1:0A bíróság szerdai döntésének értelmében a Vértesi Erőmű Zrt. nem köteles kiadni Bodoky Tamás újságíró kérésére a Vértesi Erőmű 2009 tavaszán indított kártérítési pereit és büntető feljelentését megalapozó, a System Consulting Zrt. privatizációs és áramvásárlási ügyében lezajlott belső vizsgálat során született dokumentumokat, és a belső vizsgálat költségével kapcsolatos adatokat.A Vértesi Erőmű jelenleg csődeljárás alatt áll, miután a Kapolyi László, az MSZP volt országgyűlési képviselője tulajdonában álló System Consulting meg akarta vásárolni az erőművet, később azonban visszalépett. A Vértesi Erőmű időközben a cég megrendelésére kapacitásokat kötött le áramkereskedőknél, akiknek az üzlet meghiúsulása miatt több milliárd forinttal tartozik. Bodoky Tamás kérte tehát a Vértesi Erőműtől a System Consulting és az erőmű közti megállapodásokat, illetve az áramvásárlási szerződéseket is.

Éppen 50 éve, 1961-ben írták alá az ENSZ tagállamai az első egységes nemzetközi kábítószer-egyezményt, amely (bizonyos) drogokat, így például a kannabiszt, a kokaint vagy a heroint tiltólistára helyezett, míg másokat (dohány, alkohol) nem. Az 1961-es egyezmény tehát kultúrsoviniszta és nem tudományos alapon született (kizárólag a harmadik világ népei által tradicionálisan használt drogokat tiltotta be, míg a nyugati világ által használt szereket, bár jóval tetemesebb társadalmi károkat okoznak, kihagyta). Nem elég, hogy a globális drogtilalom nem érte el célját - nem tudta jelentősen csökkenteni a drogokhoz való hozzáférést a világon - számos nemkívánt következménnyel járt együtt.

20-ból 19. helyen végzett Magyarország az Európai Betegjogi Kartában foglaltak teljesülésében, derült ki az Active Citizenship Network felméréséből, amit Magyarországon a TASZ koordinált. A kutatás szempontjai ugyan nem minden esetben felelnek meg a magyar rendszer sajátosságainak, így nem mindig vonható le a megfelelő következtetés, de a hazai helyzet biztosan nem jó. Sőt. A TASZ levélben fordult az egészségügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz. Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában (doc) megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. A kutatás módszertanának lényege, hogy az összeállított kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.

A vasárnapi bejelentés után hétfőn nyilvánosságra hozták az új nemzeti drogstratégia tervezetét. A dokumentumot a drogstratégia.hu munkaanyagok oldalon lehet elérni, bárki hozzáfűzheti véleményét, erre buzdít az oldalon Grezsa Ferenc, a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda vezetője, aki egyben a stratégia kidolgozására felállított munkacsoportot is vezeti.

Sajtóhírek szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomhoz köthető szigetes tüntetést a rendőrség tegnap betiltotta annak nyomán, hogy a tüntetők az időpontot augusztus 1-ről, augusztus 9-re akarták módosítani. (A TASZ-nak nincs hivatalosan tudomása a tiltó határozat tartalmáról azon túl, ami a sajtóban megjelent. Így véleményünket is csak ezekre a hírekre tudjuk alapozni.)

A TASZ hétfőn kapta meg az Országgyűlés Gyöngyöspata-bizottságának (hivatalos nevén Az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság) levelét, melyben Kocsis Máté, a bizottság elnöke arról tájékoztatja Dénes Balázst, hogy lehetőséget szeretnének biztosítani a TASZ-nak, hogy „a májusban megküldött állásfoglaláson túl a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban teljes körű megállapításaikat kifejthessék”.

Kis csoport nyüzsög az Andrássy úton az orosz nagykövetség épülete előtt, mécsesekből a piros szalagot, a HIV terjedése ellen küzdő aktivisták szimbólumát rakják ki. Mások transzparenseket rajzolnak Jurij Gagarin vidám tekintete alatt. A sötétben segítségükre van, hogy a követség kerítését egy feltehetően korabeli faliújság díszíti, az űrhajós szamárfüles fotóit egy éles fényű neon világítja meg. Július 21-én a világ számos országában tartanak demonstrációt a drogellenes háború áldozatainak emlékére, Budapesten a Társaság a Szabadságjogokért szervezett gyertyás megemlékezést - külföldi aktivisták részvételével.

A szólásszabadság védelmében foglalt állást az Emberi Jogok Európai Bírósága, mikor keddi ítéletében megállapította, hogy Uj Péter, az Index főszerkesztője nem követett el becsületsértést azzal, hogy egy cikkében szarnak minősítette a Tokaj Kereskedőház egy borát.A Népszabadságban 2008-ban megjelent cikk miatt a Tokaj Kereskedőház Zrt. feljelentést tett, a II. és III. Kerületi Bíróság első fokon Uj Pétert rágalmazás miatt próbára bocsátotta, majd a Fővárosi Bíróság másodfokon tettét becsületsértéssé minősítette, és az újságírót megrovásban részesítette. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta.

Az alkotmányügyi bizottság ülésén az utolsó pillanatban leállították a dohánytermékek idei és jövő évre tervezett adóemelését – ennek eredményeként az állam 20 milliárd forintnyi adóbevételtől esett el a tömeges elbocsátások és költségvetési szigorítások időszakában. “A dohánylobbi erősebb volt,” jelentette ki az alkotmányügyi bizottság Fidesz-es elnöke, Balsai István. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet arra buzdítja az aktív polgárokat, hogy közérdekű adatigénylés formájában tudakolják meg az Alkotmánybíróság jövendő tagjától, vajon pontosan hogyan is befolyásolta a döntését a dohánylobbi.

