„Mint a Száll a kakukk fészkére című filmben”: a feje fölött akarták megfosztani a legalapvetőbb jogaitól Istvánt

Súlyos felelősség megfosztani valakit attól a jogától, hogy a saját életéről dönthessen, Magyarországon mégis túl könnyen találhatja magát valaki ilyen helyzetben.

István tavaly nyáron kereste meg a TASZ-t, miután fiatalkori függőségei miatt gondnoksági eljárás indult ellene. Az elsőfokú eljárás során azt sem tudhatta, hogy mi történik a feje felett, a kirendelt ügyvédje ugyanis nem képviselte az érdekeit, nem egyeztetett vele – mint azt sajnos megszokhattuk az ilyen ügyekben. Az iratokat sem ismerhette meg, így a kirendelt igazságügyi pszichiáter szakvéleményét sem látta és nem is reagálhatott rá. Egyszer csak arról értesült, hogy elvették a cselekvőképességét, tizenkét ügycsoportban gondnokság alá helyezték, így a jövedelmével és vagyonával való rendelkezés, lakásbérlés, családjogi döntések, a tartózkodási helye és intézményes elhelyezése kérdésében is.

Mélyen érint, hogy bármikor elhelyezhetnek bentlakásos intézményben bármilyen indokolás nélkül, ami felér a Száll a kakukk fészkére című filmmel

– írta nekünk kétségbeesett levelében István, aminek nyomán úgy döntöttünk, elvállaljuk a jogi képviseletét, hogy az ügye iránt teljesen érdektelen kirendelt ügyvédje helyett valódi jogi támogatást kapjon a másodfokú eljárásban.
A mindössze három oldalból álló elsőfokú ítélet hemzsegett az égbekiáltó jogsértésektől. Az iromány egy-egy bekezdésben hivatkozott a tanúkra, és néhány bekezdésben a szakértőre, ezek alapján született a döntés arról, hogy Istvánt megfosztják a legalapvetőbb jogaitól. Az egyik tanú arról nyilatkozott, hogy István rendszeresen látogatja testvérét a Vakok és Gyengénlátók Intézetében. A másik tanú István munkahelyi főnöke, aki elmondta, hogy „az alperessel semmi probléma nincs, önállóan dolgozik, a vezető utasításait végrehajtja, kifejezetten jó munkaerő, a kollégákkal is jó a viszonya”. Végül az ítélet a kirendelt igazságügyi pszichiáter véleményét idézte, aki szerint István „tudata megtartott, minden tekintetben tájékozott, (…) jelenleg produktív elmebetegségre utaló jelek nincsenek”, mégis megállapította egy füst alatt, hogy minden ügycsoportban tartósan és nagymértékben hiányzik a belátási képessége.

Azt egy árva szóval nem jelezte a szakértő, hogy ha István tájékozott, dolgozik és nem látszik aktuálisan pszichiátriai betegnek, akkor mégis miért látja indokoltnak a gondnokság alá helyezését, de a bírónak sem volt hiányérzete, és arra jutott az iratok és a tanúk véleménye alapján, hogy Istvánt minden ügycsoportban meg kell fosztani a cselekvőképességétől, azaz attól a jogától, hogy maga döntsön az élete alapvető kérdéseiben.

Az elsőfokú ítéletet megtámadó fellebbezésünkben rámutattunk, hogy a szakértő véleménye értelmezhetetlen, hemzseg az önellentmondásoktól és még a legalapvetőbb szakmai feltételeket sem teljesíti, hiszen a vélt mentális betegség BNO-kódját sem tartalmazza, így használhatatlan. Jeleztük továbbá, hogy a bírósági ítélet sem teljesíti a legminimálisabb feltételeket sem, hiszen a tanúk véleményéből és a szakvéleményből sem következik, hogy Istvánnak gondja lenne a belátási képességével, és ezért gondnokságra szorulna.

István kitartásának és a valódi jogi képviseletnek köszönhetően, a másodfokú eljárást megnyertük. A törvényszék hatályon kívül helyezte a silány minőségű ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. A törvényszék osztotta azt a véleményünket, ami szerint nonszensz, hogy Istvánnak az elsőfokú bíróság még csak nem is kézbesítette a róla szóló szakértői véleményt, így neki fogalma sem volt arról, hogy mit tartalmaz a róla szóló, a pert lényegében eldöntő irat. Ez a szakvélemény egyébként „a törvényszék álláspontja szerint is hiányos, homályos, önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, a helyességéhez nyomatékos kétség fér”, ugyanis csak két régi orvosi papírra hivatkozik, és bár megállapítja, hogy mentális beteg az alperes, nem jelöli meg, hogy milyen betegségről van szó, annak BNO-kódját sem közli. A törvényszék arra is kitért, hogy István kirendelt ügyvédje „a másodfokú eljárásban semmilyen tevékenységet nem fejtett ki”, ezért nem is ítélt meg neki ügygondnoki díjat sem.

A hazai bíróságokat húsz éve kötelezi a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény arra, hogy ne fosszanak meg embereket indokolatlanul a cselekvőképességüktől. A támogatott döntéshozatalról szóló törvény pedig 13 éve írja elő, hogy minden lehetséges esetben támogató személyt kell kirendelni gondnok helyett. Sok bíróságon mintha még sosem hallottak volna ezekről a jogszabályokról, és az is ijesztő, hogy hiába a kirendelt ügyvéd, valódi jogi képviselet nélkül teljesen kiszolgáltatottá válhat bárki egy gondoksági perben, és megfoszthatják a legalapvetőbb jogaitól is.

Segíts, hogy továbbra is felléphessünk azért, hogy minden érintett visszakapja az autonómiáját, méltóságát, és maga dönthessen az életéről! Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!