Emberek ezreinek jelent súlyos jogfosztottságot a gondnokság intézménye Magyarországon. Sajnos túl gyakran találkozunk olyan ügyekkel, amikor az orvosok és a bíróságok is úgy gondolják, hogy akkor tesznek jót egy fogyatékossággal vagy pszichiátriai betegséggel élő, de önellátásra képes, belátási képességének birtokában lévő emberrel, ha elveszik tőle a jogot, hogy a saját életéről maga döntsön.
Fogyatékossággal élő emberek tízezrei élik a társadalom számára láthatatlan életüket: otthonukba szorulva vagy tömegintézetekben. Sokan közülük úgy érzik, hogy az élet odakint, tőlük függetlenül zajlik. De ha az élet máshol van, mi történik a falak között?
Jövőre leszek 50 éves. Szüleim halálát követően kerültem intézetbe, epilepsziás vagyok. 2002 óta éltem abban az intézetben, amiről most írni szeretnék. Egy darabig egész jó is volt. De amikor fenntartóváltás történt, elszabadult a pokol..
Mozgássérülten születtem. Fiatal szülők első gyermekeként, így mai eszemmel el tudom már képzelni, mit élhettek át a majdnem gyerekkorú szüleim. 3 éves voltam, amikor egy nem fogyatékos testvérem született. Remek családot kaptam Istentől, akiknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Nem érzem betegnek, haszontalannak, semmire sem jónak magam. S ahogy szállnak felettem az évek, úgy leszek mindig magabiztosabb. Most egy idősek otthonában kell élnem, 45 évesen, mert édesanyám korai halálát követően nem volt más választásom.
Közel egy hónapot kellett várni arra, hogy az EMMI intézkedési tervvel álljon elő a Mental Disability Advocacy Centre által a gödi Topházban feltárt embertelen helyzet megoldásával kapcsolatban. Egy hónap azonban nagyon hosszú idő, ha egyike vagy annak a többszáz fogyatékossággal élő embernek, aki az intézetben lakik.
Mióta eszem tudom, intézetben, intézményben, otthonban éltem. Csak a név változott. És a hely. És az, hogy hazavittek-e, vagy nem, látogattak-e, vagy sem.
Rengeteg mítosz és tévhit övezi még mindig a fogyatékos emberek lakhatása körüli vitákat. Miért nem jó nagy intézetben élni, annak ellenére sem, ha ott gondoskodnak az emberről? Miért tolunk ismét milliókat egy korszerűtlen rendszerbe? Kozma Ágnes szociálpolitikus szerint ezekben a hónapokban dönthetünk a fogyatékos gyerekek és felnőttek jövőjéről, és úgy tűnik, ismét elszalasztjuk a kínálkozó lehetőséget.
A nevem Binder Gábor és idén töltöm be a 30. évemet. Ép értelmű vagyok, mégis értelmi fogyatékosnak nyilvánítottak. Kizáró gondnokság alatt, egy vidéki város szociális intézetében telnek napjaim, és harcolok.Harcolok azért, hogy elismerjék, én sem különbözöm másoktól, ugyanannyi jogom van dönteni az életemről, mint neked, aki most ezt a pár sort olvasod.
Előző blogbejegyzésünkben arról írtunk, hogyan kezdett el a magyar állam fogyatékos embereket célzó EU-s programokkal dolgozni, és hogy az induló programok mennyire vették figyelembe a Magyarországra is kötelező erejű, a magyar állam által is vállalt emberi jogi kereteket. Elemzésünket az alábbiakban folytatjuk.
Azonban Balázs nem volt hajlandó csöndben maradni. Sorra írta a panaszos leveleket, ecsetelte sorsát gyermekjogi képviselőtől önkormányzati közgyűlési elnökön át a gyermekvédelmi főigazgatóság kirendeltségének vezetőjéig, hátha valaki meghallgatja és segít neki és sorstársainak. Addig tette ezt, amíg az intézmény vezetője megelégelte Balázs szókimondását és becsületsértésért feljelentést tett ügyfelünk ellen. Balázst a TASZ vidéki Ügyvédhálójának helyi képviselője védte a rágalmazási perben.
A végére érhet lassanként az először 2009-ben útjára indított intézménytelenítési program első szakasza, amelyet az Európai Unió forrásaiból valósít meg Magyarország. A program célja, hogy fogyatékos emberek nagy létszámú bentlakásos intézetei helyett a helyi közösségbe integrált lakhatási szolgáltatásokat hozzanak létre. Az elmúlt három évben 1500 fogyatékos ember hagyta el az intézeteket, és ők ezekben a hónapokban foglalják el új szállásukat a korábbinál sokkal emberségesebb lakásokban és lakóotthonokban. Döntéshozók és intézetvezetők, a folyamatban részt vevő szakemberek értékelték saját munkájukat az Intézményi Férőhely Kiváltást Támogató Országos Hálózat találkozóján november 17-én.
