Gyöngyösi ügyfelünk, Róbert, tavaly nyáron arra lett figyelmes, hogy a helyi képviselő-testület gazdasági társaságot alapított a várostérség fejlesztését szolgáló beruházások előkészítésére. Néhány hónappal a cégalapítást követően Róbert úgy gondolta, ideje megtudni, hogy pontosan milyen megbízásokat is ad az önkormányzat legújabb saját tulajdonú cégének, és ezeket hogyan, illetve mennyiért teljesíti a cég. Hogy válaszokat kapjon, közérdekű adatigényléssel fordult az önkormányzathoz. Ebben rákérdezett arra, hogy rendelt-e az önkormányzat tanulmányokat vagy fejlesztési terveket saját cégétől. Amennyiben igen, kérte, hogy ezek másolatát bocsássák rendelkezésére.
Az adatigényre a jegyző válaszolt, aki elismerte, hogy az önkormányzat számos tanulmányt és beruházási tervet rendelt, de úgy nyilatkozott, hogy ezek tartalmát Róbert (és a közvélemény) nem ismerheti meg. Az indok itt is a jól bevált, jolly joker érv: a kért tanulmányok a jegyző szerint ún. döntés-előkészítő adatok. A hozzá fűzött - logikailag nehezen követhető - magyarázat szerint az önkormányzat számos, még el nem bírált beruházási pályázaton indult, a kért tanulmányok és fejlesztési tervek pedig az ezeken benyújtott pályázati anyagok részét képezik. Mindaddig, amíg valamennyi pályázatot el nem bírálják, a tanulmányok döntés-előkészítő adatnak számítanak, mivel azok megismerése sértené az önkormányzat gazdasági érdekeit.
Az elutasító választ Róbert nem tudta elfogadni, ezért a per mellett döntött, amelyben jogi képviseletét a TASZ ügyvédháló programja biztosítja.
A pert mind első-, mind másodfokon elvesztettük az Egri Járásbíróság, majd Törvényszék előtt. Mindezt úgy, hogy az eljáró bírák a perben még csak arról sem győződtek meg, hogy a per tárgyát képező, súlyos közpénzekkel kifizetett tanulmányok egyáltalán elkészültek-e. A bíróságok ugyanis nem kötelezték az önkormányzatot sem a tanulmányok, sem a pályázati anyagok bemutatására, beérték pusztán a jegyző szavaival.
Az Alkotmánybíróság által egyértelműen lefektetett alkotmányos követelmény, hogy a bíróság érdemben vizsgálja a közérdekű adatok titkosításának megalapozottságát. A döntéselőkészítő adatok tekintetében ez egy kétlépcsős vizsgálatot jelent:
- Először a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az eltitkolni kívánt adat valóban döntés-előkészítő jellegű-e, vagyis hogy az adat valóban alapjául szolgál-e olyan döntéshozatali folyamatnak, amit óvni kell a közvélemény nyomásától.
- Ha erre a válasz igen, akkor egy még nehezebb jogalkalmazói feladat következik: a bíróságnak azt kell mérlegre tennie, hogy a nyilvánosság vagy az eltitkolás mellett szól-e erősebb közérdek. Ezek a kérdések értelemszerűen nem válaszolhatóak meg anélkül, hogy a bíróság megismerné magát az eltitkolni kívánt adatot.
Az a bíró, aki nem vizsgálja érdemben, hogy a titkosítás megalapozott-e, súlyosan megsérti az információszabadságot, hiszen kiüresíti azt. Ha a bírósági eljárás csak formális, akkor az állami szervek bármilyen mondvacsinált indokkal elzárhatnak a választópolgárok elől számukra kényes közérdekű adatokat. Ez tarthatatlan, ezért most a Kúriától várjuk a helytelen gyakorlat korrekcióját.
Vissy Beatrix