- A Legfelsőbb Bíróság is kimondta korábban: olyan csoport tagjait, akik nyíltan szembehelyezkednek a törvényekkel és különböző kisebbségek ellen jöttek létre, nem védi fokozottan a büntetőjog az előítéletek ellen, vagyis nem lehetnek gyűlölet-bűncselekmények áldozatai.
- A gyűlölet-bűncselekmények kategóriája szerintünk azért létezik, hogy a társadalom sérülékeny, kiszolgáltatott csoportjait védje attól, hogy alsóbbrendűnek tekintsék és megtámadják őket mások, például szélsőséges csoportok.
- Szerintünk a rendőrség álláspontja a szombati eseményekről a törvény kifordítása, céljával ellentétes értelmezése.
- Azon túl, hogy ez a minősítés álláspontunk szerint jogilag helytelen, nagyon rossz üzenetet is közvetít a társadalom felé.
A hétvégén a Budai Várban zajlott a szélsőjobboldal egyik fontos eseménye, a kitörésnapi megemlékezés, amire nagy számban érkeztek antifasiszta ellentüntetők is. (A Várban történt eseményekkel külön cikkben foglalkoztunk.) Az eseményre a szélsőjobboldal régóta készült, és antifasiszta csoportokból is tudni lehetett, hogy ellentüntetést terveznek. Bár a rendőrség nagy erőkkel volt jelen a Várban, a város más pontjain súlyos bűncselekmények kísérték a szombati rendezvényt, többen megsérültek. Az antifasiszta ellentüntetők és a szélsőségesek közötti konfliktusoknak végül kívülállók is súlyos áldozatául estek. A Várban történt eseményekkel ebben a cikkben foglalkoztunk.
Mi történt pontosan?
Szombaton nyolc-tíz szélsőséges, feltehetően a Betyársereghez tartozó férfi rátámadt egy ebédelni tartó társaságra a Retek utcában, akiket antifasisztának néztek. A hírek szerint egyikőjüknek eltörték az arccsontját és az orrát, egy másik áldozat pedig agyrázkódást és koponyazúzódást szenvedett. A rendelkezésre álló információk alapján nagyon úgy tűnik, hogy azért bántalmazták súlyosan a járókelőket, mert antifasiszta ellentüntetőnek hitték őket. Ebben az ügyben a rendőrség garázdaság és súlyos testi sértés miatt nyomoz. Ugyanezen a hétvégén több antifasiszta súlyosan bántalmazott olyan férfiakat, akik ruházatuk alapján számukra jobboldali radikálisnak tűnhettek. Közülük többen súlyos sérüléseket szenvedtek, volt olyan akire viperával támadtak és olyan is, akit műanyag kalapáccsal ütöttek. Ezekben az ügyekben viszont a rendőrség egy súlyosabb bűncselekmény, az ún. közösség tagja elleni erőszak miatt indított eljárást. Szerintünk egyik esetben sem közösség tagja elleni erőszak történt.Mi az a gyűlölet-bűncselekmény?
Ha valaki azért ver meg egy idegent, mert azt hiszi róla, hogy egy általa lenézett vagy ellenségesnek tartott csoporthoz tartozik, azt közösség tagja elleni erőszaknak nevezik. Egy ez kiemelt, szimbolikus védelmet jelent az általános szabályokhoz képest. Fontos, hogy akkor beszélhetünk erről a bűncselekményről, ha egy olyan tulajdonsága miatt támadják meg az áldozatot, ami a személyiségének lényeges része, tehát például a bőrszíne vagy az anyanyelve miatt. A Büntető Törvénykönyv szövege és a vonatkozó gyakorlat alapján azonban a politikai meggyőződés vagy egy szubkultúrához tartozás is ide tartozhat. Előbbire jó példa lehet az antifasiszta csoportosulás. A közösség tagja elleni erőszak gyűlölet-bűncselekmény, ami nem csak az áldozatnak okozhat súlyos sérelmet, hanem annak a csoportnak, amihez ő tartozik, végső soron pedig az egész társadalomnak. A büntetőjog ezért ezt nagyon súlyos bűncselekménynek értékeli és szigorúan bünteti. A TASZ a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport tagjaként több mint egy évtizede küzd azért, hogy a rendőrség az ilyen speciális eseteket felismerje és helyesen minősítse.