Bizonyára sokan emlékeznek még A Drót (The Wire) című HBO sorozatra, ami lebilincselő és kivételes valósághűséggel mutatta be a baltimore-i kis- és nagystílű drogkereskedők, drogfogyasztók és az őket üldöző drogellenes zsaruk hétköznapjait. A rendező, David Simon a “drogellenes háború” frontvonaláról kiindulva szép fokozatosan felfejtette és bemutatta az amerikai közoktatás, bűnüldözés és média működési zavarainak azon gócpontjait, amelyek folyamatosan újratermelik a külvárosok kényszerpályás csődtömegeit. A sorozat egyik sztárját, a szexi leszbikus rendőrnőt, Kima Greggs-et alakító Sonja Sohnt a TASZ filmes csapatának sikerült meginterjúvolnia a texasi Austinban, ahol az amerikai országos ártalomcsökkentő konferencián vettünk részt.  Hogyan tudod bekapcsolni a magyar feliratot? 1. Indítsd el a videót 2. Kattints rá a háromszögre, majd a cc-re 2. A felnyíló menüsorból válaszd ki a magyar feliratot, kattints rá.  Sonja életét bevallottan átformálta a filmsorozat. Néhány éve ReWired for Change (Változásra újradrótozva) néven megalapította saját szervezetét, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson az erőszakos bűnözés hálójába került drogkereskedő gyerekek és fiatalok számára. A szervezet nem hétköznapi megközelítéssel próbál hatást gyakorolni a célcsoportra: a tévésorozatot használja oktatási eszköznek, hogy ezen keresztül a fiatalok “rácsodálkozzanak” a saját életükre, megtanulják kívülről szemlélni és ezáltal átgondolni a saját döntéseiket, majd megismerni az őket körülvevő világ működését. Ennek a módszernek az előnye az, hogy a “drogellenes háborúval” ellentétben nem erkölcsileg romlott emberek megbüntetésében és az ezen keresztül megmutatkozó elrettentésben látja a problémák megoldásának kulcsát. 

Nyilvánosak a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) több mint egy évvel ezelőtt lezárult belső vizsgálatában foglalt adatok, a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Fővárosi Bíróság első fokon hozott döntését.Gőzsy Kati, az Index újságírója tavaly júliusban fordult először az MMKA-hoz, hogy megkapja a közalapítvány jogi, gazdasági és szervezeti átvilágításának teljes eredményét, előtte ennek csak egy összegzett kivonatát mutatták be a sajtónak. Mivel a megkeresésre többször sem a kért adatokat adták át, az újságíró pert indított a közérdekű adatok nyilvánosságra hozásáért. Jogi képviseletét a TASZ vállalta.

Az alábbi vendégbejegyzés az ARTICLE 19 londoni székhelyű szervezet jogász főmunkatársának, Boyko Boevnek az írása. Az ARTICLE 19 egy nemzetközi szólásszabadság-szervezet, amely nevét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19-es, a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló cikkelyéről kapta.Múlt héten küldtem egy Václav Havel-idézetet e-mailben az Article 19 londoni irodájának. Mivel az idézet a véleménynyilvánítás szabadságára utal (s ez az Article 19 tevékenységének fő iránya), gondoltam, hitelességet kölcsönözhet egy sajtószabadság-kampánynak. Az idézet tetszett mindenkinek, bár egynémely fiatalabb kolléga bevallotta: fogalma sincs, ki az a Václav Havel. Ahogy elnézem nemzetközi jelentéseiket, az Article 19 és más, a szólásszabadságért küzdő szervezetek nemcsak Václav Havelt, hanem Közép-Európát is elfelejtették.

Hamarosan kormány elé kerülhet a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények felszámolásának stratégiáját körvonalazó előterjesztés. A feladat egyszerű: fel kellene számolni és be kellene zárni a falvak szélén ácsorgó egykori kastélyokat és bérkaszárnyákat, valamint a rendszerváltás utáni két évtizedben épített totális intézményeket, mert ezek elzárják, elszigetelik az ott élő állampolgárokat, és mert az intézetekre költött adóforintok szemernyivel sem növelik a társadalom integráltságát vagy jólétét. A TASZ filmjében civil és szakmai szervezetek képviselői és munkatársai mondják el véleményüket a stratégiáról. 

Szemet szúrt egy sajóbábonyi lakosnak, hogy egy önkormányzati beruházás a tervezettnek több mint a kétszeresébe került. Közérdekűadat-igényléssel fordult a helyi jegyzőhöz, választ azonban többszöri megkeresés után sem kapott. A bíróság szerdai döntése szerint a jegyző a kért adatokat köteles kiadni. A bíró az indoklásban kiemelte, hogy az önkormányzat feladata gondoskodni a közérdekű adatok nyilvánosságra hozataláról.

Ugyan a magyar fiatalok a tanmenet részeként részesülnek egészségnevelésben, de a HIV-fertőzöttek és az abortuszok száma alapján úgy tűnik, a módszer nem megfelelő. A TASZ szerint nemcsak a fiatalok szexuális szokásai változtak meg, hanem az információszerzés módja is. A magyarországi HIV/AIDS prevenció még nem aknázta ki azokat a felületeket, ahol a tinédzserek nyelvén lehetne a szexről nyíltan beszélni. A fiatalok magukra vannak hagyva.

