Orbán visszavonulót fújt az oltásháborúban, hátrahagyva a szegényeket

Fogynak a korlátozások, az utcán már nem kell maszkot viselnünk, az oltás után egyre bátrabban találkozunk barátainkkal, féltett családtagjainkkal, úgy érezhetjük, hogy lassan visszatérünk a normális élethez. De csak illúzió, hogy vége a járványnak. A kormány titkolja a települési, de még a megyei szintű átoltottsági statisztikákat is, de minden jel arra utal, hogy a szegény vidéki településeken lényegesen kisebb az oltottak aránya, mint a nagyvárosokban.

Számos hír jelent meg az elmúlt hónapokban arról, hogy milyen alacsony az oltási hajlandóság a mélyszegénységekben élők közt, a roma közösségekben. A megállíthatatlanul terjedő álhírek következményeként sokan jobban félnek az oltástól, mint a betegségtől. Rengetegen át is estek koronavírusos megbetegedésen, ezért nem tartják szükségesnek az oltás beadatását.

Eközben a miniszterelnök június 4-én közölte, hogy a két és félmillió ember miatt, aki nem kért vakcinát, nem ésszerű fenntartani a jelenlegi oltási rendszert, ezért áttérnek a tömeges oltásról a készenléti oltásra. Vagyis néhány oltóhelyet fognak fenntartani – ezek kijelölése zajlik –, és aki oltást akar kapni, annak ezekhez kell elmennie. „Elmúlik majd az a kényelmes helyzet, amikor az ember elmehet a háziorvoshoz, a kórházhoz, jelentkezhet így-úgy-amúgy” – vázolta Orbán Viktor.

Kérdés, hogy mit jelent mindez az oltóbuszos kampányra nézve, amely a leghatékonyabb módja a társadalom egyes csoportjai elérésének. Ezért adatigénylést nyújtottunk be a miniszterelnöknek, a Miniszterelnökségnek, valamint a Belügyminisztériumnak arról, hova és mikor fognak még oltóbuszok járni, mit jelent a készenléti oltási terv és mikor kezdődik annak végrehajtása.

A nyájimmunitás akkor védi a be nem oltottakat, ha a saját közösségük szintjén is érvényesül. Ha egy adott településen csak 20 százalék a beoltottak aránya, az nem ad kellő védelmet, ráadásul a mutációk kialakulásának lehetősége mindenki számára veszélyt jelent.

Dr. Kemesi Gábor, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa szerint „a közösségi immunitás alakulását a vakcinák tér- és időbeli elosztása, illetve a járvány terjedéséből fakadó természetes immunitás befolyásolja. A vakcinák elosztása jelenleg azonban rendkívüli módon egyenlőtlen, aminek veszélyeire a Lancet folyóiratban megjelent közlemény nemrég fel is hívta a figyelmet. Az új variánsok megjelenése azokon a területeken, ahol az oltások mértéke nem megfelelő, természetszerűen veszélyezteti a már átoltott régiók járványügyi stabilitását is. A világ harmonizált vakcinációja tehát nem csupán humanitárius okokból lenne indokolt, hiánya a vakcinációkkal eddig elért és várhatóan hamarosan elérhető eredményeket is beárnyékolhatja.”

A Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője, dr. Jakab Ferenc pedig úgy fogalmazott, hogy „Egy adott variáns elleni oltások védenek a kismértékben különböző variánsoktól is. Az erősen különböző változatok ellen azonban nem mindig adnak kellő védelmet.”

Ha az átoltottsági adatokat nem is ismerhetjük, de a települési szintű halálozási adatok nemrég nyilvánosságra kerültek, bár nem az aktuális számokkal, csak március 4-ig. A közérdekű adatokat igénylő K-Monitor ezt is csak lényeges késedelemmel kapta meg a Nemzeti Népegészségügyi Központtól. Az adatsorból kiderül, hogy

Az összefüggéseket elemezve a 444 rámutatott, hogy igenis van statisztikai összefüggés az egyes járások halálozási aránya és az ott élők jövedelmi helyzete között, és az is látszik az adatokból, hogy ahol nincs elég háziorvos, ott nagyobb eséllyel halnak bele az emberek a fertőzésbe. Az NNK-t és a kormányt még a harmadik hullám előtt figyelmeztettük arra, hogy speciális intézkedésekre lenne szükség a szegénytelepeken, hátrányos helyzetű településeken élőket érintően.

