Két fő élményem van arról a pár napról, amikor először találkoztam Zozóval. Emlékszem arra, hogy milyen fontos dolgokat tanultam tőle az intézetek világáról, és arra is, hogy milyen jóízűeket nevettünk közben. Egy képzésen volt mindez, ahol Zozó tapasztalati szakértőként oktatott. Az egyik szünetben furcsának tűnő kéréssel fordult hozzám: segítsünk róla levenni a rontást…
Mosolygós tekintetéből rögtön értettem, hogy valami humor is lesz a dologban. Rontásnak hívta Zozó a gondnokságot, ami 41 éves korára több mint 20 éve rajta volt és korlátozta az életét. Először csak egy találó kifejezésnek gondoltam, de azt, hogy mennyire igaz is, csak jóval később értettem meg.
Felcsapva az értelmező kéziszótárt ugyanis megtudtam, hogy a rontás szó népies jelentése “varázslással okozott kár”. Mi sem jellemezhetné jobban azt az eljárást, melynek eredményeként Zozót gondnokság alá helyezték!
Zozó bizonyos dolgokra másképpen képes, mint a többség: elektromos székkel közlekedik és ún. Bliss tábla segítségével kommunikál (az ujjával mutatja a szavakat, betűket). 19 éves korában gyakorlatilag automatikusan megindult a gondnokság alá helyezése, a szülőket senki sem tájékoztatta arról, hogy ez pontosan mit jelent és hogy ez máshogyan is lehetne egy fogyatékossággal élő ember esetében.
A család elmondása szerint az igazságügyi elmeorvosszakértő szobájába csigalépcsőn keresztül vezetett volna az út. A szülőknek tett szemrehányó megjegyzéseket követően mit volt mit tenni, csak beült az autóba a doktor, hogy az ott kuporgó fiatalnak feltegyen pár barátkozó kérdést a kedvenc focicsapatáról. Az egész abszurd vizsgálat pár percig tartott. Meg is született a - téves - diagnózis: Zozó súlyos értelmi fogyatékossággal él, belátási képessége hiányzik. A bíróság ezalapján meghozta ítéletét: mindenben indokolt a gondnokság, szóljon örök időkre (felülvizsgálni nem szükséges). Működésbe lépett az átok.
Az ítélet folytán Zozó jogi értelemben gyermek maradt, ügyeiben gondnokaként az édesanyja járt el (aki közel száz km-re él). Kettejük szeretetteljes kapcsolatának hála, Zozó döntései érvényesülni tudtak, de mindenféle ügyintézést rendkívül megbonyolított az édesanya aláírásának szükségessége. Ráadásul felnőtt emberként szimbolikus jelentősége is van annak, hogy az ember a fizetését ne a szülein keresztül kapja meg. Zozó azonban nem alapíthatott vállalkozást (amit nagyon szeretett volna), sőt még bankszámlát sem nyithatott.
Végül 22 évvel később a család támogatásával, és ügyvédünk segítségével lekerült Zozóról a rontás: minden ügycsoportban megszűnt a gondnokság!
Filmünk azt mutatja be, ahogyan Zozó 41 éves korában végre megnyithatja élete első bankszámláját.
Köszönjük a segítőkész ügyintézést Szűcs Anikónak, a MagNet Bank solymári fiókvezetőjének.
Milanovich Dominika