 A díjeső június 18-án, szombaton kezdődött, amikor a IV. Roma Dokumentumfilm Fesztiválon a TASZ egy filmjét díjazták. A beérkező 60 alkotás közül ötöt díjazott a zsűri, köztük a TASZ Kilakoltatás című filmjét. A TASZ Romaprogramja számos videót készített az elmúlt egy évben, és a program folyamatosan bővül. 

A TASZ és az Eötvös Károly Intézet közös jelentése hiányt pótol: az Alkotmánybíróság jelöltjeinek szakmai alkalmasságát vizsgálja meg, és rámutat a jelenlegi, a kormány által kézivezérelt jelöltállítási folyamat visszásságaira. Az Egyesült Államokban például soha nem fordulhatna elő, hogy néhány óra alatt lezavarják a Legfelső Bíróság jelöltjeinek meghallgatását - ott gyakran egy jelölt meghallgatása is több napig tart. Balsai István képviselő dühös levélben kifogásolta a jelentés őt érintő részeit: ebben ugyanis rámutattunk, hogy szakmai alkalmassága a nagy feladatra enyhén szólva megkérdőjelezhető, a törvény által megkövetelt 20 éves szakmai tapasztalattal álláspontunk szerint nem rendelkezik. Az alábbiakban közöljük Balsai képviselő úr levelét és az arra a TASZ által adott válaszlevelet - döntse el az olvasó, kinek ad igazat!

Balsai István volt igazságügyminiszter, volt ügyvéd, parlamenti képviselő 2011. június 14-én, amikor nyilvánossá és szinte biztossá vált, hogy hamarosan a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja lesz, aláírásával hitelesítette, hogy sem az Alkotmányt, sem az Alaptörvényt, sem a Magyarország által ratifikált  nemzetközi egyezményeket nem tartja iránymutatónak jogalkotói munkássága során.

„Nem jártunk ki sehova, a lakóotthonban viszont jó, nem vagyunk bezárva, mint az intézetben, ahol csak ülni kellett, az udvarra se mehettünk ki” – meséli a TASZ Láthatatlanok című dokumentumfilmjében Baranyi Éva, aki ma a Tarka-Barka Lakóotthonban él. Több mint 10 év telt el azóta, hogy egy fogyatékos embereket gondozó, nagylétszámú intézetből egy bajai lakásba költözött társaival, ahol a szükségleteihez mérten segítséget kap.

Az 50-es évek koncepciós pereinek iratait idézi annak a parlamenti eseti bizottságnak a létrehozásáról szóló országgyűlési határozat, amelyet a Fideszes Kocsis Máté javaslatára hoztak létre – állítólag a gyöngyöspatai események kivizsgálására. A cél azonban valójában semmi más, mint hogy a kormány lesöpörje a külső és belső ellenséget a színpadról és a haza megmentőjének szerepében tetszelegjen. A koncepciós perek mintájára létrehozott koncepciós bizottság nem a Fidesz találmánya – de ennyire tendenciózus példánnyal még nem találkoztunk a fiatal magyar demokrácia első két évtizedében.

A terhesség művi megszakításának jelenlegi szabályozásáról a magyar állampolgárok ritkán látott arányban gondolják, hogy jó úgy ahogy van (60 %-uk szerint megfelelő, további 5 % szerint még túl szigorú is). Egyébként a válaszadóknak ugyancsak több mint fele (60 %) válaszolt úgy, hogy az abortusz végső soron egyéni döntés kérdése. Ezek az eredmények tükrözik azt, hogy a gyermek vállalása és nem vállalása az emberek többsége szerint egy igen személyes és soktényezős döntés, amibe nem kívánatos, ha az erkölcs és a jog túlzottan beavatkozik. 

A kormány az elmúlt húsz év egyik (ha nem a) legsúlyosabb nemzetközi visszhangot is kiváltó emberi jogi kérdésében, a médiatörvény botrányban, nem hajlandó a vitára és a józan érveket csípőből elutasítja.

Az ENSZ drogpolitikája olyan, mint egy elavult, a 60-as években üzembe helyezett számítógép, amelyet már 50 éve nem indítottak újra és semmilyen töredezettségmentesítést vagy rendszerfrissítést nem hajtottak végre rajta. Olvasd el a bejegyzést és nézd meg a videókat, ha tudni akarod a részleteket!

A TASZ és a Lengyel Drogpolitikai Hálózat közös filmje tanulságul szolgálhat a magyar kormány számára is: bemutatja, milyen káros hatásai voltak a drogtörvény szigorításának az elmúlt 10 évben Lengyelországban, ahol a Szenátus nemrég szavazta meg a jogszabályok enyhítését. Vajon miért döntött egy katolikus-konzervatív ország a drogreform mellett? NÉZD MEG A TASZ FILMJÉT!

Kedden éjjel a munkatársaimtól kaptam a hírt: Gyöngyöspatán áll a bál, tömegverekedés tört ki, súlyos sérültek vannak. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Hetek, sőt, hónapok óta számítottunk valami hasonlóra. Nem lehet, hogy a magukat polgárőrnek nevező csoportok következmény nélkül szekálják, vegzálják Észak-Magyarország amúgy is nyomorba döntött roma közösségeit: csak idő kérdése, mikor ütnek egyszer oda a megfélemlített, megalázott romák a provokátoroknak, ezzel kompromittálva magukat. Véleményem szerint az egész rendcsináló-játéknak ez volt a valódi célja, nem a közbiztonság javítása. Kíváncsi lennék, egy budapesti Jobbik-aktivista vajon meddig viselné el pofozkodás nélkül, ha folyamatosan szúrós szemű egyenruhások követnék a sarki kisboltba vagy a gyerekét az iskolába, a rendőrök pedig tétlenül szemlélnék az egészet.

