A TASZ Angliában élő ügyfele még az országgyűlési képviselők 2014. évi általános választása előtt fél évvel fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a választási eljárás kizárta őt a levélben szavazásból – más, külföldön tartózkodó magyar állampolgárokkal ellentétben. A szavazás napján külföldön tartózkodó, magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárok ugyanis személyesen szavazhatnak csak, míg a Magyarországon akár soha nem járt, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező polgártársaik levélben is leadhatják szavazatukat az országgyűlési választásokon. Az Alkotmánybíróság két és fél év után döntött: a testület szerint nincs ebben semmi diszkriminatív.
Ügyfelünk számos más, kényszerűségből külföldön dolgozó honfitársunkhoz hasonlóan olyan munkarendben dolgozott egy angliai kisvárosban, amely vasárnapra is munkavégzésre osztotta be. Így egyáltalán nem volt lehetősége arra, hogy a szavazás napján elutazzon a londoni nagykövetségre, ahol szavazatát leadhatta volna. Ügyfelünk tehát kizárólag akkor tudta volna gyakorolni választójogát, ha levélben szavaz. Mivel azonban magyarországi lakóhelyét nem szüntette meg, számára ez a lehetőség nem volt adott. Sérelmezte, hogy számára, akit lakóhelyénél fogva is erős kötődés fűz Magyarországhoz, a politikai részvétel lehetősége csak jelentős terhek mellett lehetséges: szabadnapot kellett volna kivennie, és utaznia kellett volna – míg más, Magyarországhoz hasonló kötődéssel nem bíró polgártársai szerte a világból szavazhattak levélben, minimális költség- és időráfordítással.
A TASZ álláspontja szerint a levélben szavazás kizárólag magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárokra való korlátozása indokolatlan hátrányos megkülönböztetés: a választójog mint alapvető jog gyakorlását bármiféle indok nélkül számottevően megnehezíti a külföldön tartózkodó állampolgárok egy csoportja számára. A megkülönböztetés önkényességét jól mutatja, hogy a levélben szavazás lehetősége a választási eljárásról szóló törvény eredeti változatában mindenkinek rendelkezésére állt, azonban a törvényhozó egy későbbi módosítással bármiféle indokolás nélkül megfosztotta a külföldön élők egy csoportját ettől a jogtól.
Az Alkotmánybíróság azonban úgy találta, a választási eljárás szabályai egyáltalán nem korlátozzák a választójogot. A hátrányos megkülönböztetést pedig azzal látta igazoltnak: akinek van lakóhelye, attól elvárható, hogy nagyobb terheket viseljen el, ha gyakorolni kívánja alapvető alkotmányos jogait.
A TASZ osztja az Alkotmánybíróság döntéséhez fűzött számos különvélemény álláspontját, amelyek rámutatnak: a levélben szavazás csupán egyes csoportokra korlátozásának semmilyen valós indoka nincs, tehát az önkényes diszkrimináció par excellence esetével van dolgunk. A választási eljárás szabályai pedig a választójog mint alapjog garanciái: ezek korlátozása vagy diszkriminatív biztosítása tehát nyilvánvalóan alapvető jogot korlátoz, és ennek megfelelően kellett volna a korlátozást megítélni. Az Alkotmánybíróság tehát saját korábbi gyakorlatát volt kénytelen meggyőző érvek nélkül felülírni ahhoz, hogy ne kelljen kimondania: a választási eljárás indokolatlanul kirekeszti polgártársaink egy jelentős részét a választójog hatékony gyakorlásából, és a 2014. évi országgyűlési választások során ebben az alkotmányellenes eljárásban jutott kétharmados többséghez az akkori kormányzó erő.
Mráz Attila
Photo credit: tom_bullock via VisualHunt / CC BY