Van-e még értelme népszavazást kezdeményezni Magyarországon?

Ma az oktatás helyzete az egyik legforróbb téma a közbeszédben. A diákok többezres tüntetéseket szerveznek, a pedagógusok tömegével hagyják el a pályát. Aktív polgárok számos akció során egyértelművé tették, hogy azt akarják, a döntéshozók foglalkozzanak a témával. A tiltakozások a döntéshozók részéről mégis érdemi visszhang nélkül maradnak. Ennek egyik oka az, hogy az országgyűlési munkát és a törvényhozást jó ideje nem övezi társadalmi egyeztetés.

Ha választott képviselőink útján nem tudjuk kifejezni az akaratunkat, akkor még mindig ott vannak a közvetlen demokrácia eszközei, mint amilyen a népszavazás is. Az országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben országos népszavazást lehet, sőt, kétszázezer választópolgár kezdeményezése esetén kell tartani. Az elmúlt években mégis csak az tud népszavazást kezdeményezni, akinek erre a legkevesebb szüksége van: a kormány. A hatalom előszeretettel él is a népszavazások intézményével, hogy növelje politikai népszerűségét. Másnak azonban már jó ideje nem volt erre lehetősége. Az utolsó, választópolgárok által kezdeményezett népszavazás a 2008-as szociális népszavazás volt, amit az akkor még nem kormányzó Fidesz-KDNP szorgalmazott.

A népszavazási kérdéseket hitelesítő szervek, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), a Kúria, és az Alkotmánybíróság (AB) az elmúlt években minden olyan kezdeményezést ellehetetlenítenek, amelyek kellemetlenek lehetnének a kormánynak. Legtöbbször azért nem hitelesítik a kérdést, mert szerintük az nem egyértelmű. Az egyértelműségnek persze van egy minimumtartalma, hiszen a választópolgároknak nagyjából ugyanazt kell gondolniuk arról, hogy miről is szól a kérdés. Például az, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy tegye rendbe az országgyűlés az oktatást?” nem felel meg ennek a minimumtartalomnak, mert a „rendbe tenni” mindenkinek mást jelent.

A legabszurdabb példa erre talán a vasárnapi boltzárral kapcsolatos NVB határozat, amely úgy érvelt, hogy a választópolgárok nem fogják fel, hogy mivel járna, ha a boltok nyitva lennének vasárnap. Ez a megközelítés lekezeli a választópolgárokat és ellentmond a demokrácia alapeszméinek. Görbe tükröt tartott ennek az MKKP 2017-es kérdése, mi szerint: „Egyetért ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos állampolgári tájékoztatásról annak érdekében, hogy a Nemzeti Választási Bizottság ne minősíthesse a választópolgárok számára túl bonyolultnak az atomenergiával kapcsolatos népszavazási kérdéseket?” Természetesen ezt sem hitelesítették.

Idén tavasszal a Pedagógusok Szakszervezetének két kérdése kapcsán is úgy érvelt az NVB, hogy a választópolgárok nem látnák át a kérdések egyes következményeit („továbbgyűrűző hatásait”), vagyis a kérdés túl komplex a választópolgároknak. Az érvelés tarthatatlanságát jól igazolja, ha a választásokra gondolunk: egy országgyűlési választásnak igazán messzire ható következményei vannak, mégsem merülhet fel, hogy a választópolgárok ne mehetnének el szavazni. A Kúria korábban számos más ügyben helybenhagyta az NVB hasonló döntéseit, most azonban máshogy döntött. A bíróság kifejtette, hogy egyrészt a választópolgárok kompetensnek tekintendők, másrészt a népszavazást kampány előzi meg, amelynek célja pont a komplex közpolitikai kérdések közérthetővé tétele.

Ekkor jött azonban az Alkotmánybíróság, és két lábbal beleszállt a kivételesen megfelelő tartalmú kúriai jogértelmezésbe. Megsemmisítette a döntést, és új eljárásra kötelezte a Kúriát.

