Miközben Európában egyre népszerűbbekké válnak az olyan politikai elképzelések, amelyek a különféle kisebbségek kirekesztését és megbélyegzését szolgálják, Ázsiában már nagy hagyományai vannak annak, hogyan tüntessék el a nemkívánatos elemeket az utcáról. Kambodzsa nagyvárosaiban például a katonai rendőrség rendszeres razziák során gyűjti össze a drogfogyasztókat, az utcai szexmunkásokat, hajléktalanokat és az utcagyerekeket, majd olyan “szociális” vagy “rehabilitációs” központokba zárja őket, ahol minden bírósági eljárás nélkül hosszú évekig tarthatják őket fogva. Az ilyen központok papíron az együttélésre képtelen egyének szociális rehabilitációját szolgálják, a valóságban azonban koncentrációs táborok, ahol a rabokat embertelen körülmények között, fizetés nélkül dolgoztatják. A kezelés nevében, de valójában bármiféle kezelés nélkül.A becslések szerint Kambodzsában, Kínában, Laoszban, Vietnámban és Thaiföldön mintegy 400 ezer ember raboskodik hasonló helyeken, a fellebbezés vagy bármilyen jogorvoslat lehetőségének teljes hiányában. A TASZ rövid filmje ezekről a táborokról szól, és arról a küzdelemről, amelyet más szervezetekkel együtt a nemzetközi politikai fórumokon vívunk ezeknek a táboroknak a bezárásáért.

Spiró György regényében, a Feleségversenyben a jövő Magyarországa több értelemben is végleg kettészakad: politikailag, szociálisan és kulturálisan. Leszakadnak a szegények, kiszakadnak a romák és az egész ország elszakad Európától és annak értékrendjétől. Bár a regény sok szempontból egy olyan negatív utópiát vázol fel, amelynek a megvalósulására ebben a formában hál’Istennek nem sok esély van, a széttöredezettség csírái már itt vannak velünk, és sehol sem látszik ez ennyire nyilvánvalóan, mint amikor ellátogatunk egy romák által (is) lakott borsodi faluba, ahol a szegregáció nem valami homályos, absztrakt terminus, hanem szemmel látható és kézzel fogható valóság. 

Az Európai Unió Strukturális Alapjainak célja, hogy a csatlakozó államok megújítsák rosszul működő szociális szolgáltatásaikat. Egy most közzétett kutatás szerint azonban Magyarország sok esetben az elavult és nem hatékony szolgáltatások működési költségeinek megfinanszírozására fordítja a fejlesztésre szánt pénzeket.

A múlt héten Szócska Miklós, egészségügyi államtitkár bejelentette, hogy megszüntetik az Egészségbiztosítási Felügyeletet 2010 szeptemberétől. A felügyelet a betegjogok érvényesülése szempontjából igen fontos feladatokat lát el.Az Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF) tevékenységének egy jelentős részét az egyedi panaszok kivizsgálása jelenti. Az EBF-hez fordulhat minden biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevétel során keletkezett panaszával. A panasztétel illetékmentes, s a felügyelet rögzített határidőn belül kivizsgálja a panaszt, majd a meghozott határozatát anonimizálva nyilvánosságra hozza a honlapján. Az EBF jogosítványa e körben többek között a jogsértő magatartástól való eltiltásra, a kötelezettség teljesítésére való felhívásra terjedhet ki, illetve bírságolási joga is van. Ez a panasztételi eljárás azért garanciális a betegjogok érvényesülése szempontjából, mert olcsón és viszonylag gyorsan, az adott egészségügyi szolgáltatótól teljesen független, valódi jogosítványokkal felruházott testület jár el, s vizsgálja ki az egyedi kérelmeket.

A kormányzati többség újabb alkotmánymódosítási lázban ég, az alkotmánybírák választásának menetét készülnek átírni saját szájuk íze szerint. Eddig minden frakció egy-egy tagot delegált az alkotmánybíró jelölőbizottságba, akik jelölése alapján a Parlament kétharmados többséggel választotta meg a képviselőket. Ez az alkotmányos passzus biztosítja, hogy ne a Parlamentben esetleg kétharmados többséghez jutó párt privilégiuma legyen az alkotmányvédő szerv tagjainak megválasztása. Már a korábbi hetekben megismerhettük, hogy az új kormánytöbbség nem az önmérséklet oltárán készül áldozni éjt nappallá téve. Az alkotmánybírák választását megváltoztatni akaró javaslat (T/189, T/190) azonban más, a kétharmados többséggel szembeni utolsó írott korlátot kívánja lebontani. Félre értés ne essék: nem a kétharmados többség választási súlyát vitatjuk el, a képviselők kétharmada nélkül ma sem lehet alkotmánybírót választani. Azt vitatjuk, hogy egy alkotmányos demokráciában a hatalom korlátozását biztosító eljárások felszámolása legitim lehet.

