A kegyelmi botrány következménye lehetett volna egy olyan reform, amely a bántalmazó gyermekvédelmi rendszert gyermekközpontúvá alakíthatta volna.
Ehelyett a kormány gyermekvédelminek nevezett törvénymódosítójának a valódi célja az, hogy megfélemlítse azokat, akik valóban kiállnak a gyermekek védelméért.
Sőt, egy ezzel egyidejűleg benyújtott újabb homofób kormányrendelettel is igyekszik elterelni a figyelmet a valódi, súlyos problémáról.
A 2024. évet indító kegyelmi botrány rávilágított, hogy milyen borzalmas a helyzet a magyar gyermekvédelemben. A bicskei ügyben kiderült, hogy úgy követte el az intézet igazgatója a legdurvább bűnöket a rábízott gyerekek ellen, hogy ehhez több kollégája asszisztált, és a gyermekek védelmére kelő nevelőket pedig kirúgták. A fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság mindenről tudott, de a gyermekek védelme helyett az eltussolást, a gyermekek megalázását választotta.
Az egész magyar társadalmat megrázó események lépéskényszerbe hozták a kormányzatot is. Lehetőséget adtak arra, hogy végre valóban hatékony lépéseket tegyen a bántalmazó rendszer lebontására, és a szakmai szervek átfogó javaslatait megfontolva, hatékony, gyermekközpontú rendszert kezdjen el építeni. Azt is leírtuk: A gyermekvédelemben valódi változást az hozna, ha végre a gyerekek igényeire figyelnénk, ahelyett, hogy abból indulunk ki, egy rosszul működő állami rendszer mit tud nyújtani.
Ám nem ez történt. A fideszes képviselők által benyújtott törvénymódosítás olyan, mintha a bicskei bántalmazás ügyét szimbolizálná a törvényalkotás szintjén:
hallgat a traumatizált gyermekekről, eltussolja a bántalmazók bűneit, és megfélemlíti a gyermekekért áldozatosan dolgozó szakembereket. A törvénymódosítás egyetlen ponton sem szól a saját intézményeiben zajló rendszerszintű bántalmazásról, arról, hogy az állam más zárt gyermekotthonáról is tudjuk mind, hogy az ott élő, bántalmazott gyerekek mindennaposan brutális jogsérelmeket szenvednek el, de az értük kiálló nevelőket kirúgják, a bántalmazó rendszert pedig fenntartják a felelős szervek.
Ehelyett a családokat gondozó szociális munkásokat, védőnőket, pedagógusokat fenyegeti börtönnel, ha nem jelentik fel az általuk támogatott családokat.
Bevezet továbbá egy egészen ijesztő fogalmat: a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek „kifogástalan életvitelének” ellenőrzését, amelyet mostantól a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve (a „kifogástalan életvitelt ellenőrző szerv)” fog végezni.
A javaslat alig titkolt, valódi célja a rendszerben dolgozók megfélemlítése és zsarolása.Ahogy azt már a gyermekvédelemben dolgozók ellen bevezetett „megbízhatósági vizsgálat” néhány évvel ezelőtti bevezetésénél is láttuk, az, ha a szakemberekről, sőt a családtagjaikról is (!) titkosan gyűjtenek adatot, az csak arra alkalmas, hogy mindenki feje fölé függessze Damoklész kardját. Ha valaki például
- válófélben van,
- gyorshajtott,
- kiabált a szomszédjával,
- azonos nemű emberrel él együtt,
- adatot igényelt,
- tüntetett,
- kommentelt a Facebookon a polgármestere posztja alá,
akkor tarthat attól, hogy másnap kirúgják.
Az ilyen súlyos beavatkozás a magánszférába nemcsak erkölcsi értelemben felháborító, de nagyon erős jogi érvekre van szükség ahhoz, hogy be lehessen vezetni. Azt kell tudni igazolni, hogy az elérni kívánt cél – vagyis a gyermekek védelme, a velük foglalkozók feddhetetlensége – nem érhető el enyhébb beavatkozással. Ez aligha sikerülhet. Az alkalmatlan, ám túlzó eszközök nem képesek a rendszer megjavítására, így nem is jogszerű a bevezetésük.
A megfélemlítő eszközök egy dologra alkalmasak csupán: mindenkinek elveszik a kedvét, aki ténylegesen szeretne tenni azért, hogy a rendszer jobban működjön és valóban képes legyen a gyermekek megvédésére, hiszen aki vállalkozik arra, hogy kiálljon, hamar szankciókkal találhatja magát szemben.
A gyermekvédelminek nevezett törvénymódosítási javaslat teljesen alkalmatlan a névleges célra, vagyis arra, hogy a gyerekeket megvédje, hiszen a védőnők, családgondozók megfigyelése és zsarolása nem visz közelebb ahhoz, hogy a zárt gyermekotthonokban megszűnjön az elhanyagolás, a lelki és fizikai abúzus jelenléte.
A valódi változást a gyermekvédelemben dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése, a költségvetési források megsokszorozása, a módszertani intézmények visszaállítása, a zárt falak lebontása, a szakmai-civil kontroll intézményekbe való visszaengedése, szemléletformáló képzések bevezetése, a benne dolgozók szakmai és lelki támogatása jelentené.
Bár nem a csomag része, de a kormány szokás szerint a gyermekvédelem álcája alatt alkotott további, az LMBTQ embereket stigmatizáló lépéseket. Április 23-án kihirdették a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet módosítását is, ami korábbi bírósági döntéseket is felülkodifikált.
Ez azt jelenti, hogy a jövőben már nem nyerhetne pert például egy könyvkiadó úgy, ahogy az elhíresült Líra-ügyben történt. Sőt, a még ennél is tovább megy a módosítás, mivel most már nem csak könyvek és filmek közszemlére tételét tiltja ezen az alapon, hanem minden olyan termékre vonatkozik ez a tilalom, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást jól látható módon jeleníti meg.” Azaz a 2021-es homofób propagandatörvény végrehajtását tovább szigorítják.
Jól láthatóan az a cél, hogy a kormány ezzel is a valós, súlyos gyermekvédelmi problémákról terelje el a figyelmet.
Asbóth Márton, Boros Ilona és Döbrentey Dániel, a TASZ jogászai
A tájékoztató anyagainkból tavaly több mint félmillió ember kapott segítséget. Ahhoz, hogy jövőre még több témában tudjunk segíteni, te is kellesz! Támogass minket az adód 1%-ával és legyél hatással több ezer ember életére!