A szigorú egyértelműségi és egyéb kritériumok persze nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor a kormány akar népszavazást kezdeményezni. Sem a 2016-os menekültkvóta referendum, sem pedig a 2022-es országgyűlési választásokkal egy napon tartott nemátalakításra és a gyerekek fejlődését befolyásoló szexuális tartalmakra vonatkozó kérdések nem feleltek meg az egyértelműségi követelményeknek, mégis kivételével nélkül hitelesítették őket. Ugyancsak önkényes az Alkotmánybíróság abban, hogy milyen ügyben fogadja be és vizsgálja érdemben a hitelesítést. Alapvetően a testület visszautasítja a Kúria döntéseinek felülvizsgálatát, arra hivatkozva, hogy a törvényi és alkotmányos feltételek értelmezése a Kúria feladata. Ha azonban a kormány kérdése a tét, vagy az, hogy ne lehessen népszavazás a kormánypártoknak kényes témában (lásd például Fudan Egyetem), akkor befogadja az indítványokat, és gyakran konkrét jogértelmezést mond tollba a Kúriának.

Ma már nincs szükség kopaszokra, akik megtöltik az NVI előterét, hogy a kezdeményező ne adhassa le a kérdést – mint ahogy a vasárnapi boltzár ügyében történt. Az NVI és a Kúria úgyis ellehetetlenítik a népszavazást, ha pedig nem így történne, még mindig ott az Alkotmánybíróság.

Helyi népszavazást az önkormányzati hatáskörbe tartozó kérdésekben, azaz az adott települést érintő közügyekben lehet tartani. Míg az országos népszavazás esetében centralizált az intézményrendszer, vagyis mindig ugyanaz a két szerv jár el a hitelesítésnél (NVB-Kúria), addig a helyi népszavazásnál a helyi választási bizottság (HVB) dönt, és az adott megye szerinti törvényszékre kerül az ügy bírósági szakban. Ez a decentralizált jelleg segít, hogy egy-egy kérdés átcsússzon a hatalom kezei között. Pilismaróton például helyi népszavazást tartottak a lakosságot felháborító bánya tervéről, és bár a szavazás érvénytelen lett, a nemek aránya elsöprő volt, és az önkormányzat visszavonta a beruházás tervét. Hasonló helyi sikert értek el a tatai tópartot védő civilek is.

Országos jelentőségű témákban már sokkal nehezebb a helyzet. Erre példa az akkumulátorgyárak ügye, amely alapvetően érinti a helyieket, de országosan is fontos téma. Győrben a törvényszék hitelesített egy kérdést, amely megakadályozhatta volna az ottani akkumulátorgyár felépítését, azonban az AB itt is közbeavatkozott. Emellett az is fontos, hogy a helyi népszavazás csak helyi ügyekben lehet tartani, az oktatás pedig nem ilyen.

Olyan ez, mint a választások kapcsán az előválasztás: hiába nem volt jogi kötőereje az eljárásnak, a választók képesek voltak befolyásolni vele a politikai versenyt.

Ezt a célt szolgálja az aHang és az Egységes Diákfront által kezdeményezett, oktatási témájú alternatív népszavazás is. Az EDF idén tavasszal hét kérdést nyújtott be, az NVB azonban mind a hét kérdésben megtagadta a hitelesítést. A szervezők a segítségünkkel négy NVB-döntést megtámadtak a Kúrián, azonban a bíróság szintén a hitelesítés megtagadása mellett döntött. A sztrájkjogot ellehetetlenítő törvény ellen benyújtott kérdést kifacsartan értelmezte, és alkotmányellenesnek nyilvánította a Kúria, de hasonló szellemben döntött a többi kérdésről is. A kezdeményezők azonban nem adták fel, és kilépve az ellehetetlenített, formális csatornákból saját népszavazást szerveznek. A polgároknak pedig láthatólag igényük van a véleményük kinyilvánítására, hiszen egy nap alatt több mint tízezer szavazat gyűlt össze, amely időközben 50 000 fölé emelkedett.

Mécs János