Az elmúlt hetekben a fél ország azt találgatja, hogy milyen jogi eszközökkel rukkolhat elő a hatalom (nevezzük így a kormány-kormánypártok-parlamenti többség együttesét) annak érdekében, hogy a következő országgyűlési választásokra bebiztosíthassa a most megingott pozícióját.
Az ötleteknek lassan csak a fantázia szab határt. Jöhetnek újabb, a kormánypártoknak kedvező, egyoldalú választási szabálymódosítások, ahogy már megszokhattuk? Előrehozott választás, vagy éppen a választások elhalasztása? A választási eredmények megsemmisítése? A fő kihívó ellehetetlenítése, politikusok “levétele a sakktábláról”? Vagy éppen ezek kombinációja?
Bárhogy is lesz, a találgatásokból jól látszik: a társadalom jelentős része már nem hisz abban, hogy a kormánypártok önként átadnák a hatalmat, ha elveszítenék a választást.
Az elmúlt napok eseményei ráadásul azt igazolják, hogy van alapja ezeknek a találgatásoknak. Két ügy is rámutat arra, hogy a hatalom a képviselők korlátozásán keresztül tervezi csorbítani a választói akaratot, ez pedig akár a következő választásokra is kihatással lehet.
Kitiltott és 10 millióra büntetett képviselők
Kezdjük a momentumos képviselők és Hadházy Ákos ügyével. Ők füstgyertyákkal tiltakoztak azon a parlamenti ülésen, ahol elfogadták a gyülekezési jog korlátozásáról (amely a Pride ellehetetlenítésére irányul) és az arcfelismerő rendszerek kiterjesztéséről szóló törvényt. Már ekkor sejthető volt, hogy komoly szankciókra számíthatnak Kövér László házelnöktől és a kormánypárti többségtől. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a rendbontó képviselőket nemcsak pénzbírsággal sújtsák, hanem akár ki is tiltsák a parlamentből – kivéve a szavazásokat.A döntés pedig meg is született: a képviselőket hetekre kitiltották a parlamentből és összesen több mint 80 millió forint bírságot kaptak.
Egy ilyen döntés hatásai egészen mélyrehatóak, ez nemcsak a képviselőket, hanem a választókat is súlyosan érinti. Magyarországon a képviseleti demokrácia alapja, hogy az emberek az általuk választott képviselőkön keresztül érvényesíthetik az akaratukat a törvényhozásban vagy az önkormányzatokban. Ezért a képviselők mindenfajta korlátozása a választópolgárok, az ő akartuk korlátozása - és éppen ezért illeti meg az átlagosnál sokkal szélesebb körű szólásszabadság is a képviselőket.
Ha egy képviselőt kizárnak a munkából, azzal az ő választóinak a szavát némítják el a parlamentben.
Hiába lehet azt mondani, hogy a szavazásokon így is részt vehet a kitiltott képviselő, a parlamenti munka ennél sokkal több: viták, egyeztetések, bizottsági munka, kérdések, azonnali kérdések és interpellációk is ide tartoznak. Egy kétharmados, gyakorlatilag minden kompromisszumot és ellenzéki javaslatot elutasító kormánypárti többség mellett éppen a szavazáson való részvétel kizárása okozná a kisebb sérelmet a képviselőnek és a választónak, persze, az ugyanúgy Alaptörvény-ellenes lenne.
A kitiltás emiatt egy időleges és részleges mandátum-vesztés.
A brutális pénzbírság pedig közvetetten alkalmas lehet arra, hogy a népképviseletben szintén alapvető fontosságú pártokat ellehetetlenítsék. Gyakori ugyanis, hogy a pénzbírságot - legalább részben - a pártkasszából fizetik. Ennek viszont a párt más tevékenységei látja kárát.
Tehát a pénzbírság sem elsősorban a képviselők egyéni egzisztenciális helyzetét érinti, hanem annak a lehetőségét szűkíti, hogy meg tudják jeleníteni azt, amit a választóik elvárnak tőlük.
A "Lex Magyar"
A másik, nagy figyelmet kiváltó a TISZA Pártot – és különösen Magyar Pétert – érinti, de más Európai Parlament képviselőket is sújthat. A parlamenti többség ugyanis elfogadta az EP-képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségéről szóló jogszabályt, amely kötelezővé teszi számukra a magyar országgyűlési képviselőkéhez hasonló vagyonnyilatkozat-tételt. Ez az úgynevezett "Lex Magyar". Aki ezt elmulasztja, vagy szándékosan hamis adatot közöl, azt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) megfoszthatja a mandátumától.
A vagyonnyilatkozatok fontos eszközei lehetnének a korrupció elleni küzdelemnek – ha valóban komolyan vennék őket. De a jelenlegi módosítás nem erről szól.
A döntés jogát ugyanis az NVB kapta meg, amelynek tagjai két alapon kerülnek a testületbe: részben pártok delegálják őket, részben a köztársasági elnök javaslatára a parlament választja meg őket. Az NVB tagjainak ki- és megválasztása átláthatatlan eljárásban zajlik, azaz nem tudjuk, hogy miért éppen az adott tagok mellett dönt a köztársasági elnök, majd a parlament. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a megválasztásuk során egyoldalúan érvényesíthető a politikai akarat azzal, hogy kizárólag a kétharmados kormánypárti többség döntésén múlik a tagok személye.
Ez pedig átsugározhat az NVB döntésére a vagyonnyilatkozatok kérdésében is. Ha ez megtörténik, az szintén a választók jogait sérti.
Ahhoz, hogy a választók akarata valóban érvényesülni tudjon, korlátokat kell szabni a mindenkori többség hatalmának. Egy képviselő mandátumát csak kivételes esetben, átlátható és pártatlan eljárásban lehessen elvenni, hatalmi önkény nélkül.
Mi a közös a két ügyben?
Mindkét példa azt mutatja: a hatalom készen áll arra, hogy a választópolgárok akaratát a képviselők jogainak csorbításán keresztül korlátozza.
Ezt azonban senkinek nem kell elfogadnia és tétlenül néznie! Első lépésként szükséges tudatosítanunk, hogy
a hasonló döntések nem elsősorban a képviselők egyéni érdekeit sértik, hanem a demokráciát óhajtó polgárok jogait lopják meg.
A következő egy évben kiemelt figyelmet fordítunk minden olyan jogi és politikai lépésre, amely alkalmas lehet a 2026-os országgyűlési választások befolyásolására. Választási jogi programunk keretében dokumentáljuk, elemezzük és nyilvánosságra hozzuk ezeket az eseteket, hogy mindenki tisztában legyen azzal, ha a hatalom a szabályok önkényes átszabásával vagy a képviselet korlátozásával próbálja eltorzítani a választók akaratát.
A szabad és tisztességes választásokhoz nem elég, ha a szavazókörökben rendben zajlanak az események – ahhoz az is kell, hogy a képviselők szabadon képviselhessék választóikat.
Döbrentey Dániel, a TASZ Közéleti Részvételi Programjának vezetője
