Hiába a jogerős ítélet, az állam nem hajlandó otthont biztosítani a fogyatékos fiataloknak

Olga 75 éves, a legidősebb azok közül az anyák közül, akik segítségünkkel több mint öt évvel ezelőtt beperelték az államot, mert az nem biztosít méltó lakhatást súlyos fogyatékossággal élő gyerekeiknek. Olgának és a többi öt édesanyának hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor 2021 decemberében igazat adott nekünk a bíróság és kimondta: jár a támogatott lakhatás a gyerekeiknek, azt haladéktalanul létre kell hoznia az államnak. Az ítélet nemcsak a hat érintett családnak, hanem több ezer hasonló helyzetben lévő sorstársuknak adott reményt. A szülők nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a tervezgetésbe, de a végrehajtásra azóta sem kerülhetett sor. Az állami szervek ugyanis rendkívüli jogorvoslattal éltek, és a Kúriához fordultak, hogy ne kelljen végrehajtaniuk a jogerős ítéletet. Ezalatt az idő alatt több család helyzete tarthatatlanná vált.

Olga 43 éve gondozza otthonában az autista, értelmi- és mozgássérült Veronikát, saját életét teljesen a gondozási feladatoknak szentelve. A törvények értelmében ennek nem kellene így lennie. Veronikának joga van az édesanyjához közel, de önállóan, családias légkörben élni, a számára szükséges segítséggel. Erre azonban nincs lehetősége, mert Budapesten nem létezik megfelelő, támogatott lakhatás.

Olga és VeronikaFotó: Rubi Anna

Olga a per kezdetén 70 éves volt, és érezte, hogy egyre nehezebben tud gondoskodni felnőtt lányáról. Az azóta eltelt több mint öt év sokat rontott a család egyébként is kétségbeejtő helyzetén. A Covid-járvány miatt vidékre kellett költözniük, ahol azt a kevés segítséget sem tudják megkapni, mint korábban. Egy évvel ezelőtt még egy súlyos csapás érte a családot: Veronika kórházba került, ahonnan tragikus állapotban érkezett haza. A kórházban elszenvedett traumák annyira megviselték az addig mindig vidám, életteli Veronikát, hogy kizárólag feküdni tudott és szobatisztaságát is elvesztette. Olga az elmúlt időszakot azzal töltötte, hogy gyógyítsa a kórházban elszenvedett lelki sebeket, és újra járni tanítsa 43 éves lányát. Emberfeletti munkával elérte, hogy Veronika mostanra újra jár, de ez a törékeny, idős asszonyt lelkileg és testileg is még jobban megviselte. Több bordája is eltört, de nincs lehetősége kórházba menni, hiszen lányát nem hagyhatja magára. 

A kilátástalannak tűnő helyzetben felfoghatatlan élmény volt Olga számára, amikor négy év pereskedés után kimondta a bíróság: jogsértő, ami vele és lányával történik, az állam köteles otthont biztosítani Veronikának, méghozzá Olga közelében, hogy ne kelljen egymástól elszakadniuk. Ekkor azt hitte, megérte az évtizedes küzdelem, hamarosan biztos kezekben tudhatja lányát és végre megpihenhet a 24 órás gondozó munka után. A kúriai jogorvoslat híre azonban letaglózta Olgát, aki úgy érzi, nem várhat tovább, muszáj rendeznie Veronika jövőjét. Így előállt az az abszurd helyzet, hogy habár jogerős ítélet van Olga kezében arról, hogy Veronikának méltó otthon jár, most mégis kérte a felvételét egy olyan távoli tömegintézménybe, amitől évtizedek óta minden erejével igyekszik távol tartani a lányát.  Innentől versenyfutás kezdődik az idővel: az állam teljesíti előbb törvényben vállalt és jogerős ítéletben kimondott kötelezettségét, vagy Olgának fogy el az ideje és az ereje.

 A perben érintett többi szülő is hasonlóan kiélezett élethelyzetben várja, megérkezik-e végre a segítség, vagy végképp magukra maradnak. Van, aki már nem élte meg a másodfokú eljárás végét sem, egy fiatal másfél évvel ezelőtt meghalt. Az ő édesanyja már sosem tudja meg, fia tovább élt-e volna, ha nincs teljesen magára hagyva a család.A többi, korábban fáradhatatlannak tűnő édesanyán is meglátszik az elmúlt több mint öt év. Többen vesztették el utolsó támaszaikat, olyan családtagokat, akikre legalább néha-néha rá tudták bízni gyermekeiket, és akikkel megoszthatták a folyamatos gondozással járó lelki terheket. 

A végeláthatatlan pereskedést is egyre nehezebben viselik, ezért abban bíznak, hogy a Kúria mielőbb dönt az ügyben. Nemcsak nekik, hanem a többi, fogyatékossággal élő gyereket nevelő család számára is óriási jelentőségű a felülvizsgálat eredménye. A legfelsőbb bírói fórum megerősítheti, amit már két bíróság is kimondott: a fogyatékossággal élő embereknek is joguk van a méltó lakhatásra. Ha pedig másként dönt a Kúria, azzal megerősíti azt, amit most is megtapasztalnak a családok: nem számíthatnak érdemi segítségre az államtól.

Boros Ilona