- Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntött Karsai Dániel ügyében.
- A Bíróság nem fogadta el Karsai érveit arra vonatkozóan, hogy az eutanázia teljes, az ország határain is túlterjeszkedő tilalma sérti az emberi jogait.
- A döntés így nem hoz változást a magyar jogrendszerben.
- A magyar emberek továbbra sem kérhetnek segítséget az életük befejezésehez, ha azt saját megítélésük szerint nem tudják méltóságukat megőrizve folytatni.
Az EJEB mai döntése csupán annyit jelent, hogy nem ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével az eutanázia magyarországi tilalma, de nem akadályozza meg a változást. Vagyis semmiképpen sem jelenti azt, hogy ha engedélyeznék az eutanáziát, akkor az sértené az élethez való jogot.
A döntést úgy is fordíthatjuk, hogy a Bíróság a kérdés eldöntését továbbra is a magyar államra bízza, a magyar Országgyűlés dönthet arról, hogy engedélyezi-e az eutanáziát Magyarországon.
Mi következik ebből?
A mindenkori magyar Országgyűlés dönthetne úgy, hogy enged a jelenlegi, szigorúbb szabályokból, és elfogadja azt az érvelést, hogy az emberi méltósághoz való jog része az ember döntése a saját haláláról, ha az élet már értelmetlenné válik számára.
Dönthet azonban úgy is, hogy nem tesz semmit.Megtartja a jelenlegi szabályozást, amely szerint a magyar emberek sem itthon, sem külföldön nem kérhetnek eutanáziát. Akkor sem, ha az életük hosszas, szenvedésekkel teli, gyógyíthatatlan betegségük következtében számukra többé már nem méltóságteljes.
Az EJEB döntése tehát nem jelenti az eutanázia legalizálásának végleges ellehetetlenülését Magyarországon, sőt nem akadályoz meg semmit. A változás hosszú folyamat, amelyet az EJEB döntése most nem lendített előre. A jog azonban fejlődik, a társadalmi igények folyamatosan formálódnak.
Bizakodásra adhat okot, hogy egyre több európai ország ismeri el az eutanáziát az emberi méltósághoz való jog részeként. 2020-ban a spanyol parlament döntött a kegyes halál legalizálása mellett.
Ezért kell a társadalmi párbeszéd
Olaszországban egészen szélsőséges példát is láthattunk a nyomásgyakorlásra: egy európai parlamenti képviselő kezdett polgári engedetlenségbe úgy, hogy segítséget nyújtott egy végstádiumú betegnek abban, hogy eljusson Svájcba. Ezzel kockáztatta azt is, hogy öngyilkosságban közreműködés miatt elítélik. Végül ehelyett az eutanáziáról és az asszisztált öngyilkosságról szóló széleskörű társadalmi vitát tudott generálni, amelynek nyomán a szabályozás módosítására került sor. Tavaly az első, szabad döntésen alapuló asszisztált öngyilkosság is megtörténhetett Olaszországban.
Néhány nappal ezelőtt pedig éppen a szomszédos Szlovéniában tartottak véleménynyilvánító népszavazást (ennek az eredménye nem kötelező az országgyűlésre), amelyen a választók majdnem 55%-a támogatta szavazatával az eutanáziát.
Ezekben az országokban felismerték, hogy az eutanázia akkor is jelen van minden társadalomban, ha az jogilag tiltott és nem beszélnek róla. A titokban végzett eutanázia pedig sokkal veszélyesebb, mintha a saját halálunkról legálisan, szabályozott keretek között dönthetnénk. Ez a megközelítés szolgálná az állam érdekeit is.
Az EJEB Magyarországot ugyan most nem kötelezte hasonló döntés meghozatalára, de Karsai Dániel ügyéből egy következtetés biztosan levonható:
a társadalmi párbeszéd elkezdődött, az embereket megmozgatta a méltó halál gondolata.Egyre több magyart foglalkoztatnak az életvégi döntések kérdései, és az, hogy maguk rendelkezhessenek a saját életük felett. Ezzel mi is megtettük az első lépést a változáshoz vezető úton. Az pedig, hogy az úton hogyan haladunk tovább, már csak rajtunk múlik.
A legfontosabb most az, hogy a Bíróság döntése után se hagyjuk a feledés homályába veszni a kérdést. Szinte minden országban, ahol az eutanázia legális, a társadalmi igény késztette a döntéshozókat az életvégi döntések kiterjesztésére, és így az eutanázia legalizálására.
És ne felejtsük el azt sem, hogy Magyarországon ma is van lehetőségünk életvégi döntések meghozatalára. A súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, akiknek a betegsége rövid időn belül halálhoz vezet, illetve a betegség miatt nem tudják magukat ellátni, vagy csillapíthatatlan fájdalmaik vannak, már most is élhetnek a kezelés visszautasításának jogával.
Ezt megtehetik akár a kórházban, akár egy előre megfogalmazott dokumentumban, az előzetes egészségügyi rendelkezésben. A lehetőségekről és a pontos jogi keretekről a TASZ oldalán olvashatsz bővebben.
Lebedi Réka, a TASZ jogásza