A mélyszegénységben élők egészségi állapota lényegesen rosszabb, várható élettartamuk jóval rövidebb a többségi társadalom tagjainál. Anyagi helyzetük velejárója az alultápláltság, az egészségtelen táplálkozás, a vitaminok hiánya. A szegényes lakhatási körülmények közepette az egészséges ivóvízhez való hozzáférés is kihívást jelent, folyóvíz nincs is. Számottevő környezeti ártalmat jelent a szilárd tüzelésű fűtés, az egészségkárosító munkahelyek, a dohányzás – a szegénységgel együtt járó stresszhelyzetekről nem is beszélve. A hátrányos helyzetű térségek jelentős részében nincs háziorvos, a betegeknek nincs pénzük másik településre utazni orvoshoz. Szűrővizsgálatokról nem is álmodhatnak.

Már a levelünk megírásakor valószínűsítettük, hogy ezekben a közösségekben arányosan jóval többen halnak bele a koronavírusba – és ezt a sejtésünket a nyilvánosságra került halálozási adatok alátámasztották. Hiába jeleztük az NNK-nak azt is, hogy a mélyszegénységben élők közt nagyon alacsony az oltási hajlandóság, fontos lenne a célzott, közérthető kommunikáció. Nem kaptunk érdemi választ arra a kérésünkre sem, hogy tájékoztassák az embereket: nem kell érvényes TAJ szám az oltási regisztrációhoz. Az NNK nem tartotta indokoltnak azt a javaslatunkat sem, hogy végezzenek megelőző jellegű, tömeges tesztelést a szegénytelepeken: a központi hatóság szerint nem is létezik ilyen.

Legalább a Honvédség oltóbuszai besegítettek a vidéki kistelepülések lakosságának beoltásában – ezért megkérdeztük a Honvédelmi Minisztériumot, hogy ezek a buszok mely településekre mennek és milyen szempontok alapján. A válaszból megtudtuk, hogy május 3-ig 64 települést látogattak meg, ebből 18 volt hátrányos helyzetű. Pedig amikor Szél Bernadett országgyűlési képviselő a Belügyminisztériumnál rákérdezett, hogy mit tesznek a mélyszegénységben élők oltási programba való bevonásáért, a tárca alapvetően az oltóbuszokra és az oltást népszerűsítő kisfilmekre hivatkozott.

Félő, hogy miután a miniszterelnök bejelentette a készenléti oltási rendszerre való áttérést, már az oltóbuszok sem járják a településeket, és a kormány nem fektet több energiát abba, hogy megszólítsa az oltásban kétkedőket – mindannyiunk érdekében. Az Egyesült Államokban, valamint az Egyesült Királyságban már ősszel folytattak kutatásokat a kormányzati népegészségügyi szervek, hogy kiderítsék az összefüggéseket a szegénységgel és etnikai háttérrel összefüggő egyenlőtlenségek, valamint a járvány alakulása között. Ehhez képest Magyarországon úgy tűnik,

Pedig az emberi életek védelme érdekében, az egész társadalom védelme érdekében fontos lenne ha nem esnénk ugyanabba a hibába mint tavaly nyáron. Akkor a járvány első hullámának elmúltával keltett hamis biztonságérzet minden bizonnyal hozzájárult az őszi és téli hullámok magasabb esetszámaihoz. Mi azért dolgozunk, hogy a mélyszegénységben élők helyzetére szabott állami oltási kampány hatékony legyen, így kiterjedjen a tájékoztatásra, az oltóbuszok és az oltáshoz való hozzáférés minél egyszerűbbé tételére. Emiatt fordulunk rendszeresen kérdésekkel, javaslatokkal és adatigénylésekkel az illetékes szervekhez. Az április javaslatcsomagunk ajánlásainak jelentős részét fenntartjuk, például, hogy folytassák az oltási kampányokat a szegénytelepeken, hátrányos helyzetű településeken, biztosítva azt, hogy ne kerüljenek hátrányba az ott élők a regisztrációhoz való hozzáférés nehézségei vagy az oltások megbízhatóságáról szóló közérthető tájékoztatás hozzáférhetőségének nehézségei miatt.