Mit lehet kezdeni a kamupártokkal?

  • Ez lesz a harmadik országgyűlési választás, amikor ismét a semmiből felbukkanó, vagy éppen magukról csak négyévente hallató pártok neveit fogjuk látni a listás szavazólapon. 
  • Ezek a „pártok” a politikai verseny megcsúfolói: zavart keltenek, rombolják a demokráciába vetett bizalmat és közben a kampánytámogatásokkal is visszaélnek.
  • Segítünk, hogyan ismerd fel őket!

A kamupártokat azért nevezzük így, mert a valódi pártokkal ellentétben közhatalmat, parlamenti mandátumot, miniszteri pozíciókat nem akarnak szerezni. Mindössze azért léteznek, hogy hasznot húzzanak a választások folyamatából. Bizonyos esetekben a valódi pártok elől is elszívják a levegőt: például a választások előtt a közmédiában egy fix műsoridőt osztanak fel a pártok között, tehát minél több a kamupárt, annál kevesebb műsoridő jut a valódiaknak.

Hogyan ismerhetjük fel a kamupártokat?

Mint a hazug, félrevezető, álhíreket közzétevő weboldalak esetében, itt sincs egyértelmű módszer, csak olyan jelek, amelyekre érdemes figyelni. 

A színrelépés időzítése. Furcsa módon ezek a tömörülések sem az európai parlamenti, sem – néhány kivételtől eltekintve – az önkormányzati választásokon nem bukkannak fel, csupán az országgyűlési választások előtti hónapokban, esetleg hetekben. A jogszabályok szerint ugyanis kampánytámogatás csak az országgyűlési választásokon való részvétel mellé jár, a többi választáson a jelöltek, pártok abból gazdálkodnak, amit elő tudnak teremteni maguknak. Ezzel el is érkeztünk a kamupártokat életrehívó, vagy éppen életben tartó egyik tényezőhöz: a rosszul szabályozott kampánytámogatásokhoz. Ezek begyűjtése sok kamupárt célja, ezért megerősítették a kampánytámogatást érintő visszafizetési kötelezettséget, amiért a párt vezetője személyesen felel. Az eredmény felemás: olyan pártot is megbüntettek, amely biztosan nem minősíthető kamupártnak, míg a “valódi” kamupártok papíron nincstelen vezetői megússzák a pénz visszafizetését.

Az információk hiánya. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kamupártok elhalmoznak minket üzeneteikkel, vagy aktivistáik naponta kopognának az ajtónkon programjukkal a kezükben. A legtöbb kamupártnak nincs se honlapja, se közösségi média oldala, se egy nyilvánosan elérhető című, legalább kampányidőszakban nyitva tartó irodája. Sőt, talán még emailben sem lehet felvenni velük a kapcsolatot. Nem akarnak velünk, választópolgárokkal kapcsolatba lépni, és nem bánják, ha mi sem keressük őket, vagy éppen mindent megtesznek ennek elkerülése érdekében. A nyilvánosság erejétől, a sajtó kontrolljától még inkább tartanak.

A név. Egy párt elnevezése a szólásszabadság körébe esik, és ízlésbeli dolgokkal sem szeretnénk vitatkozni. De míg a valódi pártok olyan nevet választanak, amelyek kifejezik a programjuk, világnézetük lényegét, a kamupártok esetében nem ez történik. Gyanús lehet a komikus, túlzásokba eső név, de az is, ami más, régebb óta létező és valós társadalmi támogatottsággal rendelkező párt nevét utánozza.

Semmitmondó kijelentések, a program és politikai elképzelés hiánya. Az Alaptörvény szerint „A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában.” Ilyen szándéka a kamupártoknak nincs, ezért maradnak a konkrétumokat nélkülöző, homályos kampányszövegek, amelyek után nem világos, hogy mégis mit képvisel ez a párt? Félreértés ne essék: így is szabad kampányolni, ez nem jogellenes, mindenesetre a valós politikai szándék hiányára utalhat.

Az aláírások gyűjtése. Talán a legárulkodóbb jel, hogy ezek a pártok élnek vissza legtöbbször az ajánlásokkal. Mivel a kamupártok társadalmi támogatottsággal és bázissal nem rendelkeznek és nem is céljuk ilyet teremteni (legfeljebb azért, hogy más pártoktól támogatókat szívjanak el), ezért különféle jogellenes eszközökkel, illetve törvénytelen alkukkal szerzik meg jelöltjeik számára az induláshoz szükséges ötszáz választópolgári aláírást. Gyakori az ívek másolása és cserélgetése egymás között. Az aláírások eredetiségét a választási irodák nem ellenőrzik, mivel ezt sem jogi, sem technikai értelemben nem tehetik meg. Az ügyészség pedig abszurd módon csak közokirathamisítás miatt indít eljárást, ha nem sikerült összegyűjteni az 500 aláírást, és nem jött össze a jelöltállítás. Választási csalás miatt csak akkor indíthat, ha több mint ötszáz aláírás másolt. Pedig a cél ugyanaz volt az első esetben is, csak nem jött össze.

Mi lenne a megoldás?

2020 végén, a második járványhullám alatt, mindenfajta egyeztetés és előjel nélkül módosították a  választójogi törvényt. Ez a szigorítása (mely 71 egyéni jelölt indítását írja elő az országos listához a korábbi 23 helyett) megnehezíti a kamupártok helyzetét, de nem oldja meg a problémát. Ennek oka a többes ajánlások rendszere, ami továbbra is megmaradt, és ami végső soron lehetővé teszi az ajánlások másolgatását (a valódi ellenőrzés hiányával kiegészülve). A választási szervek ugyanis nem tudják ellenőrizni, hogy egy támogató aláírás valódi-e, és nem egyszerű másolat. 

A többes ajánlásnak ráadásul semmi értelme nincs a magyar választási rendszerben. A választópolgár bármennyi jelöltet támogathat, miközben csak egyre szavazhat. A többes ajánlás rendszere semmilyen valódi joggyakorlást nem segít elő, csak a kamupártok érdekeit szolgálja, és ezért meg kellene szüntetni. 

Addig is tájékozódj, járj nyitott szemmel és legyél kritikus, hiszen ez az egyetlen működő fegyver jelenleg a kamupártok ellen. Ez abból is látszik, hogy már jóval kevesebb embert tudnak megtéveszteni, mint akár 2014-ben.