Azt hinnénk, nem lehet vitatni a tényt, hogy a gyermekek legalapvetőbb szükséglete szüleik, testvéreik körében felnőni. Amióta gyermeklélektan létezik, a kisgyermekek egészséges pszichéjének fejlődésében központi szerepet kap az édesanyával kialakított korai kötődés minősége. Vannak gyerekek, akik laptopon játszanak kicsi koruktól kezdve, és vannak olyanok is, akik – drága játékok híján - testvéreikkel fogócskáznak az udvaron. Annyi bizonyos, hogy utóbbiakat sem szereti kevésbé a családjuk, mint tehetősebb kortársaikat.
A kép forrása: abcug.hu
Éppen ebből a megfontolásból mondta ki nemzetközi, majd hazai jogszabály is azt, hogy a gyermekeknek alapvető joguk saját családjukban felnövekedni, függetlenül anyagi helyzetüktől.
Mégis, egyre gyakrabban történik meg ma Magyarországon, hogy a generációkon átívelő, reménytelenül kilátástalan helyzetbe szorult családokból egész testvérsorokat emelnek ki egy rendőrségi fordulóval, vagy a két napja újszülöttjének életet adó anyát hazaküldik a kórházból azzal: a babának nevet még adhat, de haza már nem viheti magával. Hiszen már eldöntött kérdés a gyermek sorsa: mivel nem megfelelőek az életkörülmények, a gyermek haza nem adható
Azt nem vitatva, hogy a gyermekvédelem alapvető feladata a valóban veszélyt jelentő helyzetekből, családokból való mielőbbi menekülés lehetővé tétele, megengedhetetlen az a gyakorlat, amely tömegesen büntet egyébként is kiszolgáltatott, társadalmilag lenézett, érdekérvényesítő képességgel nem rendelkező szülőket szegénységük miatt.
A családból kiemelés az elárvult, családjában testi, lelki, érzelmi bántalmazásnak kitett gyermekek védelmét szolgálja. Hogy minél kevesebb gyermek kerüljön ilyen helyzetbe, a minden fővárosi kerületben, vidéki településen kötelezően működő gyermekjóléti szolgálat feladata, hogy látva a gyerekek körüli problémákat, a családokkal együttdolgozva segítsen a – legtöbbször rajtuk kívül álló okokból bekövetkező – „veszélyeztető” körülmények megszüntetésében. Ma Magyarországon a legtöbb veszélyeztetőnek titulált család főbűne ugyanis az, hogy szegény. A gyámhivatalok felróják a szülőknek a stabil életkörülményeket biztosító munkaviszony hiányát, miközben évek, ha nem évtizedek óta romló statisztikák mutatják a magyar vidéki lakosság munkához jutásának esélyeit.
Ám nem csak az emberséges, segítő attitűd, vagy alapvető erkölcsi norma kötelezi a gyermekvédelemben dolgozókat arra, hogy a szegény szülőket ne büntessék szegénységük miatt. A gyermekek jogairól szóló egyezmény, az Alaptörvény, és a gyermekek védelméről szóló törvény is garanciális jelleggel mondja ki, félreérthetetlen módon: csak a megoldhatatlan, a gyermek életét veszélyeztető helyzetben szakítható el családjától. Ez a traumatikus, a szülők és gyermekeik egész életét meghatározó, legsúlyosabb intézkedés csak a legvégső eszköz lehet a hatóságok kezében.
„A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.”
/Gyvt. 7. § (1)/
Tapasztalataink szerint mégis sokszor komolyabb ok nélkül, kizárólag a család szerényebb anyagi lehetőségei miatt szakítanak szét családokat, fel sem mérve azt, hogy ezzel életre szóló traumát okoznak szülőknek és gyermekeknek egyaránt.
Szintén fájó, és nem kellően súlyánál fogva értékelt jelenség az, hogy a nevében is „ideiglenes” jelzőt tartalmazó hatósági aktus az esetek többségében egy visszafordíthatatlan folyamat első és meghatározó lépése. A legjobb forgatókönyv szerint hazagondozott gyermek életéből is örökre hiányozni fog az a hónap, amit intézetben töltött, de sajnos még valószínűbb, hogy az „ideiglenes” elhelyezés hosszútávúra változik. Onnan pedig már nincs visszaút.
Jogellenesnek tartunk tehát minden olyan gyermekkiemelést, amely anyagi hiányosságok miatt következik be. Ez a gyakorlat – egyes helyeken - előszeretettel sújtja a roma családokat: az általunk ismert esetekben feltűnően és igazolhatatlanul nagy arányban veszik el a roma kisgyermekeket szüleiktől. Kutatások és elemzések alátámasztják azon gyanúnkat, hogy sajnálatos módon a gyermekvédelemben is előfordul olyan diszkriminatív gyakorlat, amely miatt felülreprezentáltak a szakellátásba kerülő gyermekek között a roma származásúak.
A TASZ az Európai Roma Jogok Központjával közösen lép fel a diszkriminatív, jogellenes gyermekkiemelési gyakorlat ellen.
Boros Ilona
Háromrészes sorozatunk első posztját itt olvashatod, harmadikat pedig itt olvashatod..