A Büntető törvénykönyvhöz is hozzányúlna a kormány törvényjavaslata, amelyet a koronavírus elleni védekezés jegyében nyújtottak be. A viták az elmúlt napokban leginkább arról szólnak, hogy a kabinet nyílt végű felhatalmazást kér magának a veszélyhelyzeti intézkedései fenntartására, de a rémhírterjesztés tényállásának módosításával a nyilvánosság kritikája alól is kibújna.
Részletes elemzésünket – melynek alapján ez a cikk készült – honlapunkon érheted el.
Látszólag két érdek feszül egymásnak: a polgárok igénye a tájékozódásra, és a végrehajtó hatalom igénye arra, hogy hatékonyan lépjen fel a krízisben. Valójában ezek nem ellentétes érdekek: a széles körű, hiteles és gyors tájékoztatás épphogy elősegítené a kormányzati intézkedések hatékonyságát. Ráadásul a veszélyhelyzet nem írja felül a magyar emberek jogát arra, hogy a hatalmat ellenőrizhessék, annál is inkább, mert a kormány – a törvényjavaslat általi felhatalmazás birtokában – kénye-kedve szerint kitolhatná a veszélyhelyzet végét, ha a polgároknak nincs valós ismeretük a járványhelyzetről.
A rémhírterjesztés tényállását a kormány a következő ponttal bővítené a Büntető törvénykönyvben:
Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ez a szabály már nem a köznyugalmat, hanem a „védekezés eredményességét” lenne hivatott megvédeni a különleges jogrend idején – ez önmagában feszültséget szül, hiszen a tényállás a köznyugalom elleni bűncselekményekkel foglalkozó fejezetben kapott helyet a Büntető törvénykönyvben. „A védekezéssel érintett kormányzati intézkedések a társadalom teljes spektrumát átfogják az egészségügytől, az oktatás és a határforgalom korlátozásán keresztül a gazdasági intézkedésekig” – írja a javaslat indoklásában a kormány, ezzel túlzóan szélesre tárva azoknak az állami intézkedéseknek a körét, amelynek bármilyen akadályozása szigorú büntetést vonna maga után.
Fontos megjegyeznünk, hogy valós tények közlésével ez a magatartás sem valósítható meg. Nem világos azonban, hogy egy esetleges büntetőeljárásban kinek kellene bizonyítani a közölt tények valódiságát, vagy valótlanságát. Az „elferdítve” kifejezés pedig magában hordozza annak a veszélyét, hogy az is megvalósítja a bűncselekményt, aki vitatja a hivatalos állami közlések helyességét, pontosságát.
A rémhírterjesztés bírósági gyakorlata mindössze néhány ügyből áll, így nem látjuk előre, hogy az új tényállás alapján a bíróságok pontosan milyen magatartásokat fognak büntetendőnek találni. A törvénynek egyértelműnek kellene lennie a polgárok számára, hogy tudják, milyen magatartástól kell tartózkodniuk, és milyen esetben számíthatnak büntetésre. Ennek hiányában a jogalkotónak legalább megfelelő és részletes indoklással kellene ellátnia a jogszabályt. Jelenlegi formájában a javaslat indoklásából az olvasható ki, hogy a járvánnyal összefüggő intézkedések széles körével kapcsolatban, az állami tájékoztatástól a legkisebb mértékben eltérő tájékoztatás esetén is büntetőeljárásra lehet számítani.
Mindez annak fényében válik igazán aggasztóvá, ahogyan a kormány az utóbbi napokban kommunikál a tevékenységét ellenőrizni kívánó sajtóról, illetve az egészségügyi dolgozóknak jobb munkakörülményeket követelő Magyar Orvosi Kamaráról. Az újságírók a sajtótájékoztatókon gyakran kapnak semmitmondó válaszokat kérdéseikre, sőt néha kifejezetten leteremtik őket a kormányzati megszólalók, amiért olyan információkra is kíváncsiak, amelyeket a kormányzat nem akar a nyilvánosság elé tárni. Az orvosi érdekvédelmi szervezetet pedig azzal vádolta az illetékes minisztérium, hogy megszólalásukkal zsarolják a kormányt, és valótlanságokat állítanak.
A módosítás életbe lépése dermesztő hatással járhat, öncenzúrához vezethet az újságírók körében. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a törvényjavaslat célja, hogy a kormány mentesüljön a nyilvánosság kritikája alól, sőt, az új tényállás a kormányzati intézkedésekkel szemben kritikus szakmai szervezetek elhallgattatására is felhasználható.
Ha az új tényállást szűken is értelmeznék az eljáró bíróságok, akkor is komoly kárt okozhat a hiteles és gyors tájékoztatásban. Elég, ha a rendőrség megindítja az eljárást, és akár egy teljes internetes lap megbéníthatóvá válik. A büntető eljárásjogi szabályok előírják, hogy a bizonyítási eszközöket le kell foglalni – ez azt eredményezheti, hogy a teljes szerkesztőség informatikai eszközeit, köztük a szervereket is azonnal lefoglalja a rendőrség, ezzel ellehetetlenítve az adott médiaszolgáltató működését. Az eljárási szabályok alapján ehhez nem szükséges a vádemelés előtt bírósági jóváhagyás, az ügyész döntése is elegendő.