Már rég tudnunk kellene, hogy a 2018-as országgyűlési választás előtt hányan szereztek magyarországi lakcím létesítésével jogot arra, hogy egyéni országgyűlési képviselőkre is szavazzanak. Tavaly novemberben másodfokon is megnyertük a Belügyminisztériummal (BM) szembeni pert, mégse kaptuk meg az adatokat.
Decemberben még arról szóltak a hírek, hogy a BM a jogerős ítélet teljesítésére készül. Hiába vártuk – a Political Capital elemzőivel együtt – az adatokat, végül mégis a Kúriához fordult a tárca, és kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Ezzel együtt – a BM kérésére – a Kúria felfüggesztette az ítélet végrehajtását, így nem kell kiadni az adatokat, amíg véglegesen nem döntenek.
A Belügyminisztérium most is ugyanazt a két érvet hozta fel, amivel az eljáró bíróságokat nem sikerült meggyőznie. Az egyik, hogy nem lenne könnyű kinyerniük az adatokat a lakcímnyilvántartási rendszerből, a másik, hogy mi valójában nem is közérdekű adatot kérünk, hanem a nyilvántartási törvény szerinti adatszolgáltatást, így nem a közérdekű adatokról szóló törvény alapján kellene eljárni ebben az ügyben.
A mi válaszunk az első érvre az, hogy oké, ez lehet, hogy így van, de attól még alapjogról van szó: az államnak elsőrendű kötelessége a saját működéséről a polgárainak számot adni, akkor is, ha ez néha idő- és munkaigényes.
A BM második érve ugyanezért nem érvényes: ha egy jog alapjog, hiába van más jogszabály is, amit esetleg alkalmazni lehetne, mindig az alapjognak kell előbb érvényesülnie. Egyébként téved is a BM: amiket kértünk, azok nem a nyilvántartási törvény szerinti adatok, senkinek nem személyes adatai, és nem is statisztika. Ezek egy állami adatbázisból egyszerű elemzéssel kinyerhető számok: hány választópolgár lett bejelentve ebbe és ebbe a választókerületbe a választást közvetlenül megelőzően? Eddig a bíróságoknak nem volt kétsége afelől, hogy szó sincs személyes adatokról, a Kúria sem juthat más következtetésre.
A Kúria a BM kérésére, felfüggesztette az adatok kiadását. A BM így elérte, hogy ne kelljen végrehajtania az ítéletet. Ugyanis ha most ki kellene adniuk az adatokat, akkor helyreállíthatatlan helyzet következne be, hiszen az adatok attól kezdve nyilvánosak lennének, azt már nem lehetne visszavonni. A Kúria előbb szeretné eldönteni, hogy tényleg jogszerű volt-e az ítélet. Csak remélni tudjuk, hogy hamar pont kerül az ügy végére.
Két fontos tanulsága van az ügynek: egy politikai és egy jogi.
Politikai szempontból a Belügyminisztérium szeretné minél inkább elhúzni az adatok kiadását. Hogy ez azért van-e, mert van takargatni valójuk, vagy pedig azért, mert nincs ember a munka elvégzésére, nem tudjuk. Az biztos, hogy az állam most sem teljesíti azt, ami a legfontosabb kötelessége lenne: a polgárok alapjogainak érvényesülését.
Jogi szempontból rendkívül meglepő a Belügyminisztérium érve, bár illik a jelenlegi kurzus államképébe. Azt mondják ugyanis, hogy az állam szempontjai előrébb valók a polgárai szempontjainál. Holott szabadság csak ott van, ahol a polgárok teljesen átlátják az állam működését, ahol nemcsak hogy szabadon kritizálhatják az állam működését és az azt irányítókat, hanem ösztönzést és segítséget is kapnak ahhoz, hogy minél többet megtudjanak és minél bátrabban fogalmazhassanak meg kritikus véleményeket.
Mi mindent meg fogunk tenni azért, hogy a választási adatok megszerzésével az állam helyett is segítsük és bátorítsuk az érdeklődő és kritikus polgárok közösségét!