Eltelt négy év, egy teljes parlamenti ciklus. Újra kampányidőszak van mint 2018 tavaszán, de az egyenlő bánásmód védelmére hivatott alapvető jogok biztosa még mindig nem hajlandó érdemben foglalkozni az üggyel.
Egyrészt azért, hogy a gyermekeim a legtöbb védelmet kapják, és a lehető legjobban felkészüljenek az önálló életre. Másrészt, nem akarok biankó csekket kiállítani sem a kormánynak, sem másnak. A TASZ ügyfelének írása.
Elkezdődött a tanév, hamarosan kiderül, hogy teljesül-e a kormány aljas szándéka – beszivárog-e a homofób propagandatörvény által keltett gyűlölet és kirekesztés a falak közé? Ez egyáltalán nem csak a tanárok és diákok ügye: óriási a felelősség a szülőkön és mindenkin, aki hisz az emberek egyenlő méltóságában.
A propagandisták csak a jelre vártak: a Dunántúli Napló mintaszerűen mondja fel az LMBTQ+ embereket a pedofilokkal aljasul összemosó gyűlöletpropagandát.
Vannak, akik attól tartanak, hogy a létezésüket is megtiltja a Fidesz csütörtökön hatályba lépő politikai terméke, ami jogszabályként értelmezhetetlen fércmunka. Tájékoztatót készítettünk a leggyakrabban felmerülő kérdésekről LMBTQ+ embereknek, szülőknek, pedagógusoknak, közösségi-kulturális intézményeknek, médiaszolgáltatóknak és tiltakozó polgároknak.