A titkosszolgálati megfigyelések magyar szabályozása rendszerszinten sérti az alapvető jogokat, ami a Pegasus-ügy kapcsán is bebizonyosodott. Hat érintett képviseletében eljárásokat kezdeményeztünk Magyarországon, az Európai Bizottság és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, valamint Izraelben.
Könyvtárosokat, pedagógusokat is titkos megfigyelésnek vethetnek alá, mert egy törvénymódosítás a teljes közszférára kiterjesztette a megbízhatósági vizsgálat lehetőségét. A TASZ alkotmányjogi panaszt nyújtott be ügyfelei képviseletében, akiket annak ellenére figyelhetnek meg, hogy munkakörükben nem áll fenn a korrumpálódás veszélye.
Az igazságügyi minisztertől objektív döntés nem várható, hatékony jogorvoslat pedig nincs a megfigyeltek számára – állapítja meg a TASZ szakmai igazgatója, Szabó Máté Dániel.
Miféle korrumpálódástól tartanak azoknál a szakembereknél, akik eddig is éhbérért, a szakma iránti elkötelezettség miatt maradtak a helyükön, és olyan szegénységben élő emberekkel dolgoznak, akik ha akarnák, sem tudnák őket lefizetni?
El tudnád képzelni, hogy a ruhaüzletek próbafülkéiben kamerával figyeljék meg minden mozdulatodat? 2005-ben ezt még törvény tette volna lehetővé, ami ellen mi is felléptünk.
Mit szólnál, ha egy szerverről a teljes havi autózásod, buszozásod és készpénzfelvételed videofelvételről megtekinthető lenne a kijelölt állami szerveknek? Vagy ha épp a belföldi utazásaid során megadott adataid azonnal állami tárhelyre kerülnének? Sőt, ha az országhatárt átlépve egy olyan robot döntene az igazmondásodról, ami az esetek negyedében téved? Nem a Szép Új Világról, hanem a magyar kormány legfrissebb terveiről beszélünk, amik hírből sem ismerik az alkotmányos jogaid, ezért mindent megteszünk a visszavonásukért.
Egész Európa adatgyűjtését alapvetően érintő döntés született az Emberi Jogok Európai Bíróságán. A tizenkét civil szervezettel közösen indított (aztán mások ügyeivel egyesített) perünk ítéletében a testület velünk egyetértve kimondta, hogy az Egyesült Királyság tömeges megfigyelése sérti a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, így véget érhet százmilliók indokolatlan lehallgatása és megfigyelése.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a héten tárgyalja az amerikai és brit titkosszolgálatok jogszerűtlen gyakorlatát, aminek során százmilliók online kommunikációját és telefonhívásait ellenőrizték. Két éve tíz civil szervezet, köztük a TASZ indított pert a brit titkosszolgálatokkal szemben, ami most újabb fejezethez érkezett.
Nemzetközi összefogásban igyekszünk kideríteni, Magyarország kivel osztja meg a nemzetbiztonság működése során szerzett titkos információkat. Megkérdeztük az ezzel foglalkozó minisztereket és az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságát is. Alig akartuk elhinni, mit válaszoltak – ha igazat mondanak, bőven van mitől tartanunk.
Két éve a magánszféra és az adatvédelem is kapott egy ENSZ biztost (special rapporteur) akinek - többek között - az a feladata, hogy évente beszámoljon az Emberi Jogi Tanácsnak az általa szemmel tartott témák legfontosabb kihívásairól. Joe Cannataci nem volt rest, a közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentésében keményen bírálta az Egyesült Államokat, valamint azokat az országokat, amelyek a biztonság hazug mantrázásával valójában állampolgárok adatai után szaglásznak, miközben hangsúlyozta: hiteles vezetés nem szorul rá, hogy kijátssza a félelem-kártyát.
Németh Szilárd, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke a Mandinernek adott interjújában arról beszélt, hogy a köztársasági elnökjelölt Majtényi László munkahelye, az Eötvös Károly Intézet több támogatást kapott Soros György alapítványaitól, mint amennyiről az intézet számot adott. Arra az újságírói kérdésre, hogy ezt mégis mire alapozza, azt válaszolta: „Amit a szolgálatoktól meghallgathattam a nemzetbiztonsági bizottságban, arra. Aki ott volt, és vannak ott ellenzékiek is, annak számára világos, hogy itt sokkal, de sokkal nagyobb lóvé van a háttérben.”
