- A kedden nyilvánosságra hozott új drogtörvény tervezete arra hivatkozva született, hogy a fiatalokat megvédje a drogok káros hatásaitól. Pedig azzal, hogy rendészeti kérdést csinál szociális és gyermekvédelmi problémákból, nem lehet megvédeni a gyerekeket.
- A kormánynak 15 éve volt rá, hogy hatékonyan kezelje a droghelyzetet, de láthatóan most is csak azzal akar politikai hasznot húzni, hogy a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat kriminalizálja, miközben nem nyújt segítséget azoknak, akik valóban rászorulnak.
- A most benyújtott törvény csak büntetésről és rendészeti fenyegetésekről szól, egy szó nincs a probléma megelőzéséről, az áldozatok valódi támogatásáról. Ez persze nem meglepő, hiszen a kormány egyáltalán nem egyeztetett a törvényről a területen dolgozó szervezetekkel és szakemberekkel, így az nem tükrözi a nemzetközi és hazai szakmai érveket.
Mutatjuk, hogy a hangzatos lózungok mögött mit rejtenek valójában a jogszabályváltoztatások.
Álságos védelem – A gyerekekre hivatkoznak, de nem védik meg őket.
- Az egyik legaggasztóbb változtatás az orvosi titoktartás korlátozása, ami komoly következményekkel járhat a fiatalok egészségére nézve. A törvény szerint ezentúl a kezelőorvos köteles értesíteni a szülőt, ha egy 18 év alatti fiatal drogot fogyasztott. Nem nehéz belátni, hogy ez azt eredményezheti: a kamaszok akkor sem mernek majd orvosi segítséget kérni, amikor arra valóban szükségük lenne.
Bár a kormány mostanában szinte minden döntését a „gyermekvédelem” jelszavával indokolja, e módosításkor sem él a lehetőséggel, hogy valódi védelmet nyújtson a gyerekeknek – pedig a terepen dolgozva pontosan látjuk, erre mekkora szükség lenne. Ügyfeleink között is rendszeresen találkozunk olyan kiskamaszokkal, akik szegregátumokból, súlyos droghasználat miatt kerülnek azonnal gyermekvédelmi ellátásba, mert a gyermekvédelmi alapellátás nem tud mit kezdeni velük. Aztán a gyermekotthonokban sem kapnak valódi segítséget: bár a törvény szerint ezekben az intézményekben elérhetőnek kellene lennie a drogrehabilitációnak, a valóságban ezek a szolgáltatások nem működnek. Sőt, gyakori tapasztalat, hogy épp a gyermekotthonban válnak függővé a fiatalok.
Eddig is 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntették, ha egy 18 év fölötti egy 18 év alatti segítségével, vagy az ő számára szerez be, vagy tart csekély mennyiségű kábítószert. A tervezet itt már 1-5 évig tartó szabadságvesztést ír elő. Életszerű helyzet, hogy egy 18 év fölötti középiskolás a magának vett füvet megosztja egy 18 év alatti osztálytársával, hogy csak egyiküknek kelljen érintkeznie a terjesztővel. Még ha csak egy-két grammról is van szó, ez a kamasz az új törvény alapján könnyen börtönben találhatja magát.
Társadalmi problémára rendészeti válasz – A függőséget büntetik, nem kezelik.
Az elrettentés önmagában sosem volt hatékony válasz a függőségre – különösen nem akkor, amikor valakinek a mindennapjai eleve kilátástalanok, és nincs mit veszítenie. A dizájnerdrog-használatot jellemzően az extrém szegénység hajtja. A kormány részéről cinikus lépés, hogy ahelyett, hogy szociálpolitikai és egészségvédelmi eszközökkel segítenék, hogy minél kevesebben használjanak drogokat, valójában ezek a fogyasztók most csak még súlyosabb büntetést kapnak függőségük miatt.
Az új törvény megszünteti az új pszichoaktív anyagok – vagyis a dizájner drogok – külön kategóriáját, így ezek is kábítószernek minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a dizájner drogok fogyasztása és kis mennyiségben való tartása mostantól nem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek számít. Bár technikai módosításnak tűnhet, ez súlyos következményekkel jár: a büntetőeljárás hosszabb, megterhelőbb, és akár bűnügyi nyilvántartásba vétellel is járhat. Már az is komoly lelki teher, ha valakit gyanúsítottként kezelnek – különösen, ha fiatal vagy eleve nehéz helyzetben él. Mivel a dizájner drogokat jellemzően a kilátástalan szegénységben élők használják, mostantól ők is súlyos büntetésekre és akár több százezres, milliós bűnügyi költségekre számíthatnak – olyan összegekre, amelyeket biztosan nem tudnak kifizetni. Ahelyett tehát, hogy ez a csoport nagyobb védelmet kapna és támogatást a felépülésben, börtönbüntetéssel és számukra megfizethetetlen költségekkel fogják sújtani őket.
Szigorítás mindenek felett – Nemcsak a dílert, hanem a fogyasztót is durván büntetik.
A kormányzati kommunikáció szerint a szigorítás a dílereket célozza, valójában azonban a fogyasztókat sújtja a leginkább. Miközben a törvény szinte minden téren szigorodik, a kábítószer-kereskedelemre vonatkozó büntetési tételek változatlanok maradnak. A jövőben ugyanakkora büntetés jár majd a csekély mennyiséget meghaladó drogtartásért, mint a kereskedelemért – vagyis a fogyasztókat egy szintre emelik a dílerekkel. Ez nemcsak aránytalan, de teljesen szembemegy a kormány saját állításával is. A változás leginkább azokat sújtja, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak, és akiket a rendőrség a legkönnyebben elér, például a szegregátumokban élő szerhasználókat. Számukra mostantól valós veszély, hogy többszöri tettenérés után nem segítséget, hanem letöltendő börtönbüntetést kapnak.