Az elmúlt napokban a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező FIDESZ-KDNP szövetség minden korábbi tempót meghaladva kezdett neki a jogalkotási munkának. Hagyjuk most, hogy a jogalkotási munka dandárját a legtöbb demokratikus országban általában igazságügy-minisztériumok képzett kodifikátorai végzik hatástanulmányok és elemzések alapján, és nem egyéni képviselők hirtelen felindulásból (hogy az új kormányzati struktúrában hol lesz vagy lesz-e jogalkotási osztály, egyelőre rejtély). Hagyjuk azt is, hogy az Alkotmányt nem szerencsés ad hoc alapon módosítgatni, hagyjuk a demagóg egyéb törvényjavaslatokat, fogalkozzunk a szerdai adaggal, az Országgyűlés elé az Úr 2010. esztendejének május 19. napján (jobb, ha már most megszokjuk a dátumok helyes és istenfélő keltezését) terjesztett, a Nemzeti Összetartás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslattal, melynek szövege nemes egyszerűséggel így kezdődik: "Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni…"

A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert, mert a Népszabadságban azt találta mondani, hogy a Tokaj Kereskedőház olcsó bora szar.Első fokon, a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót. Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet.Lássuk mi is történt pontosan. 2008. január 2-án megjelent egy glossza a Népszabadságban.

A sajtóból értesülhettünk arról, hogy február végén a rendőrség rajtaütött egy debreceni szórakozóhelyen tartott zártkörű bulin, mivel a rendőrség közleménye szerint lakossági bejelentést kaptak arról, hogy ott “kábítószeres parti” zajlik, ahová “csak előzetes telefonos bejelentés alapján lehetett bejutni”. A helyszínen 46 szórakozó fiatalt állítottak elő, közülük szinte mindegyiknek pozitív lett a vizeletmintája kábítószer-fogyasztásra. A média által csak “drogbuliként” aposztrofált rendezvényről a mentők két embert is kórházba szállítottak – az MTI tudósítása szerint “drogtúladagolás” miatt.

A szülés és a születés rendkívül intim esemény az ember életében, amelyben megmutatkozhat az ember életfelfogása, elképzelése a világról. Különböző emberek különböző módokon kívánják megélni azt. E kérdésben az állam feladata sokrétű, egyfelől biztosítania kell az élet védelmét, úgy hogy megfelelő körülményeket teremt, garanciákkal biztosítja az anya és a gyermek védelmét. Másfelől az állam kötelessége, hogy a szükséges legkisebb mértékben avatkozzon bele a magánélet e belsőséges szegletébe. Emellett még olyan feladatok is felmerülnek mint a tájékoztatás, az egyenlő hozzáférés megteremtésének problémái.

Mit ígérnek a pártok a drogpolitika terén?Míg a 90-es évek végén a drog még kedvelt választási kampánytéma volt, ma ez már nincs így. Ez egyrészt szerencsés, mivel visszaszorult a demagógia, másrészt viszont sajnálatos, mert nem ad lehetőséget a drogpolitikáról folytatott értelmes és józan párbeszédre sem. Az MDF választási programjában a téma egyszer sem kerül említésre. Hasonló a helyzet a Fidesz programjával is, amelyben nem olvashatunk a Spiák Ibolya által beígért büntetőjogi szigorításról, sem a prevencióról vagy a kezelésről. A büntetőjogi szabályozással kapcsolatos általános tervekből (pl. “három csapás”) azonban arra következtethetünk, hogy a Fidesz-kormány a zéró-tolerancia megközelítését fogja alkalmazni a drogpolitika terén. A Jobbik programja (lásd korábbi elemzésünket a Drogriporteren) a szigorú rendőri fellépésben és önfenntartó börtönök építésében látja a megoldást, hisznek ugyanis “a szigorú büntetés és a hosszú börtönévek elrettentő hatásában”, és úgy gondolják, hogy “a jognak a társadalom morális értékítéletét is tükröznie kell”. Az MSZP választási programjában szerepelnek ugyan szóvirágok arról, hogy a “szenvedélybeteg-ellátás jelenlegi színvonalának fenntartása nélkülözhetetlen”, illetve fejlesztéseket kell “előkészíteni”, azonban elég nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy a jelenlegi kormánynak lett volna lehetősége a drogpolitika reformjára, mind a büntetőjog, mind az egészségügy terén, de ezt nem tette meg.

1998-ban törvény rögzítette, hogy a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények legnagyobb részét 2010 január 1-ig meg kell szüntetni, s ekkorra biztosítani kell, hogy az érintettek emberléptékű, kiscsoportos lakóközösségekben éljenek; vagyis azt, hogy az államszocializmus által a társadalom láthatatlan és eldugott zugaiba száműzött emberek visszatérhessenek a hétköznapi élet megszokott színtereire: a szomszédságunkba.

A Köztársasági Elnök aláírta a holokauszt nyilvános tagadásáról szóló törvényt. Ez alapján bárki, aki nyilvánosan tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel a holokausztot, és ezzel a holokauszt áldozatának emberi méltóságát megsérti, akár három év börtönbüntetéssel is büntethető.

A jelek szerint (a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. által kiadott közlemény és jópár sajtóorgánum témához való hozzáállása alapján) úgy tűnik, sokan nincsenek tisztában a TASZ szerepével a sávolyi ügyben. Ezeket a félreértéseket szeretnénk az alábbiakban tisztázni, bízunk benne, hogy sikerrel.