Miért fontos a TASZ-nak a titkosítás? Természetesen azért, mert Soros György minden hétfőn titkosított videóhívás útján lát el bennünket utasításokkal, és persze nem akarjuk, hogy kapcsolatunk nyilvánosságra kerüljön. PGP titkosítást használunk, amikor idegenszívű megbízóinknak napi progress riportokat küldünk arról, hogy hol tartunk az államrend megdöntésében. Az állami szerveket, például az obudsmani hivatalt Jitsi chaten tartjuk ellenőrzésünk alatt. A globális háttérhatalmakkal fenntartott kapcsolatunk titkos is és misztikus, kicsit utópisztikus, ezért velük csak 4096 bites RSA algoritmus segítségével kódolt üzeneteket váltunk. Aztán amikor eljön a hétvége, a TASZ-os drogos orgiáinkat CryptTalk-on és Signalon szervezzük le, és a Torbrowser segítségével szerezzük be a hozzávalókat. A partijainkon elképesztő dolgokat művelünk, minderről készülnek képek, de ezzel csak magunkat akarjuk szórakoztatni, ezért a fájlokat a felhőben titkosítva a SpiderOakONE-on, a saját gépünkön pedig az operációs rendszerünkbe épített FileVault programmal kódolva tároljuk.[*]
Az információgyűjtés és megfigyelés új módozatait alkalmazó társadalmakat gyakran hasonlítják Orwell 1984-ének világához: a legrejtettebb gondolatunkat is figyelő Nagy Testvér tekintete elől senki nem bújhat el, az elvárásoktól való legapróbb eltérésre is büntetés a válasz. A mindennapi tapasztalatunk azért nem ilyen nyomasztó.
A 2001. szeptember 11-i támadások után az USA meghirdette a terrorizmus elleni globális háborút (War on Terror), amit az amerikai kormányok a hazafiasság álcája mögé bújva többek között arra használtak fel, hogy százmilliók magánéletéről gyűjthessenek információkat. 2015. június 1-jétől ennek vége.
Az NSA-botrány, azaz az amerikai titkosszolgálatok túlkapásainak leleplezése olyan hullámverést keltett, hogy a téma a népszerű médiát is elérte. John Oliver Last Week Tonight című műsorának néhány héttel ezelőtti adásában a fő téma az volt, hogyan élnek vissza a kormányok hatalmukkal, és figyelik meg részben a külföldieket, részben saját állampolgáraikat. A probléma nem új, rengeteg történelmi és jelenkori példa is ismert, meg sem lepődünk, és az állam természetéből fakadónak tekintjük, hogy ilyen akár tömeges méretekben is előfordulhat. 2013 nyara előtt csak a vállunkat vonogattuk, de akkor jött egy huszonéves srác, aki bejelentésével újra divatba hozta az adatvédelmet.
Jeremy Bentham (1748-1832) kitalálta a totális megfigyelés rendszerére épülő tökéletes börtönt. Ez egy kör alaprajzú épület, amelyben a rabok cellái a kör kerületén vannak, az őrök tartózkodására szolgáló őrtorony a kör közepén helyezkedik el, így az elítéltek állandóan megfigyelhetők, de a megfigyelők maguk nem láthatók.
A kormány rendvédelmi salátatörvény-javaslatot (pdf) nyújtott be, melyben egy Nemzetbiztonsági Információs és Bűnügyi Elemző Központ felállítása szerepel. A csúcsszerv az államigazgatás összes nyilvántartásában szabadon kutakodhat, és az így nyert információt korlátozás nélkül tárolhatja. A személyes adatokkal táplálkozó szörnyeteg újabb szeget üt a magánszféra koporsójába.Eddig sem kellett a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak pironkodniuk a külföldi társszervek előtt, ha az állampolgárok megfigyelésének nemzeti jogszabályi lehetőségeit taglalták. A szolgálatoknak a terrorelhárítás, bűnüldözés, bűnmegelőzés, vagy csak általánosságban a biztonság szavatolása érdekében ma is nagyon széleskörű felhatalmazása van a személyes adatok gyűjtésére. A jogalkotó a szolgálatok kényelmi szempontjait is messzemenően figyelembe veszi, hiszen gyakorlatilag teljesen ellenőrizhetetlen a személyes adatkezelési tevékenysége a minősített adatok (közkeletű, vagyis régi nevén: államtitok) alkotmányellenes szabályozása miatt. (Erről bővebben lásd a TASZ idevágó perét) Az év elején olyan törvényt fogadtak el, ami alapján a közszolgák önkéntesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy titkosszolgálati eszközökkel megfigyeljék őket, vagy, ugyancsak önkéntesen, tudomásul vehetik, hogy a hozzájárulás megtagadása miatt elbocsátják őket. Ez még csak a közszolgálati dolgozók megfigyelése előtt tárta szélesre a kaput.