Ez az írás nem fog választ adni erre a kérdésre, de arra igen, hogy mit kell mérlegelnie a bíróságnak, ha egy konkrét ügyben ezzel a problémával találkozik.
- A Hertha BSC kirúgta Petry Zsoltot a Magyar Nemzetnek adott interjúja miatt.
- A Spíler TV elköszönt Hrutka Jánostól, aki védelmébe vette a szivárványcsaládok mellett felszólaló Gulácsi Pétert.
- Lukács Viktor szomorú szmájlival illetett egy Hrutka elbocsátásáról szóló cikket – ő sem kommentálhat már meccseket az M4 Sporton.
- Ezek az ügyek bizonyos szempontból ugyanarról szólnak, de mégis egymással mereven szemben álló táborokra osztották a magyar közéletet.
Hallottunk megszólalni csalódott focidrukkereket, akik szemében a tolerancia vörös posztó, ezért nagy lelkesedéssel üdvözölték Hrutka és Lukács kirúgását. Hallottuk azokat is, akik szerint a Hertha döntése a német demokrácia halálát jelenti, mert nem lehet nyugati mintaállam az az ország, ahol ilyen jogtiprás megtörténhet. És ott vannak azok is, akik annak megfelelően alakítják ki a véleményüket, hogy ők maguk mit gondolnak a migrációról vagy a melegekről: aki más állásponton van, az szerintük bármit megérdemel.
Régi probléma, hogy hogyan lehet feloldani a véleménynyilvánítás szabadsága és a munkáltató érdekei közötti konfliktusokat – mi is több ilyen üggyel találkoztunk. Sinkovics Gábort, a Nemzeti Sport egykori újságíróját eredményesen képviseltük a bíróságon, amikor „közös megegyezéssel” megszűnt a munkaviszonya azután, hogy egy cikkében kifejtette a lap kiadójának működésével kapcsolatos politikai véleményét. Olyan ügyfelünk is volt, akit azért küldtek el munkahelyéről, mert kritikus hangnemben beszélt a határon túli szavazók választójogáról – elértük, hogy visszahelyezzék őt eredeti állásába. Szert Boglárkát pedig a Magyar Helsinki Bizottság képviselte sikerrel a közpénzből működő Antall József Tudásközponttal szemben, melynek vezetője megtiltotta az alapítvány alkalmazottainak, hogy nyilvánosan kifejtsék a budapesti olimpia megtartását ellenző véleményüket.
A közügyek megvitatásának szabadsága a demokrácia alapja: ha nem tudunk a közügyekről szabadon beszélni, akkor az álláspontok versengő piacán többé nem lesznek láthatóak azok a lehetőségek, amelyek közül választhatunk és amelyek fényében kialakíthatjuk a saját, helyesnek tartott álláspontunkat.Ha valaki közügyben fejti ki a véleményét és ezért éri retorzió, az a demokratikus nyilvánosság egészére negatív hatással van. A véleménynyilvánítás szabadsága olyan alapjog, amelynek megóvását minden vitás helyzetben előtérbe kell helyezni. Ám ez a jog mégsem korlátozhatatlan.
A vélemény szabadságát az állam nem korlátozhatja annak alapján, hogy ki mit gondol a szivárványcsaládokról vagy a migrációról, mert az államnak semlegesnek kell lennie a polgárok világnézeti sokféleségét illetően. Más a helyzet a privát munkáltatóknál, akik elvárhatnak bizonyos fokú elköteleződést munkavállalóiktól a cég értékrendje mellett.
A jogi személyeket, így a cégeket is megilleti az a jog, hogy alakíthassák azt a képet, amely megjelenik róluk a külvilágban. Ha ez a joguk sérül, az a gazdasági szerepükre, helyzetükre is hatással lehet – például egy vásárlói bojkott formájában. Ez nyomós érv lehet a munkavállalói szólásszabadság korlátozása mellett.
A Munka Törvénykönyve is kimondja, hogy a munkavállaló köteles tartózkodni az olyan véleménynyilvánítástól, ami súlyosan sérti vagy veszélyezteti a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit.A munkáltató akár igényt is formálhat a munkavállaló nyilvánosság előtt megjelenő közléseinek szabályozására1.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint ilyen ügyekben azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló véleményének korlátozását igazolja-e „nyomós társadalmi érdek”2. Ennek során figyelemmel kell lenni az adott szakma, illetve az adott munkaviszony sajátosságaira: a munkaviszonyból fakadó lojalitási kötelezettségre3. A lojalitási kötelezettségből eredően nem élvezi a véleménynyilvánítás oltalmát, ha a munkavállaló közéleti véleménye nyíltan szembehelyezkedik a munkáltató értékalapú meggyőződésével, elveivel4.