A fogyasztók szempontjából különösen súlyos változás, hogy az egyetlen valódi kiutat kínáló jogintézmény, az elterelés is nehezebben lesz számukra elérhető. Igaz, hogy az új szabályozás szerint a csekély mennyiségű dizájnerdrogot használók is részt vehetnek ilyen programban (mivel a használat bűncselekménynek számít), de a feltételek szigorodnak. A jövőben csak azok élhetnek az eltereléssel, akik legfeljebb két alkalommal vettek részt ilyen programban korábban (a korábbi, kétévenkénti újraindítás lehetősége megszűnik). Emellett új feltétel, hogy az elterelésre jelentkezőnek meg kell neveznie a terjesztőt is, ami különösen nehéz helyzetbe hozhatja a dílerektől sok esetben függő, tőlük félő, nekik kiszolgáltatott fogyasztókat.
A korlátozások azt eredményezhetik, hogy azok a fogyasztók, akik már többször kerültek eljárás alá (különösen a dizájner drogokat használók, akikkel szemben gyakrabban indul eljárás), rövid időn belül kizáródnak az elterelés lehetőségéből, és tényleges szabadságvesztéssel kell szembenézniük. Ez nem a segítség irányába tett lépés, hanem az ellehetetlenítés felé.
Különösen aggályos és aránytalan jogkorlátozást jelent, hogy a javaslat értelmében a bódult állapotban lévő személyeket nemcsak egészségügyi intézménybe szállíthatják, hanem 72 órára közbiztonsági őrizetbe is vehetik. Ez az őrizet nem kizárólag egészségügyi vagy úgynevezett kijózanító intézményben történhet, hanem akár rendőrségi fogdában is. A bírói kontroll nélküli, háromnapos kényszerelhelyezés súlyosan korlátozza a személyi szabadságot, ráadásul ilyenkor sem a megfelelő egészségügyi ellátás, sem rehabilitációt nem biztosított. Ez nemcsak jogilag problémás, de az érintettek egészségére is komoly veszélyt jelenthet.
Szelektív szigor – Az alkoholtól nem félnek, a drogot démonizálják.
A javaslat jelentősen szigorítaná az emberölés és testi sértés büntetési tételeit, ha az elkövető kábítószer hatása alatt állt. Ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja az alkohol szerepét. Pedig köztudott, hogy az erőszakos bűncselekmények – így különösen a testi sértések és emberölések – jelentős részét (az Országos Kriminológiai Intézet adatai szerint az emberölések közel felét) alkoholos befolyásoltság alatt követik el. Ez a különbségtétel nemcsak szakmailag megalapozatlan, hanem súlyosan torzítja a valóságot. A büntetőpolitikai üzenet így nem a valódi kockázatok csökkentését szolgálja, hanem kizárólag a drogfogyasztók démonizálását. Abszurd, hogy a család- és gyermekvédelem nevében épp azt a szempontot hagyják figyelmen kívül, amely a gyerekek elleni erőszakban is gyakran szerepet játszik.
Mit tenne egy felelős állam?
Ha komolyan vesszük, hogy meg akarjuk védeni a fiatalokat a drogok káros hatásaitól, akkor egy átgondolt stratégiára van szükségünk, amivel csak Magyarország nem rendelkezik az Európai Unióban. Ennek a stratégiának pedig a politikai szemfényvesztés helyett a szakemberek, szakmai szervezetek évtizedek óta megfogalmazott tudására kell épülnie, amely a távlati célokat szem előtt tartva az aktuális kihívásokra is reagál.
A fiatalokat nem csak a kábítószerek fogyasztásától, hanem minden olyan tevékenységtől meg kell védeni, ami szenvedélybetegséget okozhat. Ennek a legmegfelelőbb módja az egészségfejlesztés szempontjainak beemelése és az egészségtudatos döntések megerősítése a mindennapokban.
A drogfogyasztás nem elsősorban rendészeti probléma. A fiatalok fizikai és lelki egészségére egyaránt hosszú távú befektetésként kell tekinteni. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy azzal, hogy a hatalom különbségtétel nélkül mindenkit bűnözőként kezel, azok is elesnek a segítségtől, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá.
A megelőzést, kezelést és ártalomcsökkentést végző szervezeteket meg kell erősíteni és a prevenciót be kell engedni az oktatási intézményekbe. Jelenleg az ezekkel foglalkozó szervezetek súlyosan alulfinanszírozottak és a törvény következtében megbélyegzettekké válnak. Ilyen körülmények között komoly nehézségekbe ütközik minden fogyasztó számára, hogy segítséget merjen kérni, és megfelelő kezelésbe kerülhessen, arról nem is beszélve, hogy jelenleg a fiatalok még megfelelő prevenciós foglalkozásokon sem tudnak részt venni.
Kardos Tamás, a TASZ drogjogi szakértője
Mi a TASZ-nál egy olyan országban szeretnénk élni, ahol mindenki biztonságban érezheti magát. Ahol a hatalom komolyan veszi és megfelelően kezeli a droghelyzetet: segít azoknak, akiknek segítségre van szükségük. Szövetségben, partnerként kezeli a prevencióban tapasztalattal rendelkező civil szervezeteket, a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat, a szülőket és mindazokat, akik a jelenlegi drogpolitikai helyzet elszenvedői. Egy olyan országot szeretnénk, ahol a drogfogyasztók megkapják a szükséges egészségügyi kezeléseket és szociális szolgáltatásokat, míg a rendőrség a rajtuk nyerészkedő kereskedők felderítésén és felelősségre vonásán dolgozik.