Ha elfogadjuk a Winston Churchillnek tulajdonított mondás igazságát, miszerint egy társadalom civilizáltságának legfontosabb fokmérője az, miként bánik a börtöneiben fogva tartottakkal, akkor Libanon elég rosszul vizsgázna civilizáltságból. Bár az ország a világ egyik legősibb civilizációjának ad otthont, börtönei túlzsúfoltak, a fogva tartottak gyakran panaszkodnak kínzásra és embertelen bánásmódra – ráadásul a többségük anélkül tölt el hosszú éveket a mocskos, fénytelen cellájában, hogy egyáltalán bírósági tárgyalásra vinnék. Nézd meg a TASZ helyszíni filmes beszámolóját egy libanoni börtönlázadásról!

Szekszárd és Tatabánya 1 óra és 54 percnyi autózásra van egymástól. 192 kilométeres távolság, amely útdíjjal és benzinköltséggel kihozható 7000 forintból. Mégis, a közérdekű információ megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alkotmányos jog értelmezésében fényévekre áll a két megyeszékhely egymástól. Egy nap különbséggel született két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítélet olyan ügyekben, amelyek tényállása gyakorlatilag teljesen egyező.

Az illegális drogkereskedelem körülbelül 400 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le évente: ez az egyik legjövedelmezőbb üzletág a világon. Adómentes bevételhez juttat szervezett bűnözőket, terroristákat, szeparatista gerillacsoportokat és korrupt politikusokat. Száz évvel ezelőtt a szövetségi alkoholtilalom a gengszterek virágkorát hozta el az Egyesült Államokban, 50 évvel ezelőtt az 1961-es az ENSZ Egységes Kábítószeregyezménye elhozta a nemzetközi drogkereskedők virágkorát. Nekik nem kell adóbevallást készíteni, nem kell fogyasztóvédelmi jogszabályokkal bíbelődni, munkavállalói szerződéseken aggódni: az extraprofit viszont garantált, hiszen a drogok iránti kereslet folyamatosan bővül. Ahol magas a kockázat, ott magas a profit is, a konfliktusmegoldásnak pedig egyetlen eszköze ismert, az erőszak. A kábítószer-egyezmény 50 éves évfordulóját a leginkább a drogkereskedők ünneplik meg, eszük ágában sincs változtatni a fennálló renden, hiszen az illegalitás biztosítja számukra a mesés gazdagság feltételeit.

Lehetett számítani arra, hogy a nemdohányzók védelmében az Országgyűlés elé beterjesztett törvénymódosító javaslatot előbb-utóbb meg próbálja majd fúrni a dohánylobbi vagy a vendéglátóipari lobbi. Arra azonban kevesen számítottak, hogy éppen az egyéb ügyekben a közerkölcs védelmezőjének szerepében tetszelgő keresztény-demokrata politikusok vállnak a dohányzók szabadságjogainak önjelölt élharcosaivá. Harrach Péter és Rubovszky György, a KDNP parlamenti képviselői kedden sajtótájékoztatót hívtak össze – no nem azért, hogy a női egyenjogúság nyilvánvaló hiányosságaira hívják fel a figyelmet a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján. Hanem azért, hogy a tervezett “drasztikus” dohányzási tilalom ellen emeljenek szót – méghozzá a klasszikus liberális érvrendszer alapján!

2009-ben a bolíviai elnök, Evo Morales olyat tett a Kábítószerügyi Bizottság (CND) bécsi magas szintű kormánytalálkozóján, amit sok polgárpukkasztó punk is megirigyelt volna: koka-levelet rágcsált a kamerák kereszttüzében, a kormánydelegáltak előtt. Az elnök ezzel üzent hadat annak az 50 éve megkérdőjelezetlen politikai verdiktnek, amely az illegalitásba száműzte a dél-amerikai indiánok által több ezer éve vallásos tiszteletben részesített növényt, a koka-cserjét.

 A kormány válaszolt Neelie Kroes, uniós médiabiztos levelére. A biztos a médiatörvényekkel (a médiaalkotmánnyal és a médiatörvénnyel) kapcsolatban három problémát vetett fel. Egyrészt a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének kiterjesztését a lekérhető szolgáltatásokra, azaz az internetes videorovatokra. A másik kérdés a származási ország elvének áthágására vonatkozott, miszerint a magyar törvények lehetőséget biztosítanak arra, hogy nem magyar szolgáltatóval szemben is fellépjen a magyar hatóság, ha úgy ítéli meg, hogy a magyar médiatörvényt megsértette egy másik uniós tagországban működő, de Magyarországon is elérhető elektronikus média. A harmadik kérdés pedig a regisztrációra vonatkozott, vagyis hogy mi is az indoka annak, hogy valamennyi, tájékoztatást, szórakoztatást vagy oktatást végző gazdasági célú honlapot regisztrálni kell a hatóságnál.A kormány válaszából két fontos dolog derül ki. Egyrészt a kormány kész egyeztetni a médiatörvényről, és akár módosítani is azt, ami az eddigi pökhendi kommunikációhoz képest nagyon pozitív elmozdulásnak tekinthető. A másik, hogy a kormány nem érti sem a vonatkozó uniós irányelvet, sem a média működését, és még mindig reménykedik benne, hogy Kroes nem olvasta a médiatörvényt. 

