- Kitiltani, büntetni, kizárni könnyebb, mint összetartó közösségeket építeni, de az önazonosság fogalma akkor sem lehet jolly joker, ami bármit szentesít.
- Egy településnek az önazonosságát nem kizárással, hanem befogadással kellene megteremtenie – még ha ez sokkal nehezebb is, de hosszú távon csak ez a járható út.
Július 31-én hatályba lépett a helyi önazonosság védelméről szóló törvény, több település pedig azonnal kapott az alkalmon, például olyan rendelkezések megalkotásával, amelyek érettségihez, vagy büntetlen előélethez, netán bizonyos összeg megfizetéséhez köti, hogy valaki oda költözhessen. Felmerülhet a kérdés, hogy ez miféle önazonosságot véd, és egyáltalán mi az az önazonosság, amelyet meg kell védenie a településeknek?
Az önazonosság nem jolly joker, ami mindent szentesít. Ha valaki azt mondja, hogy az ő önazonosságának része a pénteki berúgás és verekedés, azt aligha gondolnánk elfogadhatónak. Nem lehet mindent önazonosságnak tekinteni, amit valaki annak hív annak érdekében, hogy ne kelljen egy olyan szokását megváltoztatnia, amivel másoknak bajt, fájdalmat, hátrányt okoz. Az önkormányzatok sem használhatják ekként.
A törvénynek egy olyan alaptörvény-módosítással ágyaztak meg, amely szerint a helyi önazonossághoz való jog védelmet nyújthat azoknak a települési közösségeknek, amelyek meg akarják óvni a helyi társadalmak életformáját, hagyományait, szokásait, rétegződését, és meghatározni, hogy mekkora lakosságszámot tartanak kívánatosnak. Ez lenne tehát a válasz a kérdésre? Az önazonosság a helyi szokásokat, hagyományokat, rétegződést jelenti?
Valaha szokás volt a boszorkányégetés, a röghöz kötés, a céhrendszer vagy a kegyetlen testi büntetések is. Azt talán mégsem gondoljuk, hogy ezeket a szokásokat érdemes lett volna megőrizni. Vannak szokások, amiket megváltoztattunk, hagyományok, amiket magunk mögött hagytunk, és ezzel egy élhetőbb világot teremtettünk.
Az Alaptörvénybe 2023-ban került be, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. De az Alkotmánybíróság már 2016-ban is foglalkozott az önazonossággal – egy akkori határozatban azt írták, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának részét jelentik a szabadságjogok, a hatalommegosztás, a köztársasági államforma, a vallásszabadság, a jogegyenlőség vagy a velünk élő nemzetiségek védelme is. Ez a határozat egyébként arról szólt, hogy miért ne engedjenek be hazánk területére menedékkérőket, de azt még ennek kapcsán sem írta le az Alkotmánybíróság, hogy a kirekesztés, a könyörtelenség és a bezárkózás olyan értékek, amelyek részei az önazonosságunknak. A szabadságjogok, vagy a jogegyenlőség viszont valóban olyan értékek, amelyeket érdemes megőrizni és tovább vinni.
Azt, hogy meddig terjednek a szabadságjogok és mit jelent a jogegyenlőség, az európai alkotmányos kultúra közösen munkálta ki, és munkálja folyamatosan. Amíg ennek a közegnek vagyunk a részei, addig az önazonosságunk sem térhet el bármilyen irányba ennek a közösségnek a mércéitől. Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul. A tagállamok osztoznak ezeken az értékeken: a megkülönböztetés tilalmán, a tolerancián, az igazságosságon, a szolidaritáson, a nők és férfiak közötti egyenlőségen. Kérdés persze, hogyan lehet számon kérni ezeket az értékeket, de az biztos, hogy az önazonosságot ebben a keretben érdemes meghatároznia Magyarországnak, és az egyes önkormányzatoknak is.
A diszkrimináció – még ha közvetett is – biztosan nem fér bele ebbe a keretbe. Nem alkotható olyan szabály, ami a romákat egyértelműen hátrányba hozza. Nem lehet az ártatlanság vélelmét félretéve kitiltani egy településről azt, aki büntetőeljárás alatt áll. Nem lehet egy bérleti szerződést azért ellehetetleníteni, mert a bérlőnek nincs érettségije vagy nem beszél magyarul.
Az Európai Unióról szóló szerződésben felsorolt értékek jelentik azt a keretet, amelyben érdemes magunkat meghatározni, mert ezen kívül a szemet szemért, az önkény és az elnyomás világa van, amitől évszázadokon keresztül szabadulni akartak őseink.
Egy híressé vált, 2004-es ügyben az Európai Unió Bírósága azt vizsgálta, hogy Németország kitilthat-e egy lézeres-lövöldözős játékot a területéről, ami ellenzői szerint a gyilkosság élményét kínálta a résztvevőknek. Az üzemeltető cég arra hivatkozott, hogy a tiltás sérti az európai belső piac egyik alapeszméjét, a szolgáltatások szabad mozgását. Az Európai Unió Bírósága viszont úgy ítélte meg, hogy az emberi méltóság védelme és a közrendi célok felülírhatják a szolgáltatások szabad mozgását, a tiltás tehát indokolt. Az emberi jogok, az emberi méltóság védelmére tehát alapozhatjuk az önazonosságunkat, ahogy Németország is hosszú ideig ragaszkodotta maga háború- és fegyverkezésellenes önazonosságához.
Azok a normák, amelyek az államokra vonatkoznak, az önkormányzatokat is kötik, hiszen azok is kontrollt gyakorolnak az emberek élete felett. Ezt mutatják a mostani rendeletek is: az önkormányzat akarja eldönteni, ki költözhet be egy településre, és kinek adhatja bérbe a tulajdonos az ingatlanát. Mivel az önkormányzat közhatalmat gyakorol, rá is vonatkoznak azok a megkötések, amelyek az alkotmányos demokráciákat élhetővé teszik.
Mindezek miatt egy településnek az önazonosságát nem kizárással, hanem befogadással kell megteremtenie. A közösségek építése, a közös terek, programok, beszélgetések, ünnepek segíthetnek megtalálni az önazonosságunkat. Persze nagyon nehéz erről ábrándozni olyan leszakadóban lévő településeken, ahol a fiatalokat letarolják a dizájnerdrogok, vagy az erőforrások szűkössége egymás ellen fordítja az embereket. Ez azonban nem önazonossági, hanem gazdasági és szociálpolitikai probléma.
Lehet és kell olyan társadalompolitikát kialakítani, ami nem fordítja egymás ellen az egy településen élőket, ami érdekeltté teszi őket abban, hogy együtt járjanak könyvtárba, művelődési központba, templomba. Igaz, hogy ilyen közösségeket sokkal nehezebb felépíteni, mint kitiltani, büntetni, kizárni embereket, de Európában nincs más lehetőség, és a társadalomtörténeti tapasztalatok alapján hosszabb távon csak ez működik. És mi másról szólhat az Alaptörvénybe is beleírt keresztény kultúra, ha nem a jövevények befogadásáról és integrálásáról?
Szabó Attila, a TASZ jogsegélyszolgálatának koordinátora