A közhatalommal rendelkező és a közügyekben érintett magánszemélyek tűrési kötelezettsége magasabb, mint a többi polgáré. Most egy ludasi ügyben mondta ki a Gyöngyösi Járásbíróság, hogy nem bűncselekmény az a Facebook komment, ami szerint „Az egész önkormányzat egy rakás szar! A szart meg el kell hordani.”
Óriási felháborodást váltott ki a debreceniek körében a városba tervezett akkumulátorgyár. Sokan úgy érzik, már nem lehet megakadályozni a projektet, szerintünk viszont mindaddig van esély megakadályozni a gyár létrejöttét, amíg az meg nem épül.
Jogerősen felmentették hajdúböszörményi ügyfelünket, aki egy önkormányzati képviselőt tehetségtelennek, az őt indító egyesület tagjait pedig szavazógépeknek nevezte a Facebookon. A bíróság nekünk adott igazat, a képviselőnek tűrnie kell a kritikát.
A valasztasz.444.hu-n minden, a választással kapcsolatos fontos információt és határidőt megtalálsz!
2018-ban az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség egy sajtótájékoztatón valótlanságokat állított a Menedék Egyesületről. Ezek terjesztésében a közmédia is részt vett: ennek jogellenességét mondta most ki a Kúria tanácsa.
Petry Zsolt, Hrutka János és Lukács Viktor kirúgása messze nem ugyanarról szól, de mégis egymással mereven szemben álló táborokra osztotta a magyar közéletet. A munkáltatók vékony jégen táncolnak, ha a dolgozók véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása árán akarják megvédeni saját jó hírnevüket.
Erre a 12 pontra figyelj, ha nem szeretnél szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetni egy tüntetésen.
Ezen a héten több alkalommal kerestek meg minket Szabad Egyetem tüntetést szervező diákok amiatt, hogy pontosan hogyan tiltakozhatnak a CEU elüldözése, bizonyos egyetemi szakok megszüntetése, a felsőoktatás privatizálása és általában az egyre kevesebbek számára elérhető és egyre inkább a világtól lemaradva teljesítő magyar felsőoktatással kapcsolatban. A tiltakozás november 24-e óta tart a Kossuth téren és a tervek szerint holnap este ér véget. Személyesen én is sok jogsegélyt nyújtottam a diákoknak, így meghívtak, hogy vegyek részt a tegnapi programokon. Rég érezetem ennyire jól magam bármilyen tiltakozó akción.
Sokunk életében eljön az a pont, amikor annyira felháborodunk egy közéleti eseményen, hogy kimenjünk egy tüntetésre, vagy akár szervezzünk egyet. Egy egészséges demokráciában nem kell rendszeresen tiltakoznunk a hatalom lépései miatt, de megvan rá a lehetőségünk, hogy ezt bármikor megtehessük. Ezért nagyon ijesztő, ha csak a gondolata is felmerül annak, hogy politikai véleményünk kinyilvánításában korlátozhatnak minket. Az új gyülekezési jogi törvényről sokan úgy vélik, hogy ezt a célt szeretnék vele elérni. Legutóbbi Megafon estünkön arról beszélgettünk, hogy mennyire jogosak ezek a félelmek.
Az október 1. óta hatályos gyülekezési törvény legalizálta a rendőrségnek azt a korábbi jogsértő gyakorlatát, hogy védett személyek jelenlétére hivatkozva korlátozta a tüntetéseket. És ha már a rendőrség kapott egy ilyen lehetőséget, akkor rögtön Erdogan budapesti látogatása alkalmával élt is vele.
A rendőrség a várakozásokkal ellentétben mégis hermetikusan elkordonozza az idei Pride-felvonulást. Ezzel a rendőrség fenntartja azt az évtizedes gyakorlatot, hogy a menetet elzárja, elszeparálja a várostól és annak lakóitól, és ezzel meg is fosztja az értelmétől a felvonulást.
A politika nem azonos azzal a posvánnyal, amit joggal gondolunk a pártpolitikáról. A politika saját ügyeink intézése: minden olyan rendszernek ez az alapja, ami az állampolgárok részvételét értéknek tekinti. Nincs is ennél erősebb érték: a vita előre visz, a másik eltiprása visszavet. Tehát a közügyek alakulásába mindenkinek bele lehet szólnia, és nem csak négy évente. Sőt, a távolságtartás a közügyektől egyre nagyobb felelőtlenség. Azoknak, akik az hitték, hogy ha ők távol tartják magukat a politikától, akkor majd az sem fog beleszólni az ő életükbe, végérvényesen rá kell jönniük, hogy ez nincs így.
Március 15-én az állami ünnepség a tervek szerint zajlott le, a miniszterelnök beszélt, a tapsolók tapsoltak, a fütyülők fütyültek, az ellendemonstrálók ellendemonstráltak, ahol pedig tettlegességig – jogsértésig – fajult a nézeteltérés, a rendőrség közbeavatkozott. A rendőrség értékelése szerint is az ünnepi rendezvények számottevő rendbontás nélkül értek véget. Szerencsére!
