A Több technót a Parlamentbe! nevű rendezvény nem először került megrendezésre, május 29-én már hatodik alkalommal adtak hangot követeléseiknek a résztvevők. A rendőrség tudomásul vette a rendezvény bejelentését – s bár ezzel sikerült a tüzet eloltania, addigra már megégette magát. A tudomásul vételre ugyanis már azután került sor, hogy a korábban tett bejelentést nem vette komolyan, mire a szervezők a TASZ segítségével bírósághoz fordultak (és új bejelentést tettek). A rendőrség későn kapott észbe: hiába vette tudomásul az új bejelentést, a bírósági eljárás elindult, és hiába kezdett el érvelni, a bíróság ellenük ítélt. Tanulságos történet következik a hányaveti hatósági jogalkalmazásról.
Április 30-án végleg lezárult civil szervezeteket fejlesztő projektünk. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, 10 civil szervezettel dolgoztunk együtt két éven át, a Norvég Civil Támogatási Alap jóvoltából, majd októberben a munka folytatására is támogatást kaptunk. Az így két és fél évig tartó projekt fő célkitűzése a civil társadalom érdekérvényesítési képességének fejlesztése volt.
Óvatos becslések szerint is minden ötödik kamasz nő fel alkoholproblémával küzdő szülők gyerekeként. A téma a jelenség elterjedtsége ellenére is tabunak számít, így a kamaszok segítségkérés helyett jobb híján megpróbálnak szüleik helyett is szülők lenni. A H52 és a Kék Pont most közös csoportot indított az érintett tinédzserek számára. Békési Tímea ötletgazdával, valamint Kormos Piroska és Lovizer Dániel csoportvezetőkkel beszélgettünk az épp induló projektről.
A Kormány a népszavazási eljárás módosítását kezdeményezte, javaslata már csak a zárószavazásra vár. Az új népszavazási eljárás látszólag megkönnyíti az országos népszavazások kezdeményezését. A TASZ álláspontja szerint azonban ezután semmivel sem lesz könnyebb a népszavazást kezdeményezők dolga – sőt. A várhatóan ezen a héten megszavazott új népszavazási eljárásrendről szóló blogsorozatunk első részében elmondjuk, az új szabályozás ezúttal hogyan ásná alá a népszavazás kezdeményezéséhez való jogot.
Blogsorozatunk tárgya a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéletek összehasoníltása. Az első részből kiderült, hogy míg az Egri Törvényszék alapjogi megközelítéssel eljutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a rendőrség mulasztásai az etnikai megfélemlítéssel szemben a helyi romák egyenlő emberi méltósághoz való jogát sértette, addig a másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla teljességgel mellőzve az alapjogi megközelítést éppen az ellenkező következtetésre jutott. A második részben azt mutattuk be, hogy hogyan fordította ki az alapjogvédelmet a másodfokú bíróság, és hogyan feledkezett meg az ügyben kardinális precedensnek számító Gárda-ítéletről. A sorozat jelenlegi, utolsó részében a rendőrség romákkal szemben kirívóan aránytalan bírságolási gyakorlatával kapcsolatos két egymásnak ellentmondó bírósági álláspontot mutatjuk be.
Előző blogbejegyzésünkben arról írtunk, hogyan kezdett el a magyar állam fogyatékos embereket célzó EU-s programokkal dolgozni, és hogy az induló programok mennyire vették figyelembe a Magyarországra is kötelező erejű, a magyar állam által is vállalt emberi jogi kereteket. Elemzésünket az alábbiakban folytatjuk.
Blogsorozatunk tárgya a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéletek összehasonlítása. Az előző részből kiderült, hogy míg az Egri Törvényszék alapjogi megközelítéssel eljutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a rendőrség mulasztásai az etnikai megfélemlítéssel szemben a helyi romák egyenlő emberi méltósághoz való jogát sértette, addig a másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla teljességgel mellőzve az alapjogi megközelítést éppen az ellenkező következtetésre jutott. A mostani részből kiderül, hogy hogyan fordította ki az alapjogvédelmet a debreceni bíróság, és hogyan feledkezett meg az ügyben kardinális precedensnek számító Gárda-ítéletről.
Blogsorozatunkban a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéleteket hasonlítjuk össze. A két ítélet az alapjogi bíráskodás szempontjából szöges ellentétben áll egymással. Nagy a tétje a Kúria felülvizsgálati eljárásának: eldől, hogy kitart-e a magyar igazságszolgáltatás a Gárda-ítélettel megalapozott irány mellett, vagy teljesen letér a rasszista megfélemlítéssel szembeni jogvédelem útjáról.
Talán más is találkozott olyan vizsgáztatóval, aki köszönés után be is írta az ötöst, hogy ezt követően fesztelenül beszélgethessen a hallgatóval. Hasonló manővert mutatott be az ENSZ Kábítószerügyi Hivatala is, amikor már a magas szintű találkozó nyitóülésén elfogadta a záródokumentumot. Más kérdés, hogy a hivatal vezetőségét egyáltalán nem érdekelte a vizsgázók, jelen esetben a tagállamok véleménye.
Miért titkolja az ