Magyarországon 2016. december 31-én 57 039 fogyatákossággal élő ember állt gondnokság alatt a KSH adatai szerint. Ezek az emberek jogi szempontból gyermeknek minősülnek, életük legalapvetőbb kérdéseiben sem hozhatnak döntéseket. A gondnokuk határozza meg, hogy hol és kivel éljenek, hogy mit dolgozhatnak, vagy éppen megszülethet-e a gyermekük attól függően, hogy mely ügyekben állnak gondnokság alatt. Miért baj ez, mit szól ehhez az ENSZ és hogy állunk az alternatívákkal?
Magyarország 2007-ben, több mint 10 évvel ezelőtt írta alá a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt. Döntéshozóink előszeretettel kérkednek azzal, hogy hazánk az élbolyban, a világon a második országként ratifikálta a dokumentumot. Arról már hajlamosabbak hallgatni, hogy milyen lépéseket tettek meg az egyezmény szellemiségének átvételére, a cikkekben leírtak konkrét megvalósítására.
Most azonban kénytelenek lesznek nyilatkozni erről. Ugyanis a fogyatékosságügyi ENSZ Bizottság idén vizsgálja felül azt, hogy hol tart a magyar állam az egyezményben foglaltak teljesítésében. Nyilatkozni kell az M3-as metró akadálymentesítésének szégyenteljes megtagadásáról, a kitagolási folyamat fájó hiányosságairól és elhibázott helyszínválasztásairól, mint ahogy a gondnoksági rendszer felszámolásának elmulasztásáról is.
Ugyanis az ENSZ Bizottság kérdései között nemes egyszerűséggel így fogalmaz e témában:
Kérjük, pontosan határozzák meg azokat a lépéseket, amelyeket a gondnoksági rendszerek és a helyettes döntéshozatal teljes eltörlésére és [...] a támogatott döntéshozatalra való lecserélése irányában tettek!
Ha mi válaszolnánk erre a kérdésre, azt mondhatnánk: az elmúlt pár évben lényegében semmit! Őszintén várjuk azt a kommunikációs bravúrt, amivel a kérdést megválaszolják. De ennél is jobban várjuk azt, hogy végre történjen valami.
De először is, beszéljenek a számok!
Míg Magyarországon 2014-ben 56 245 fogyatékossággal élő ember állt gondnokság alatt, addig a 2016-os év végére ez a szám nemhogy csökkent volna, hanem még tovább is növekedett: a legfrissebb adat 57 039 gondnokság alatt álló személyt mutat.
Ebből az 57 039 fő gondnokság alatt álló emberből mindössze 8181 fő lakott a saját otthonában, 20 679 fő vér szerinti családjának körében élt, míg tartós bentlakásos intézményben 28 179 fő.
Elmondhatjuk, hogy a nagylétszámú intézetekben lakó 23 000 fogyatékossággal élő ember körülbelül 95%-a gondnokság alatt áll, ahogyan ez az ombudsman legutóbbi intézeti jelentésében is megjelenik.
Ez azért óriási probléma, mert a gondnokság rendszere betonozza be annak a lehetőségét, hogy fogyatékossággal élő embereket az akaratuk ellenére tömegintézetekben fogva tarthassanak. Elegendő egy ügycsoportban (lakóhely szabad megválasztása / szociális intézményi elhelyezéssel kapcsolatos nyilatkozatok) gondnokság alatt állnod, s könnyű szerrel határmenti tömegintézetbe zárhatnak, az akaratod ellenére. Ettől kezdve csakis a gondnokod jóindulatán, segítőkészségén múlik az, hogy más helyre, például egy lakóotthonba költözhess!
Igen ám, de ha hivatásos gondnokod van, akkor neki átlagban 30 másik gondnokoltja is van és a tapasztalatok szerint nem lesz túl motivált abban, hogy segítsen neked. Neki az a legkényelmesebb, ha egy intézetben vagy, a többi gondnokoltjával egy helyen.
Magyarországon a KSH legfrissebb adatai szerint 23 543 fő gondnokság alatt álló embernek van hivatásos gondnoka, az alkalmazott hivatásos gondnokok száma pedig 728 fő, így átlagban egy hivatásos gondnokra több mint 32 gondnokolt jut.
Eszedbe juthat persze a varázs mondat, melyet a kormány mostanában minden fogyatékosságügyi kritikára mintegy pajzsként használ: “zajlik már a kitagolás!”.
Igen, csak a kitagolás körüli diskurzusokban döntéshozói oldalról meg sem jelent a gondnoksági rendszer felszámolásának igénye. Tehát a kormány úgy igyekszik megvalósítani 10 ezer fogyatékossággal élő ember önálló lakhatását és közösségbe való befogadását, hogy ezek az emberek továbbra sem dönthetnek a saját életükről. A számukra szükséges támogatás biztosítása helyett marad a jogkorlátozás.
Pedig Magyarországon is bevezetésre került a támogatott döntéshozatal intézménye. Ez azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő embernek lehet egy vagy két támogatója, aki segít neki a döntések meghozatalában, de nem dönt helyette. Így a személy megőrzi cselekvőképességét, miközben egy olyan személy támogatja őt, akiben megbízik.
Azonban míg 57 ezer fogyatékossággal élő ember áll gondnokság alatt, addig a támogatott döntéshozatalban részesülő személyek száma mindössze 149 fő! Hogyan lehetséges ez?
Az egyik ok az lehet, hogy még mindig kevéssé ismert ez az alternatíva. Bírósági tárgyalásokon tapasztaltuk, hogy sokszor a gyámhivatal munkatársai sincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent egészen pontosan ez az opció.
Fogyatékossággal élő emberek sem kapnak sok esetben elég információt ahhoz, hogy tudjanak erről a lehetőségről. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy elkészítettünk számukra egy könnyen érthető kiadványt, mely minden fontos információt tartalmaz a támogatott döntéshozatalról.
Reméljük, hogy a támogatott döntéshozatal ismertsége növekedni fog és kiküszöbölésre kerülnek azok a hibák is, melyeket jelenleg még tartalmaz ez az intézmény (pl. hogy csak kismértékű belátási képesség csökkenés esetén lehet igénybe venni, vagy hogy a gyámhivatallal összehuzalozottan működik).
Így vagy úgy, 2018 márciusában nyilatkoznia kell a kormánynak, hogy miért nem tett semmit az elmúlt években a gondnokság megszűntetése és a támogatott döntéshozatal hatékonyabb bevezetése érdekében.
Milanovich Dominika