Sokat beszélünk manapság arról, hogy milyen a sikeres drogpolitika. A kormányunk kinyilvánította, hogy a jelenlegi drogstratégia kudarcot vallott, megbukott a “liberális drogpolitika” Magyarországon. Ezt azzal támasztják alá, hogy az elmúlt időszakban nem sikerült eltüntetni a kábítószereket az utcákról. Ha valóban az lenne a drogpolitika hatékonyságának fokmérője, hogy képes legyen drogmentessé tenni a társadalmat, akkor a világon egyetlen példát sem találhatnánk a sikeres drogpolitikára. - VIDEÓ

A fene se gondolta volna, hogy a „gyilkos fürdősó” mítosza pont a mefedron betiltása után fog újra megjelenni hazánkban, azt pedig pláne nem, hogy a tévhit visszatérését az USA Drogellenes Ügynökségének (DEA) bejelentésére próbálják kenni.

Amikor egy népszerű belvárosi szórakozóhelyen kialakult tülekedésben három kislányt agyontaposnak, érthető, ha a közvélemény azonnal felelősök után kiált és az okok kivizsgálását követeli. Az is teljesen érthető, ha a köznek felelős politikusok megpróbálják kielégíteni a közvélemény ezen igényét, vizsgálatot kezdeményeznek a felelősök azonosítására és ellenőrzik a szórakozóhelyek engedélyeit, illetve a biztonsági előírások betartását. Az azonban már a politikai abszurd kategóriájába tartozik, amikor Pintér Sándor belügyminiszter a tragédia által kiváltott hullámokat meglovagolva próbálja beadni a saját diszkórazziás programját a médiának, és senki nem mutat rá, hogy kilóg a politikai lóláb.

Sokan vagyunk akik nem szeretünk vagy nincs időnk rendet rakni, takarítani. Ilyenkor gyakran csak elrakjuk a szekrény mélyére a rendetlenséget okozó tárgyakat, a koszt pedig besöpörjük oda, ahol nem látszik. Aztán szép lassan a szekrényt már nem lehet becsukni, a szőnyeg alatt púposodó porban pedig orra bukunk. De egy darabig működik ez a trükk, egészen komfortosan érezhetjük magunkat a koszos és rendetlen lakásunkban. Ugyanezt teszi a politika és a döntéshozók a hajléktalan és szegény emberekkel. Megpróbálja eltünteti a leginkább szembetűnő jelenségeket: az aluljáróban alvó, a kukában turkáló, a megállóban kalapozó embereket.

Még magunkhoz sem térhettünk a legutóbbi médiabotrányból, amikor az MR1 riportere az emberi jogok világnapján megtagadta a TASZ elnökével, Dénes Balázzsal készített interjú leadását – mondván, hogy a “jelenlegi helyzetben” ilyet ő nem közölhet. És máris itt a következő példa arra, merre felé is halad a sajtószabadság Magyarországon.

“Azért járnak ide szúrni a drogfogyasztók, mert innen több irányban is el lehet menekülni, ha jön a rendőrség” – mutat körbe Vova, az utcai megkereső munkás. Egy kivilágítatlan, behavazott parkban állunk Moszkva belvárosában, amelyet az egyik oldalról egy telegrafittizett téglafal, a másik oldalról pedig egy forgalmas autóút övez. Van egy másik előnye is: nem messze innen van egy éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertár, ahol különféle opioid-tartalmú drogokat árulnak – orvosi recept nélkül, mi mellesleg törvénytelen. Az utóbbi években az oroszországi illegális drogpiac nagy átalakuláson ment keresztül: míg korábban a házilag kotyvasztott opium-készítmények és a heroin dominálták, addig ma már a legtöbb fogyasztó a legális gyógyszeriparról származó szereket vásárol és ad be magának intravénás úton.

"Magyarország a HIV-járvány szempontjából szerencsésnek mondható." Ez a mondat már számtalanszor elhangzott és biztosan a mai AIDS viágnapon is el fog még hangzani. Ha csak a száraz számokat nézzük, valóban szerencsésnek nevezhetjük magunkat, Magyarország a legalacsonyabb fertőzöttségű országok között szerepel. Azonban ha egy kicsit a számok mögé nézünk, akkor már egyáltalán nem ennyire kedvező a kép.

Olyan, mintha még mindig gályákkal hajóznánk a Dunán, és új lapátokat vennék a rabszolgáknak, miközben járhatnánk villamossal, busszal vagy repülővel.Magyarországon 15 ezer fogyatékossággal és 8 ezer mentális zavarokkal élő személy él nagy létszámú bentlakásos otthonokban. Hazai és nemzetközi kutatások eredményei sokszor bizonyították, hogy az intézmények alkalmatlanok az itt élő lakók rehabilitációjára, mivel a tömeges  együttélés, az üzemszerűen szervezett életmód és a sokszor szélsőséges területi elszigeteltség egy a hétköznapi társadalom életviszonyaitól élesen elkülönített és attól alapvetően különböző, mesterséges világot teremt. A nagy létszámú intézmények lebontásának igénye külföldön és hazánkban is fontos célkitűzés – de úgy tűnik, Magyarországon csak látszólag, ugyanis az elhatározott programok és ratifikált egyezmények ellenére a rendszerváltás óta változatlan a struktúra. 

