- Ma debütál a HBO sorozata Pogány Indulóról, akit morális pánikkeltésre használ fel a drogháborúzó kormány.
- A drogfogyasztást a Fidesz azzal szorítaná vissza, hogy megszabja, mi kerülhet a dalszövegekbe.
- A fiatalok védelme fontos cél, de a drogügyi kormánybiztos kirohanásai aligha segítenek nekik.
- A drogellenes intézkedések pedig rendre olyan előadókat érintenek, akiknek koncertjein zúg a „mocskos Fidesz”.
A HBO pénteken mutatja be a „Vajon mit mondana anya” című sorozatot, ami arról szól, hogyan vált Szirmai Marcellből Pogány Induló, és milyen árat kellett ezért fizetnie. Pogány Induló nem maffiavezér vagy drogdíler, mégis a kormány drogháborújának frontvonalában találta magát, amikor Horváth László drogügyi kormánybiztos morális pánikkeltésbe kezdett amiatt, hogy a rapper rendszeresen megkérdezi közönségét:
Szívtatok ma rendesen?
Tavasszal alaptörvénybe foglalták, hogy tilos Magyarországon a kábítószer népszerűsítése, kábítószerügyi kormánybiztosnak nevezték ki a szakmai múlttal nem rendelkező Horváthot, és azóta is egymást követik a razziák, amelyeken a rendőrségnek hatalmas felhajtás közepette sikerül 1 gramm kokaint lefoglalni. (Állásfoglalásunk a diszkórazziákról, a szórakozóhelyek elleni fellépésről itt olvasható.) És miközben a hátrányos helyzetű falvakban aligha sikerült felszámolni a dizájnerdrogok okozta problémákat, a kormánybiztos élen jár a kioktató, hangzatos Facebook-bejegyzések írogatásában. Így azt is megtudhatjuk tőle, hogy az előadóknak igenis felelőssége van: ha a dalaikban a drogfogyasztás visszatérő téma, az a követőiknek példa lehet, a „drogmarketinges” előadók pedig „bűntársai a drogkereskedőknek”. Pintér Sándor belügyminiszter is fogékony volt erre az érvelésre, amikor a parlament Kulturális Bizottságának előadta, hogy a kormány betiltaná a drogok emlegetését „bizonyos művekben”, de szerencsére úgy tűnt, hogy még ő sem tudja pontosan, mire gondol ezzel kapcsolatban.
A kormánybiztos szerint az egyetlen cél, hogy felszámolják a drogok terjesztését és kereskedelmét a gyermekek testi és szellemi védelme érdekében. Ha ez így van, azzal mi is messzemenőkig egyet tudunk érteni. A jelek azonban arra utalnak, hogy a drogháborús intézkedéseket inkább a politikai haszonszerzés motiválja.
A magánélet szabadságához hozzátartozik, hogy elmehessünk szórakozni anélkül, hogy razziáktól és előállításoktól kelljen tartanunk.
A politika ebbe a szabadságba avatkozik be a látványos akciókkal, ismert embereket használ fel hisztériakeltésre, dalszövegekre és szórakozóhelyekre mutogat, közben pedig magára hagyja a gyerekeket, és nem kínál valódi alternatívát azoknak, akik számára a mindennapi valóságból a drog jelent kézenfekvő kiutat.
Ha valaki zenét ír, az a művészi önkifejezés szabadságát gyakorolja. Ha a szövegei politikai tartalmúak, akkor a véleménynyilvánítás szabadsága is képbe kerül. Ha a fiatalok védelme a cél, akkor végső soron a bulizók magánszférához való joga, és a művészek jogai is korlátozhatók, de jóval többre van szükség ehhez annál, minthogy a kormány bemondja, hogy a drogtémát érintő szövegek rossz hatással vannak rájuk. Tudományos bizonyítékokat kellene felmutatni arról, hogy a dalszövegek és a rajongók drogfogyasztása között egyértelmű összefüggés van –
a kormánybiztos kirohanásai az alapjogok korlátozásához aligha elegendők.
Demokráciában a véleménynyilvánítás szabadságát a vélemény tartalma miatt nem, csak annak hatása miatt lehet korlátozni. A kábítószer említésének betiltása sem fér össze az alkotmányossággal: tiltani csak azt a beszédet lehet, amelynek hatására másnak az alapvető jogai igazoltan sérülnek. Azt pedig annak kellene igazolnia, aki a jogkorlátozó intézkedésekről dönt, azokról törvényeket alkot, és beleírja az alaptörvénybe is. Mivel azt senki nem tudja, hogy mit jelent a kábítószer „népszerűsítése”, a tiltó szabályok azt üzenik: jobb, ha nem is említed a témát.
Ezek a korlátozások szembe mennek a szólásszabadságra épülő demokráciával, különösen úgy, hogy az intézkedések tendenciózusan olyan előadókat érintenek, akik koncertjein zúg a „mocskos Fidesz”. Ennek fényében az üzenet már inkább így hangzik: ha szidod a kormányt, majd jól beviszünk drogozásért. Már az a látszat is problémás, hogy a büntetőeljárások politikai megrendelést elégítenek ki – hát, ha még ez igaz is.
A TASZ megalakulása óta képviseli azokat, akiket véleményük miatt vonnak jogi eljárás alá. A tudatos polgárok nem azért szabadok, mert az állam ezt megengedi nekik. A szabadságunk forrása az a tudat, hogy az üres fenyegetéseknek nem kell bedőlni. Az alkotás szabad, ha pedig az állam ezt megkérdőjelezi, akkor a bíróság előtt is el kell tudnia számolni az indokokkal.
Pásztor Emese
A „Pogány Induló - Vajon mit mondana anya” című sorozat készítőit a TASZ jogi tanácsadással segítette.