vagy tiltakozni mentek, ezt a telefonszámot írjátok fel a karotokra: 06 30 722 3356. Van, akinek korábban már hasznos volt, titeket is megnyugtathat.
Kapronczay Stefánia, Szeles András