Legkésőbb május óta tudjuk, hogy a magyar Alkotmány megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, hogy a gondnokság alá helyezett személyeket automatikusan megfosztja választójoguktól – és hazánk megsért vele más, ugyancsak önszántából ratifikált nemzetközi dokumentumot, jelesül az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményét is, amelyet a világon másodikként hirdetett ki a magyar Országgyűlés. Ha meggondoljuk, hogy a választásokon való részvétel joga a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb tartópillére és az állampolgárok egyik legfontosabb joga, beláthatjuk, hogy nem jelentéktelen kérdésről van szó.

2010. május 8. kellemes kis napnak ígérkezett a reggae zene kedvelőinek: ezen az estén került sor a Jango Fever nevű szabadtéri zenei fesztiválra Fót határában, ahol olyan zenekarok szórakoztatták (volna) a nagyérdeműt, mint a Riddim Colony, a Vibekillaz Crew és Lions of Suburbia. Éjjel 11 óra körül, amikor éppen bemelegedett volna a hangulat, megjelent egy tucat járőrautó és teljesen körbezárta a helyszínt.

Képzeljük el, hogy az autó szervizben közlik az elvégzett karbantartási munkáért fizessünk X ezer forintot. Nyilvánvaló, hogy rákérdezünk: pontosan milyen szolgáltatásért fizetünk, milyen javításokat eszközöltek karbantartás címén. Egy nem teljesen balek autótulajdonos nem fizet egy fillért sem, ha nem kap részletes tájékoztatást. Az állam azonban nem feltétlenül ilyen makacs tulajdonos. A Fővárosi Önkormányzat példának okáért egy híd felújítására szerződött három nagy céget tömörítő MH 2010 konzorciummal, amely negyedévente ad teljesítési igazolást a megrendelőnek. A mindössze egy oldalas, második részszámla általános kiadásként 695 millió forintos tételt tartalmaz – hogy pontosan ez mit takar, azt nem lehet tudni. Ezt látván felmerül: az ország legnagyobb önkormányzata megelégszik az ellenőrzésnek ezzel a bemondásos formájával? A válasz az, hogy igen: mivel fix áras megrendelésről van szó, nem bajlódnak a részletekkel, hiszen többet úgyse kérhetnek. A gondos gazda ideájától kissé távoli kép komoly aggályokat kelt. Öröm az ürömben, hogy a magyar jog szerint a közvagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése – éppen az ilyen nemtörődömség miatt - nem az állam monopóliuma. A közpénzek átláthatóságának igen progresszív szabályozása révén - elméletileg! – mindenki jogosult tájékozódni, akár az önkormányzat helyett is. Így tett Tenczer Gábor újságíró is, aki többek közt arra kérdezett rá az MH konzorciumnál, hogy ez a 695 millió forintos általános kiadás mit takar pontosan. Az adatok nem léteznek, a konzorcium nem perelhető, egyébként is titoktartási kötelezettség terheli, hiszen az információ üzleti titok – lényegében így foglalható össze a felújítást végző cégeket tömörítő szervezet álláspontja. Az eset a bíróság elé került, hiszen ha a konzorcium nem hajlandó tájékoztatást adni, a városvezetés nem rendelkezik releváns adatokkal, akkor nem fog egyhamar tisztulni a kép.

Bár az előzetes közvéleménykutatások nagy része a legalizáció-pártiak többségét mérte a kaliforniai választók körében, a 19. Javaslat elbukott és a fű egyelőre nem lesz legális az államban (55% nem - 45% igen). Úgy tűnik, pont az történt, amiről a Tilos Rádió Morális Vállalkozók c. műsorában beszélgettünk előző este: bár a választások előtt sokan hangoztatták pozitív véleményüket a legalizációs javaslatról, a szavazófülkében győzött az ismeretlentől való félelem, és talán valami más is.

Lázár János, a nagyobb kormánypárt frakcióvezetője úgy döntött, hogy „a rendszerváltás első időszakának lezárását” kezdeményezi – az általa benyújtott T/1445 törvényjavaslat általános indoklása szerint. Ennek eszközéül a törvényhozó hatalom jogállami kontrollja, az Alkotmánybíróság korlátozását ajánlja oly módon, hogy ezentúl azokat a törvényeket, amikről a nép sem dönthet, azokat az Alkotmánybíróság se vizsgálhassa. Mindezt arra válaszul javasolja a frakcióvezető, hogy az Alkotmánybíróság a kormánypártok által alkotott különleges adózási törvényt alkotmányellenesnek mondta ki.

Képzeljük el, hogy valakit az éjszaka közepén előállít a rendőrség – az előállítás oka itt most közömbös, legyen mondjuk garázdaság, vagy éppen egy szimpla országúti ellenőrzés során felmerült probléma. A gyanúsított viselkedhet tisztelettudóan vagy éppen trágárul a rendőrökkel, lehet nő vagy férfi, fiatal vagy öreg. Mindenesetre a lényeg az, hogy a járőrök arra gyanakszanak, hogy az illető kábítószeres befolyásoltság alatt áll. A rendőrségi törvény szerint ilyen esetben a gyanúsított előállítható és “az egészségügyi szolgálat igénybevételével vér, vizelet és műtétnek nem minősülő módon egyéb minta adására kötelezhető”.

