- A kormánypártok javaslatára 2024-től az európai parlamenti és önkormányzati választásokat egy napon tartanák, ezzel megszűnne az októberi, külön időpontban tartott önkormányzati választás.
- Az indoklás ugyanaz, mint az országos népszavazás és az országgyűlési választás esetében volt: a költségcsökkentés.
- De milyen jogi és politikai következményei lehetnek ennek?
A tervezet szerint 10 milliárd forint körüli összeget lehetne megtakarítani a két választás összevonásával és hiába tartanák előbb az önkormányzati választást, minden képviselő és polgármester kitölthetné az őszig szóló mandátumát, tehát senkit nem penderítenek ki idő előtt előtt a pozíciójából. Eddig csupa pozitívum, igaz?
A helyzet ennél bonyolultabb.
Figyelembe véve csak a tavalyi költségvetési hiányt, amely 5000 milliárd forintra rúgott, egy ehhez képest elenyésző, 10 milliárdos csökkentés aligha magyarázható csak pénzügyi megfontolásokkal. Ekkora összegeket kormányzati kommunikációra havonta költenek el bizonyos minisztériumok, tehát máshol is meg lehetne spórolni ezt a pénzt. Ha viszont nem csak gazdasági lépésként tekinthető a mostani tervezet, milyen okok állhatnak mögötte és milyen jogi, illetve politikai következményei lehetnek a döntésnek?
A módosítás egyes esetekben legitimációs válságot is okozhat. Akár egy céges pozíció, akár egy választott közhatalmi státusz betöltőjéről van szó, nagyon fontos, hogy az átmeneti időszak minél rövidebb ideig tartson, és hogy az átadás-átvétel lehetőleg gyors és zökkenőmentes legyen.Képzeljük el, mi történik, ha a 2024 májusában tartott választáson a választópolgárok leváltanak egy polgármestert, akinek innentől mintegy fél évig úgy kellene dolgoznia, hogy tudja, mögötte ugrásra készen áll az utódja.
Ilyen esetekben két helyzet állhat elő.
A leváltottak meggondolatlan lépéseket tesznek, hiszen nem érdekeltek a “jó kormányzás” fenntartásában, mert már elvesztették a választást. Annál inkább törekedhetnek az őket váltók munkakörülményeinek ellehetetlenítésére, például azzal, hogy kaotikus viszonyokat és üres kasszát hagynak maguk után.
Vagy éppen ellenkezőleg: minden igyekeztük és jó szándékuk ellenére lehetetlen körülmények között kell dolgozniuk, olyan ellenszélben, ahol a győztesek össztüze mellett a választópolgárok sem fogadják már el őket, hiszen elbukták a választást. Történhet mindez annak ellenére, hogy 2019-ben még öt teljes, cselekvőképességgel járó évet szavaztak meg nekik, és maguk is ezt vállalták, amikor rajtvonalhoz álltak, nem pedig azt, hogy
a mandátumuk tizede alatt politikai értelemben cselekvőképtelenné válnak.A választópolgárok nézőpontjából sem mindegy, hogy mikor és milyen körülmények között értékelik az általuk választottak munkáját: a jelen állás szerint erre nem öt, hanem már négy és fél év után kerül majd sor. Vagyis a választott képviselők és polgármesterek akár az utolsó féléves teljesítményük ellenére kerülnek majd ki hivatalukból. Ez ismét arra ösztönzi őket, hogy következmények híján felelőtlen politizálással zárják megbízatásukat. De ami még fontosabb: a választópolgárok ebben az időszakban elvesztik az érdemi kontrollt választott képviselőik, polgármestereik felett.
Ha már a munka értékelésénél tartunk, akkor érdemes szót ejteni a kampányról is, hiszen ebből a szempontból is célszerű a különféle választásokat különböző időben tartani.
Minél több pozícióra választunk egyszerre tisztségviselőket, annál nagyobb lesz a hatalomkoncentráció, annál homogénebb lesz a politikai közeg.
Az egy napon tartott, eltérő választások “népszavazássá” változtatják a voksolást. A leghangosabban és a legtöbb erőforrásból kampányoló politikai erő kerül előnybe egy olyan választáson is, ahol máskor nem feltétlenül ezzel a módszerrel lehet érvényesülni. Egy nagyon felfokozott, külpolitikai témákat futtató európai parlamenti kampány hatása átgyűrűzhet az önkormányzati választásokra is, elnyomva a helyi ügyek jelentőségét – vagy éppen fordítva. De ugyanilyen lehetőség a protesthangulat elterjedése, azaz az aktuálisan kormányzó erők büntetése minden lehetséges választáson.
Ráadásul, ha egy kampányidőszak két teljesen más választásról szól, akkor a kampányok témái összekeverednek, és a jelölteknek kevesebb lehetősége van a bemutatkozásra, a választópolgároknak pedig a tájékozódásra. Ha minden választás egy napon van,
csökken annak az esélye, hogy a választópolgár tudatos döntést hoz a különböző téttel rendelkező választásokon.A technikai lebonyolítással is érdemes foglalkozni. A szavazatszámláló bizottságok tagjai, bár azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, más-más jogalapon kerülnek a testületbe. A 2022-es országgyűlési választás és népszavazás előtt is sokszor felmerült kérdésként, hogy a pártok által delegált szavazatszámlálók eljárhatnak-e a népszavazás lebonyolítása során (a válasz igen: a Nemzeti Választási Iroda korábban megerősítette azt az álláspontunkat, hogy szavazatszámláló bizottságok tagjainak ebben is azonos jogai és kötelezettségei vannak). Korántsem ennyire egyértelmű ez azonban az önkormányzati választások és az EP-választások kapcsán. Mindenképpen jogalkotással kell tisztázni, hogy az egyes delegált tagok mandátuma és feladatköre miként alakul – például ha valaki az EP-választáson listát állító párt színeiben ül a szavazatszámláló bizottságban, lesznek-e feladatai az önkormányzati választás kapcsán is.
Összefoglalva: a két szóban forgó választás egy napon tartásának vannak jogi és nem jogi értelemben vett kockázatai. A jogi kockázatokat átgondolt és alapos jogalkotással lehet csökkenteni. Van azonban, amire nincs jogi megoldás: várhatóan ezeken a választásokon is a kormánypártok elsöprő kommunikációs fölénye érvényesül, amit a választások egy napon tartása még tovább erősíthet. Ez pedig döntő hatással lehet mindkét választás kimenetelére.
Döbrentey Dániel