Azt mondták, tisztálkodni sem tud segítség nélkül, de mióta kiszabadult a szociális otthonból, új szakmát és jogosítványt is szerzett ügyfelünk. Videóban mutatjuk meg, hogyan változott meg az élete.
Zavarba ejtő jelenség ütötte fel a fejét a kormány fogyatékosságügyi kommunikációjában. Bármilyen rendszerhiba említésére a következő menetrendszerű válasz érkezik: “igenám, de zajlik már a kitagolás!”. Mintha a kitagolás egy olyan varázsige lenne, ami minden problémát orvosol. Csak eleget kell mantrázni, behunyt szemmel, erős hittel...
Két fő élményem van arról a pár napról, amikor először találkoztam Zozóval. Emlékszem arra, hogy milyen fontos dolgokat tanultam tőle az intézetek világáról, és arra is, hogy milyen jóízűeket nevettünk közben. Egy képzésen volt mindez, ahol Zozó tapasztalati szakértőként oktatott. Az egyik szünetben furcsának tűnő kéréssel fordult hozzám: segítsünk róla levenni a rontást…
Sára huszonhét éves. Rövidre nyírt, sötét haja van, kék szeme, gyöngyházszínűre festett körme, és váratlanul felvillanó, kedves mosolya. Nyáron eljegyzésre, aztán esküvőre készül, hiszen, ahogy fogalmaz, megtalálta „álmai pasiját”. Mégis, a TASZ ügyvédjének segítsége nélkül reménye sem lehetett volna rá, hogy valaha férjhez menjen. Sára ugyanis Down-szindrómás, és ha gondnokság alatt állna, ami rutinszerű eljárás a nagykorúvá vált fogyatékkal élőknél, akkor sok egyéb mellett azt a jogát sem gyakorolhatná, hogy maga döntse el, kivel és milyen formában szeretne együtt élni.
A nevem Binder Gábor és idén töltöm be a 30. évemet. Ép értelmű vagyok, mégis értelmi fogyatékosnak nyilvánítottak. Kizáró gondnokság alatt, egy vidéki város szociális intézetében telnek napjaim, és harcolok.Harcolok azért, hogy elismerjék, én sem különbözöm másoktól, ugyanannyi jogom van dönteni az életemről, mint neked, aki most ezt a pár sort olvasod.
Ha fogyatékos a fiad vagy a lányod, gyakran irgalmatlan nehéz lehet az életed. Talán még mindig azt kérdezgeted magadtól, hogy miért éppen a te gyermeked sérült meg. De biztosan eleged van a szánakozó pillantásokból és a lesütött szemekből.Torkig lehetsz az iskolákkal és óvodákkal, ahová nem veszik fel, vagy délben már haza kell vinned. A nappali intézménnyel, ahol hetente kétszer elfelejtenek inni adni neki. Fájóan sokat szenvedsz attól, hogy egyre szegényebb vagy, mert minden szolgáltatást magadnak kell megvásárolnod. De ez mind nem elég. Mert egy sima ügyintézés is tortúrává tud változni. Csak bemész az okmányirodába, és kérsz a lányodnak egy új személyit.Az ügyintéző pedig rád néz, és kijelenti: “Anyuka, amíg nem helyezi gondnokság alá, semmit nem tehetek. Tessék már ezt elintézni.”Nem érdekli, hogy be kell perelned akit a legjobban szeretsz.A legtöbb dologra, ami téged nyomaszt, nem tudunk megoldást kínálni.De ebben talán segíthetünk.