- Azért tették ki az egyik ügyfelünket a szakácsképzésről, mert szóvá tette, hogy vele szemben következetesen más szabályokat alkalmaztak, mint a nem roma csoporttársaival szemben.
- Az igazgató „közös megegyezéssel” szüntette meg a jogviszonyát, tájékoztatás nélkül, nyomás alatt íratták vele alá a papírt.
- A TASZ jogsegélyszolgálatának hála mégis sikerült elérni, hogy visszavonják a döntést, így Gábor hamarosan meg is szerzi a szakmáját.
Gábor (akinek a nevét kérésére megváltoztattuk ebben a blogban) egy roma származású fiatal, aki egy kistelepülésről indult, és szakácsképzésben vett részt egy szakképző intézményben. Februárban fordult hozzánk: azt írta, hogy az iskola „közös megegyezéssel” megszüntette a tanulói jogviszonyát, miután panaszt tett az őt érő hátrányos megkülönböztetés miatt.
A panasza lényege az volt, hogy amikor nem a gyakorlatra nem teljesen szabályszerű váltóruhát vitt magával, a jelenléti íven hiányzónak tüntették fel – annak ellenére, hogy végig ott volt az alkalmakon.
Ráadásul tudta, hogy a csoporttársainak ugyanúgy nem volt pénzük szakácskabátra és klumpára, de tőlük nem is várta el ezt a gyakorlatvezető.
Gábornak viszont olyan mennyiségű hiányzása gyűlt össze emiatt, ami veszélybe sodorta a képzés teljesítését.
A jogviszonya megszüntetésének körülményei is jogsértők voltak: Gábort az igazgató behívatta, és aláírattatta vele a „közös megegyezésről” szóló iratot anélkül, hogy előzetesen írásban tájékoztatta volna jogairól vagy a következményekről. Gábor utólag azt írta nekünk, hogy annyira váratlanul érte a helyzet, hogy nem is tudta, mit tegyen, csak aláírta a papírt, amit elé tettek.
Azonban a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálata tudott segíteni Gábornak.
Mivel a szakképzésről szóló törvény szigorúan meghatározza, milyen esetekben szüntethető meg a tanulói jogviszony, és „közös megegyezésre” nincs benne jogalap, segítettünk Gábornak egy jogorvoslati kérelmet írni. Ebben a felszólalása miatt gyakorlatilag kirúgott diák részletesen leírta, hogy nem volt tisztában a megegyezés jogi következményeivel, és hogy zaklató, megalázó környezet alakult ki vele szemben.
Hivatkozott arra is, hogy a szakképzés szereplőinek együtt kell működniük egymással, és ennek része a pontos, előzetes tájékoztatás is, de ez az ő esetében elmaradt.
A jogorvoslati kérelem célt ért: az iskola végül visszavonta a megszüntető határozatot, így Gábor újra tanulhat. Egy másik csoportba került, és várhatóan áprilisban be is fejezi a képzést.
A siker ellenére Gábor leveléből az is kiderült, pályakezdő roma fiatalként mennyire kiábrándító tapasztalatai voltak:
„A munkáltatók és a munkahelyek nem emberközpontúak, az iskolák és a hivatalok nem azon dolgoznak, hogy minél több hozzáértő szakember legyen, és nem is az a céljuk, hogy aki rászorul, annak segítsenek. Az igazgató első gondolata volt eltusolni ezt és aláíratni velem egy felmondást, ahelyett, hogy utánajárjon, mi történt, és megtegyen mindent, hogy ezt kezelje.”
Gábor emiatt most úgy érzi, a történtek után már nem szeretne Magyarországon maradni.
Mi viszont reméljük, hogy meggondolja magát, mert ha nem, akkor egy aktív polgárral és egy jó szakáccsal lesz kevesebb ez az ország.
A TASZ-nál azon dolgozunk, hogy senkit ne érhessen hátrány amiatt, mert ki meri mondani az igazságot. És azon is, hogy Magyarország egy olyan szabad ország legyen, ahol nem a jogaikról lemondó, hanem a jogaikkal élni tudó emberek élnek.
Szabó Attila, a TASZ jogsegélyszolgálatának koordinátora
Gábor csak egy, a több mint 4000 ember közül, akiknek ingyenes jogsegélyt nyújtottunk tavaly. Ahhoz, hogy ezt továbbra is tegyük, most rád is szükségünk van! Kérlek, add nekünk az adód 1%-át
