A pszichiátriai problémák felerősödése, a munkavállalási esélyek romlása, a teljes felépülés hátráltatása – ügyfelünk saját példáján keresztül mutatja be a káros következményeit annak, ha egy túladagolás miatt a rendőrséget is értesítik.
A túladagolás nem tartozik a rendőrségre – jelentettük ki tavaly az Országos Rendőr-főkapitánysággal közösen, amikor sikerült véget vetnünk egy jogsértő gyakorlatnak. Addig ugyanis rendszeres volt, hogy ha kábítószer-használatot gyanítottak, már a központban értesítették a mentők mellett a rendőröket is. Kezdeményezésünkre viszont az ORFK utasította a 112-es segélyhívót kezelő központokat, hogy csak közvetlen veszélyhelyzetben értesítsék a rendőrséget, például, ha a szerhasználó valakinek a testi épségét fenyegeti. Friss adatigénylésünk azonban azt mutatja, hogy továbbra is általános gyakorlat a mentők és az orvosok részéről a rendőrség értesítése túladagolás esetén.
A rendőrségnek is teher
Egy közelmúltban tartott kerekasztal-beszélgetésen az is kiderült, hogy a jogsértő gyakorlat a rendőrségnek is terhet jelent. Egy mentőápoló arról számolt be, hogy az indokolatlanul értesített rendőrök igyekeznek nem meghallani a kábítószerfogyasztás tényét, hogy ne kelljen büntetőeljárást indítaniuk. Talán ők is tudják, hogy ami nekik értelmetlen pluszmunkát jelent, az egy szerhasználónaka normális élet reményétől vágja el az utat.
Ügyfelünk a lehető legrosszabbul járt: az ápoló biztatására végül beszámolt arról, hogy az ájulásához kábítószer-használat vezetett. A rendőrség ezután még a kórházban meglátogatta, és eljárást indított ellene. Minthogy két éven belül már egyszer igénybe vette a büntetés alóli felmentést szolgáló úgynevezett elterelést, erre nincs újra lehetősége, így a legrosszabb esetben akár letöltendő börtönbüntetést is kiszabhatnak rá.
Az eset rávilágít, hogy az egészségügyben még mindig gyakori, hogy nem tartják be a betegek adatainak védelmére vonatkozó kötelezettségeket. Az orvos azzal, hogy ebben az esetben értesítette a rendőrséget, nemcsak szakmai-etikai, hanem jogi szabályt is sértett, ezért pert indítunk vele szemben.
Ügyfelünk saját szavaival így meséli el a történeteket, és azok hatását az életére:
„Esetemben konkrétan az történt, hogy egyéb ügyintézés közben, a belvárosban találkoztam egy régről ismert sráccal, aki azóta se állt le a szerhasználattal. Beszélgettünk és megemlítette, hogy van nála GBL nevű szer. Ezzel régebbem sokat találkoztam, mert csak 2014 óta minősül kábítószernek. A szervezetben GHB nevű vegyületté alakul és bódító hatást fejt ki. Mivel a szorongásom és a depresszióm azóta is kezelés alatt van, és mert elgyengültem, elfogadtam tőle a szerből. Mivel a szervezetem nem volt hozzászokva, ezért a régi adagtól szinte azonnal elájultam. Így találtak meg a mentők és ittas állapotot gyanítva szállítottak kórházba. Amikor ébredésem után a nővér megkérdezte, hogy mi történt, először nem akartam válaszolni. Miután azonban többször biztatott, hogy nyugodtan válaszoljak, hiszen ez a megfelelő ellátás miatt fontos nekik, végül elmondtam, hogy mit fogyasztottam. Pár órával később érkezett meg a doktornő, aki a fogyasztásról értesülve szinte azonnal értesítette a rendőrséget. Ezzel nemcsak a titoktartási esküjét szegte meg, de tette erkölcsileg és orvosilag is megkérdőjelezhető, hiszen tudott a pszichiátriai kezelésemről és sejthette, hogy ezzel további szorongásos állapotot idéz elő. A rendőrségen is meg voltak lepve az orvosi titoktartás megsértése miatt, de nekik ilyenkor hivatalból végig kell csinálni az ügyet. Jelenleg az ügyészségnél van a gyanúsítás. A várható pénzbüntetés, közérdekű munka és az újabb bizonytalansági tényező, hogy az esetleges munkavállalás esetén az erkölcsi bizonyítványba kerül az eset, még hátrányosabb helyzetbe hozhat. Ezáltal a normál életvitelhez való visszatérést és a teljes gyógyulást is hátráltatja a doktornő cselekedete.
Elismerem, hogy szükség van a büntetőjogi fellépésre, de a hozzám hasonlókat betegekként kellene kezelni. Én úgy gondolom, hogy a gyógyítást mindenek elé helyező hippokratészi eskünek a mai napig élnie kéne. A segítség ezeknél a beteg embereknél fokozottan fontos. Sok esetben nem uraik a döntéseiknek, ezért fontos a bátorítás, de a legfontosabb talán a bizalom. Nem is akarom elképzelni azt a világot, ahol hozok egy rossz döntést, és ennek az a következménye, hogy vége az életemnek. Az orvosok a gyógyításra tették fel az esküjüket. Ha feljelentik a betegeket, akkor leginkább azt érik el, hogy semmi gátlás ne legyen bennük, mert a társadalom már lemondott róluk. Pedig a saját helyzetemből tudom, nincs messze a kiút."
Kardos Tamás
Photo credit: dbtelford on VisualHunt / CC BY-NC-SA