Mivel a politikai vélemény miatti bántalmazás is lehet gyűlölet-bűncselekmény a bírói gyakorlat (és más jogvédő szervezetek véleménye) alapján, az antifasiszták is lehetnek egy olyan csoport, akiket a törvény meg akar óvni ezzel szemben. A TASZ-nak viszont az az álláspontja, hogy csak azokat a csoportokat kell védje ez a tényállás, akik adott társadalomban rendszerszintű hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, sérülékenyek. Szerintünk ugyanis ennek elsősorban kisebbségvédő funkciója van. Azt, hogy adott csoport sérülékeny-e, az ország történelmi múltja és a jelenben létező elterjedt stigmák vagy nagyfokú előítéletesség alapján kell mérlegelni. A törvény szövege nem ezt az álláspontot tükrözi, ezért a megtámadott járókelők hivatkozhatnak arra, hogy vélt politikai véleményük miatt verték meg őket, és gyűlölet-bűncselekmény történt. Akkor is így van ez, ha valójában nem tartoznak ahhoz a csoporthoz, amit a támadók feltételeztek róluk. A bűncselekmény megítélését ugyanis a támadók motivációja befolyásolja: azért támadtak, mert az antifasiszta csoporttal szemben ellenségesek, őket akarták megfélemlíteni, vagy csoporthovatartozásuktól függetlenül, valamilyen más okból fajult a helyzet idáig. Ha előbbi motiválta az elkövetőt, akkor lehet szó gyűlölet-bűncselekményről, illetve akkor is, ha a kettő egyvelege történt, de elsősorban mégis a csoporttal szembeni előítélet, ellenséges érzés vezetett a bűncselekményhez.
Miért problémás a rendőrség reakciója?
A rendőrség hétfőn sajtótájékoztatót tartott a hétvégi eseményekről, de ezt kizárólag a szélsőjobboldalinak tűnő áldozatoknak szentelte, akiknek az ügyében gyűlölet-bűncselekmény elkövetése miatt nyomoznak. A Retek utcai esetről nem ejtettek szót. Úgy tűnik tehát, hogy a rendőrség szerint a fekete bomberdzsekis, radikális férfiak egy olyan csoportot alkotnak, akit megillet a fokozott büntetőjogi védelem az előítéletekkel szemben. Szerintünk a gyűlölet-bűncselekmények kategóriája azonban a sérülékeny csoportokat védi például éppen a szélsőséges, egyenlő emberi méltóságot tagadó csoportoktól. Ettől függetlenül természetesen a radikális csoportokat is védi a büntetőjog, de nem a gyűlölet-bűncselekmények kategóriájával. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette korábban, amikor kimondta, hogy egy olyan csoport tagjait, akik nyíltan szembe helyezkednek a törvényekkel és különböző kisebbségek ellen jöttek létre, nem védi fokozottan a büntetőjog az előítéletek ellen, vagyis nem lehetnek gyűlölet-bűncselekmények áldozatai. A bíróságok töretlen gyakorlata is ennek felel meg. Ugyanakkor vannak olyan ítéletek, amelyek a magyarságukra tekintettel nyilvánítottak gyűlölet-bűncselekmény áldozatának olyan embereket, akik egyébként szélsőséges nézeteket vallanak.
Tapasztalataink szerint a rendőrség gyakran garázdaságnak tekint előítéletes, gyűlölet motiválta cselekményeket valóban sérülékeny csoportok esetében, azaz, kisebb súlyt ad ezeknek az eseteknek, mint kellene. Ez alapján különösen visszásnak tartjuk, hogy a rendőrség épp akkor tart nagyszabású sajtótájékoztatót és nyomoz egy súlyosabb bűncselekmény, a közösség tagja elleni erőszak elkövetése miatt, amikor szélsőséges gyűlöletcsoportok tagjait támadja meg valaki. Sérülékeny csoporthoz tartozó sértettek esetén sajnos gyakran közel sem ennyire aktív és elkötelezett az ügy mellett.Hangsúlyozzuk: nem kérdés, hogy valamennyi fenti esetben bűncselekmény történt, és az erőszak mindig üldözendő, tehát a rendőrség helyesen teszi, ha mindkét esetben nyomozást folytat. A probléma az, hogy a rendőrség a szélsőségesek által súlyosan bántalmazott járókelők helyett éppen a szélsőséges csoporthoz tartozókat védi nagyobb vehemenciával, álláspontunk szerint a törvény céljával ellentétesen. Azon túl, hogy ez a minősítés szerintünk jogilag helytelen, nagyon rossz üzenetet is közvetít a társadalom felé. A gyűlölet-bűncselekmények lényege épp az, hogy az elkövető üzenni akar az általa lenézett csoportnak, ahogy feltehetően a Betyársereg tagjai üzenni akartak szombaton a Retek utcában az antifasiszta ellentüntetőknek. A rendőrségnek pedig arra kellene törekednie, hogy ezt az üzenetet az elkövető ne tudja sikerrel eljuttatni a célpontjához. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az antifasiszta támadókat ne kellene felelősségre vonni. A rendőrségnek viszont jóval körültekintőbben és érzékenyebben kellene állnia a kérdéshez, és helyesen kellene minősítenie a cselekményeket. A Retek utcai járókelők ügyéről is ugyanolyan fontos lett volna sajtótájékoztatót tartani, vagy legalább megemlíteni azt.
Reméljük, hogy a rendőrség korrigálja a tévedését, és nagyobb hangsúlyt szán a jövőben a sérülékeny csoportok valódi támogatásának, mint a szélsőséges csoportok védelmének.