Családja szegénysége miatt szakították el szüleitől az újszülött kisfiút

Valóban nehéz körülmények között él, de igyekszik mindent megtenni a jobb körülmények megteremtéséért az a négygyermekes család, amely novemberben keresett meg bennünket azért, mert újszülött kisfiukat nem akarták hazaengedni a kórházból. Egy vidéki kistelepülésen, szívességi lakáshasználóként élnek két ismerősükkel, egy szűkös házban, amelyhez az apuka ősszel egy újabb szobát is épített. Az anya a kisgyermekeivel otthon van, az apa viszont folyamatosan alkalmi munkákat vállal, vállalkozásokhoz szegődik el, hogy jobb anyagi körülményeket teremtsen a családjának. Korábban többször el is költöztek, hogy jobb munkalehetőségek közelébe kerüljenek, bár próbálkozásaik többször kudarccal végződtek. Több közeli településen kerestek albérletet, de ez sem ment egyik percről a másikra, hiszen amit találtak, azt is fel kell újítani, és a tulajdonos aláírására is várniuk kellett.

A szakemberek elismerik, hogy „a gyermekeknek védőnői státusz-, oltás elmaradása nincsen”. A védőnő azt is leírta, hogy „a gyermekek ruhái nagyjából ápoltak, közösségbe rendszeresen járnak. Főtt étel rendszeresen van a házban”. Azonban felrótta, hogy „étrendjükben főleg tészták, krumplik szerepelnek, alma vagy banán, mivel nem tudnak mást megengedni maguknak”. A folyamatos ellenőrzések során megállapították, hogy „a franciaágy mellé felállításra került egy kiságy, melynek minőségével a védőnő nem volt megelégedve. A szivacs annyira vékony volt, hogy az ujj benyomásával az ágy rácsazata érezhető volt. Babakelengye nem volt fellelhető. Babakocsi volt még beállítva az ággyal szemben. A hűtőszekrényben két megkezdett rúd felvágott és némi margarin volt. Lakossági jelzésből értesültek arról, hogy gázpalack sem állt a család rendelkezésére. A szülők nem rendelkeznek stabil egzisztenciával, újszülött gyermekük fogadásához, sem lakhatási, sem anyagi szempontból.”

Az efféle indokoktól hemzsegő kiemelési határozatot a család képviseletében megtámadtuk. Hiszen szegénység miatt gyermekeket a családjukból kiszakítani törvénysértő. A szociális problémákon a helyi gyermekvédelmi szerveknek kell segíteniük, ez a törvényi kötelezettségük. De ahogy sok másik ügyünkben, itt is azt tapasztaltuk, hogy a gyermekvédelmi szereplők a folyamatos fenyegetőzésen és utasításokon kívül semmilyen segítséget nem ajánlottak fel a szülőknek. Sokkal inkább a szülők nehéz helyzetére érzéketlen, megalázó leírásokkal fenyegették őket a hatóság előtt: „Önállóan, hosszútávon képtelenek elfogadható körülményeket kialakítani gyermekeik számára. Az apa gyakran váltogatja munkahelyeit, melyek alkalmi jellegűek, a család jelenleg is anyagi problémákkal küszködik. Az alapvető megélhetési szükségletek sem állnak legtöbbször a rendelkezésükre.” „Nincsenek felkészülve új családtag érkezésére, nincsenek tisztában saját helyzetükkel, nincs belátásuk életszínvonalukra. A család életére sok látszatmegoldás jellemző.”

Olyannyira nyilvánvaló volt számunkra, hogy vérlázító jogsértésről van szó, hogy teljesen egyértelműen a család nehéz társadalmi helyzetével indokolják a kisbaba elszakítását, hogy a szülőket segítve bírósághoz fordultunk. Azonban a bíróság is asszisztálni látszik a jogsértő gyakorlat fenntartásához, ugyanis a most hozott ítéletében úgy döntött, nincs kivetnivaló a gyámhatóság döntésében.

Ebben az ügyben a bíróság is teljesen vak maradt a társadalmi hátrányok, a szegénység valódi természetére, amikor képes volt leírni, hogy „A beszerzett adatokból, információkból, javaslatokból nem az olvasható ki a felperesek érvelésével ellentétben, hogy az alperes kizárólag lakhatási, anyagi okokra alapította volna határozatát. A feltárt tények alátámasztják, hogy a felperesek látszatmegoldásokat próbálnak találni, életvezetésük, felelősségteljes magatartásuk hiánya folytán nem alkalmasak az újszülött biztonságos gondozására és ellátására… Az eljárás adatai alapján a felperesek elmondásával szemben a legfontosabb dolgokra, élelem, tűzifa sem áll felperesek rendelkezésére elég anyagi eszköz, otthonuk állapota nemigen javult, bizonytalan, hogy a gyermekek számára milyen rendszerességgel van otthon elegendő étel.”

Ez egy visszatérő elem a hatóságok, és időnként sajnos a bíróságok gyakorlatában is. De az, hogy ma Magyarországon sok százezer ember, rengeteg család lakhatási szegénységben, magas jövedelmet biztosító iskolai végzettség nélkül, és így stabil munkahely híján tengődik kilátástalan helyzetben,

Állami felelősség, jogsértő mulasztás, amit aztán a hatóságok az áldozatokon vernek le, átkeretezve ezeket a sérelmeket az ő egyéni felelőtlenségükre.

A bíróság így fogalmazott: „A szakemberek (a baba) megszületése előtt jelezték a fennálló problémák megoldásának szükségességét, azonban a felperesek a sorsuk megnyugtató rendezésére lépéseket nem tudtak tenni, mely nemcsak az anyagi, lakhatási körülményeiknek a megoldatlanságára, hanem a szülők tehetetlenségére, felelősségteljes hozzáállásának a hiányára vezethető vissza.”

Pedig egy dolgot meg kell értenünk: ha újabb és újabb generációk nőnek fel úgy, hogy újszülöttként kiszakítják őket a családjukból, intézményekben nőnek fel stabilitás és érzelmi kötődés nélkül, bántalmazásnak kitéve, nem szereznek még érettségit sem, és így esélyük sem lesz valaha értelmes munkát végezni és érzelmileg érett felnőttekké válni, akkor csak fenntartjuk és tovább romboljuk a jövő generáció esélyeit arra, hogy ezt az ördögi kört végre megtörjük. Ha ennek a kisfiúnak és családjának valódi támogatást adnának, csak akkor lenne lehetőség megfordítani a folyamatot, és esélyt adni arra, hogy ez a kisfiú majd apává válva már ne ismételje meg a szülei tragédiáját.

Mi ezért továbbra is képviseljük őket az eljárásban, és azért dolgozunk, hogy lassan féléves kisfiuk is hazakerülhessen, és mindannyian minél nagyobb biztonságban éljenek.

Boros Ilona

Támogass bennünket, hogy segíthessünk a szegénység miatt jogellenesen szétszakított családoknak!