Az tehát, hogy a jó hírnév védelme és a lojalitási kötelezettség mennyire nyomós érv a vélemény korlátozása mellett, attól is függ, hogy milyen jellegű munkáltatóról beszélünk. Nem mindegy, hogy egy olyan cégről van-e szó, ami mosóporokat forgalmaz és emellett elkötelezett a sokszínűség és a tolerancia értékei mellett, vagy egy egyesületről, amelynek feladata a szabadságjogok védelméért való kiállás. Ha a mosópor-forgalmazó multi munkavállalója kirekesztő tartalmú kijelentést tesz, az a cég hitelességét kevésbé rendíti meg, mint az, ha a TASZ egy munkatársa posztolna a szervezet értékeit semmibe vevő tartalmat. Ám ha a mosópor-forgalmazó cég a környezetvédelem mellett elkötelezett, akkor a cég hitelessége szempontjából már releváns lehet, ha egy munkavállalója a zöldpolitikával szemben fogalmaz meg kritikus álláspontot.
A Hertha egy sokszínűségről szóló charta aláírásával nyilvánosan elkötelezte magát a sokszínűség mellett. Ettől még a tevékenysége nem kifejezetten az egyenlő bánásmód érvényre juttatására irányul, de a sokszínűség kérdése meghatározó lehet a csapat összetétele szempontjából, akár abban is, hogy kiket igazolnak le játékosként.
A véleménynyilvánítás korlátozhatóságának határait a munkaszerződés is pontosíthatja. Ennek ismerete nélkül a konkrét eseteket nem lehet feketén-fehéren minősíteni. Az viszont elmondható, hogy ha Petry esete Magyarországon fordult volna elő, a kapusedző kirúgása egy privát futballklubból önmagában a Munka Törvénykönyvének fent idézett szabályai alapján jó eséllyel megállna a bíróság előtt.
Ám az is bizonyos, hogy ha a munkavállalót a véleménye miatt küldik el, az csak akkor lehet elfogadható, ha a munkáltató megjelöli a felmondás valódi indokát, nyilvánosan is vállalja döntését és átláthatóvá teszi meghozatalának szempontjait.A nyilvánosságnak garanciális szerepe van abban, hogy ezek a döntések ne lehessenek önkényesek. A nyilvánosság garanciája pedig úgy érvényesül, hogy a felmondás bíróság előtt megtámadható, azaz egy nyilvános fórumon kell megvédenie a döntését a munkaadónak.
Végezetül pedig a munkáltató intézkedésében is érvényesülnie kell az arányosság szempontjainak. A munkaviszony megszüntetése csak a legszélsőségesebb esetekre fenntartott eszköz lehet – egy szomorú szmájlit egy újsághír alatt aligha tekinthetünk szélsőségesnek. A munkáltatónak lehetősége van saját jó hírnevét védelmezni, de nem tekinthet el attól, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának minden korlátozása a demokrácia egészére is következményekkel járhat.
Pásztor Emese
(Címlapi illusztráció: Cdd20 / Pixabay)
Hivatkozások
1 14/2017. (VI.30) AB határozat
2 EJEB, Sunday Times kontra Egyesült Királyság, (6538/74), 1979. április 26., 62. bekezdés, amelyet munkaviszonnyal összefüggésben legutóbb megerősített: EJEB, Rubins kontra Lettország, (79040/12), 2015. január 13., 76. és 93. bekezdések; EJEB, Kharlamov kontra Oroszország, (27447/07) 2015. október 8., 28-29. bekezdések; valamint EJEB Aurelian Oprea kontra Románia (12138/08) 2016. január 19., 76. és 79. bekezdések
3 EJEB, Kudeshkina kontra Oroszország, (29492/05), 2009. február 26., 85. bekezdés; EJEB, Rubins kontra Lettország, (79040/12), 2015. január 13., 78. bekezdés
4 EJEB, Maximilian Rommelfanger kontra Német Szövetségi Köztársaság, (12242/86); 1986. június 20.; EJEB, Fernandez Martínez kontra Spanyolország, [GC] (56030/07), 2014. június 12., 138-141. bekezdések