Az október 23-i állami ünnepségre nem engedték be Juhász Pétert, az EGYÜTT politikusát. 2014. július 5-én Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester nagyjából ugyanott, a Kossuth téren próbált sikertelenül csatlakozni a Budapest Pride felvonuláshoz, de a rendezők neki sem hagyták ezt. Első látásra hasonlít a két eset: egy-egy megosztó személyiséget nem engedtek be rendezők – a rendőrség tétlenkedése mellett – a Kossuth téren egy olyan rendezvényre, amellyel szemben ők ott tudhatóan a nemtetszésüket szerették volna kifejezni. Mindketten a véleménynyilvánítási szabadságukkal szerettek volna élni. Csakhogy míg Orosz Mihály Zoltánt jogszerűen tartották távol, Juhász Pétert – az általunk ismert információk alapján – nem. Orosz jogai nem sérültek, Juhászt viszont súlyos jogsérelem érte. Miért e különbség?
A plakátok letépése ma komoly politikai állásfoglalás: legyen szó a Kormány bevándorlás-ellenes, gyűlöletkeltő vagy a Magyar Kétfarkú Kutyapárt plakátjairól. Amikor a plakátok letépése a hírekben megjelenik, úgy tűnhet, mintha mindenki a politikai szimpátiája alapján ítélné meg a tépkedők felelősségét: a politikai ellenfél plakátját letépni hőstett, a számunkra szimpatikusak letépése viszont gazság. Mi is nyújtottunk jogi segítséget azoknak, akik kijavították vagy letépték a kék menekültellenes plakátokat. A Kétfarkú Kutyapárt plakátjainak önkormányzati szervezésben történő letépése kapcsán mégis azt állítjuk, hogy nem maradhatna jogkövetkezmények nélkül. Most akkor hogy is van ez? Ha egyetértünk a plakáttépőkkel, akkor felmentés jár, ha nem, akkor el kell őket ítélni?
A Több technót a Parlamentbe! nevű rendezvény nem először került megrendezésre, május 29-én már hatodik alkalommal adtak hangot követeléseiknek a résztvevők. A rendőrség tudomásul vette a rendezvény bejelentését – s bár ezzel sikerült a tüzet eloltania, addigra már megégette magát. A tudomásul vételre ugyanis már azután került sor, hogy a korábban tett bejelentést nem vette komolyan, mire a szervezők a TASZ segítségével bírósághoz fordultak (és új bejelentést tettek). A rendőrség későn kapott észbe: hiába vette tudomásul az új bejelentést, a bírósági eljárás elindult, és hiába kezdett el érvelni, a bíróság ellenük ítélt. Tanulságos történet következik a hányaveti hatósági jogalkalmazásról.
Tüntethetnek, tiltakozhatnak a menedékkérők Magyarországon?Igen. A békés gyülekezés joga, a tiltakozás szabadsága mindenkit megillető emberi jog, állampolgárságtól függetlenül. E jog azokat a menedékkérőket is megilleti, akik szabálytalanul lépték át a magyar határt, vagy szabálytalanul hagyták el a gyűjtőpontot, befogadó-állomást. A gyülekezési szabadságot nem lehet felfüggeszteni még a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben” sem.
A Kínában üldözött Fálun Dáfá meditációs technika gyakorlói tüntetni próbáltak a kínai miniszterelnök budapesti látogatása idején, de tüntetésüket a rendőrség betiltotta. A tiltást hiába helyezte hatályon kívül a bíróság, a tüntetést megtartani már nem lehetett. A TASZ segítségével polgári perben próbáltak a magyar bíróságon érvényt szerezni a gyülekezési szabadsághoz fűződő jogaiknak, de a bíró eljárási okokra hivatkozva megtagadta a döntést.
Valószínűleg egyre kevesebben emlékeznek azokra a kora nyári napokra, amikor a kínai miniszterelnök látogatást tett Budapesten a két ország gazdasági kapcsolatainak szorosabbra fűzése érdekében. A gazdasági kérdésekben a TASZ-nál nem dolgunk állást foglalni, viszont a látogatás körüli tüntetések rendőrségi kezelése mindenféleképpen felkeltette aggódó érdeklődésünket.Hírek és helyszíni beszámolók szerint egyrészt a bevándorlási hivatal több tibeti származású polgárt pont aznap tartott fontosnak behívni. Másrészt az autoriter kínai politika ellen tiltakozni kívánó (pro-Tibet, pro-demokrácia, pro-Falun Dafa) tüntetők valahogy mindig a rendőrségbe botlottak, amint nem vörös zászló volt a kezükben, aminek igazoltatás, fenyegetés és erőszakoskodás lett a vége. Ha pedig nem a rendőrség, akkor egyszer csak Kína-szimpatizáns tüntetők vették körül őket például, beterítve őket hatalmas népköztársasági zászlójukkal. Mindehhez ha hozzávesszük, hogy a szép számmal megjelenő Kínát éltető tüntetőket a hírek szerint semmilyen hasonló inzultus sem ért, akkor számos, a magyar államra nézve kínos kérdés vetődik fel.