Dr. Halmos Szilvia – Dr. Jónás Tünde (2010): Hogyan csináld? Jogsegély első kézből. Budapest, Autisták Országos Szövetsége. 143 oldal. Az Autisták Országos Szövetsége gondozásában látott napvilágot a Hogyan csináld? Jogsegély első kézből című kiadvány. A vaskos füzet célja, hogy fogyatékossággal, autizmussal élő személyek és családtagjaik, szüleik számára konkrét helyzetekben adjon kézzel fogható tudást akkor, ha hátrányos megkülönböztetés éri őket, vagy ha valamely közszolgáltatás igénybe vétele során elutasítással, megalázó bánásmóddal találják szemben magukat. A feladat cseppet sem könnyű: a gyakorta szegénységben élő, jogi tudással nem rendelkező, esetenként alul-iskolázott és a helyi önkormányzat vagy az oktatási intézmények világában nehezen tájékozódó, megannyi megaláztatást megélt személyek számára kellett a szerzőknek olyan információt nyújtaniuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy gyermekük iskoláztatásáért, orvosi ellátásáért vagy valamely szociális juttatás megszerzéséért önállóan is tenni tudjanak, vagy legalább egyértelmű legyen számukra, hogy kihez fordulhatnak, és hol számíthatnak segítségre. Érthető tehát, ha a füzet által megoldani kívánt legnagyobb feladat az információk tömörítése, konkretizálása, és a lehetséges megoldási alternatívák lehető legegyszerűbb megfogalmazása. A füzet első része ebben a tekintetben jelesre vizsgázik. 33 kártya sorolja az életszerű helyzeteket: „A kijelölt iskola túl messze van a lakóhelyünktől”, „Istvánt a bentlakásos intézményben valószínűleg erőszak, zaklatás éri”, „az orvos nem vállalja Kata kezelését” stb. A kártyákról nyilak mutatnak a füzet második részének megfelelő szakaszaihoz, ahol a konkrét problémával kapcsolatos jogok, jogszabályok és lehetséges megoldási módok leírásait találjuk meg. Az itt található szövegek értelmezése természetesen nehézkesebb, hiszen itt gyakorta a törvényekből vett hosszas idézeteket (is) találunk. Talán helyenként érdemes lett volna ezeket a meghatározásokat egyszerűsíteni, kiemelni a lényeget, képekkel vagy piktogramokkal segíteni az olvasó tájékozódását. Mindazonáltal a munka jól – az eddigi általam ismert hasonló kiadványoknál pedig mindenképpen jobban – használható számos probléma megoldására. Ha helyenként mégis hiányérzetem volt a munka olvasásakor, annak az a benyomásom volt az oka, mintha az főképpen a szülők által felvetett problémának a szülők szempontjából kívánatos megoldására összpontosítana. Ezek az esetek döntő többségében egybeesnek a fogyatékos családtag kérdéseivel és problémáival, de nem mindig, hiszen előfordulhat, hogy a családtagok és a fogyatékos személy között érdekkonfliktus keletkezik – ezekben a helyzetekben pedig a füzet inkább a családtagoknak, s kevésbé a fogyatékos személynek ad segítséget. Lássunk két példát! A Cselekvőképesség, gondnokság és szerződéskötés című szakasz (15-16. oldal) négy problémát kínál fel: (1) „Szabolcs nem a megfelelő gondnoksági státuszban van.” (2) „Én szeretnék Szabolcs gondnoka lenni.” (3) Szabolcs gondnokság alatt áll, és aláírattak vele olyan szerződést, amelyben túl terhes kötelezettséget vállalt.” (4) „Szabolcs nem áll gondnokság alatt, és aláírattak vele egy olyan szerződést, amelyben túl terhes kötelezettséget vállalt.” Úgy vélem, a kérdések között helye lenne annak a mondatnak is, hogy „Családom akaratom ellenére gondnokság alá akar helyezni”, vagy annak, hogy „Évek óta gondnokság alatt állok, és vissza akarom szerezni a cselekvőképességemet.” Az első és a második esethez tartozó egyik nyíl a gyámhatóság által megindított polgári peres eljárást ajánlja az olvasó figyelmébe, ahol a szerzők „jogi segítő, ügyvéd közreműködését nem feltétlenül javasolják” (37. oldal). Ezzel a mondattal aligha érthetünk egyet, hiszen a fogyatékos alperesnek nem lehet az az érdeke, hogy a bírósági eljárásban őt ügyvéd ne képviselje. Ilyen érdek csak a család vagy gyámhivatal részéről merülhet fel, mondjuk azokban a helyzetekben, amikor a fogyatékos családtagot szülei gondnokság alá kívánják helyezni, hogy bentlakásos intézménybe utalják. S – iménti példánknál maradva – míg a Személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények című fejezethez lapozva (18-19. oldal) számos fontos és életszerű problémakártyát találunk (az intézményen belüli zaklatás eseteitől a család látogatásának megakadályozásáig), közöttük nem leljük meg az „Akaratom ellenére bentlakásos intézménybe akarnak vinni” feliratú kártyát, amelyre a hazai fogyatékossággal élő személyek sokaságának lenne  szüksége. Második példa: Az Egészségügyi ellátás című szakasz négy problémát sorol fel: (1) „Az orvos nem vállalja Kata kezelését.” (2) „Kata egészségügyi állapotával kapcsolatban nem kap/kapunk megfelelő tájékoztatást”. (3) „Kata betegjogait sérti az egészségügyi szolgáltató eljárása: megalázóan bánnak vele.” (4) „Kata számára időpontot kértünk, de nem kaptunk / nem tartották be. Úgy vélem, hogy e mondatok mellett helye lenne annak a mondatnak is, hogy „akaratom ellenére akarnak orvosi beavatkozást végrehajtani rajtam”, vagy annak, hogy „akaratom ellenére művi meddővé tételemet akarják elvégezni.” A példák sorolhatók, de nem a végtelenségig. Mert ha a füzet esetenként nem kellően érzékeny a család és a fogyatékos családtag érdekeinek szétválasztására, a legtöbb kártya és a hozzájuk tartozó leírások valós és tényleges helyzetekre hathatós megoldási ötleteket, utakat kínálnak fel. S talán ennél is fontosabb az, hogy a füzetet végigolvasva láthatóvá válik, hogy a fogyatékos személyeket sújtó jogsértések jelentős részére a magyar jogrendszer kínál valamilyen megoldást. Ezek gyakorta félmegoldások, rossz vagy megalázó kompromisszumok, akár az érintettek valós problémáját csak alig-alig érintő alternatívák. Tapasztalataim szerint azonban már ezek bejárása is sokak ügyét előre lendítheti: a hatóságok felé küldött jelzések, a megindított eljárások, a  jogsértések bíróság elé vitele sokszor segíthetnek abban, hogy a családok életminősége és önbecsülése legalább minimális mértékben javuljon. A füzet pedig éppen ezt mutatja meg, és ad hozzá kézzel fogható támpontokat. Olvasatomban az egész munka arról próbálja meggyőzni az olvasót, hogy a jogok nem önmagukban léteznek, hanem csak akkor, ha azokat használják, számon kérik, peresítik vagy követelik. A törvényeken van mit módosítani és csiszolni, de a Magyarországon élő fogyatékos állampolgárok kezében számos jogi lehetőség van, amellyel élhetnek, és amellyel jobbra fordíthatják sorsukat. Ez a füzet ebben nagyon sokat segíthet nekik. Verdes Tamás  

Számítottunk rá, hogy a drogkérdés előbb-utóbb ismét a politikai figyelem átkos-áldásos figyelmének középpontjába fog kerülni, hiszen a türelmetlenség és a rendcsinálás növekvő társadalmi igénye szinte kínálja a politikusok számára az olcsó népszerűségszerzésnek ezt a formáját. A drogkártya a politika jolly-jokere: ha éppen nincs mondanivalód vagy épkézláb koncepciód a szociális és gazdasági problémák megoldásáról, könnyedén tematizálhatod a közbeszédet azzal, hogy egy olyan elutasított és megvetett társadalmi csoport ellen emelsz szót, mint történetesen a drogfogyasztók csoportja. Tiltsuk be, szigorítsunk, vessünk véget – ehhez nem kell hatásvizsgálat, nem kell ész sem, elég a választópolgárt az alantas ösztönszinten megérinteni, beindítani a természetes morális pánikreakciót, mint Pavlov a nyálelválasztást.

Miközben Európában egyre népszerűbbekké válnak az olyan politikai elképzelések, amelyek a különféle kisebbségek kirekesztését és megbélyegzését szolgálják, Ázsiában már nagy hagyományai vannak annak, hogyan tüntessék el a nemkívánatos elemeket az utcáról. Kambodzsa nagyvárosaiban például a katonai rendőrség rendszeres razziák során gyűjti össze a drogfogyasztókat, az utcai szexmunkásokat, hajléktalanokat és az utcagyerekeket, majd olyan “szociális” vagy “rehabilitációs” központokba zárja őket, ahol minden bírósági eljárás nélkül hosszú évekig tarthatják őket fogva. Az ilyen központok papíron az együttélésre képtelen egyének szociális rehabilitációját szolgálják, a valóságban azonban koncentrációs táborok, ahol a rabokat embertelen körülmények között, fizetés nélkül dolgoztatják. A kezelés nevében, de valójában bármiféle kezelés nélkül.A becslések szerint Kambodzsában, Kínában, Laoszban, Vietnámban és Thaiföldön mintegy 400 ezer ember raboskodik hasonló helyeken, a fellebbezés vagy bármilyen jogorvoslat lehetőségének teljes hiányában. A TASZ rövid filmje ezekről a táborokról szól, és arról a küzdelemről, amelyet más szervezetekkel együtt a nemzetközi politikai fórumokon vívunk ezeknek a táboroknak a bezárásáért.

Spiró György regényében, a Feleségversenyben a jövő Magyarországa több értelemben is végleg kettészakad: politikailag, szociálisan és kulturálisan. Leszakadnak a szegények, kiszakadnak a romák és az egész ország elszakad Európától és annak értékrendjétől. Bár a regény sok szempontból egy olyan negatív utópiát vázol fel, amelynek a megvalósulására ebben a formában hál’Istennek nem sok esély van, a széttöredezettség csírái már itt vannak velünk, és sehol sem látszik ez ennyire nyilvánvalóan, mint amikor ellátogatunk egy romák által (is) lakott borsodi faluba, ahol a szegregáció nem valami homályos, absztrakt terminus, hanem szemmel látható és kézzel fogható valóság. 

Az Európai Unió Strukturális Alapjainak célja, hogy a csatlakozó államok megújítsák rosszul működő szociális szolgáltatásaikat. Egy most közzétett kutatás szerint azonban Magyarország sok esetben az elavult és nem hatékony szolgáltatások működési költségeinek megfinanszírozására fordítja a fejlesztésre szánt pénzeket.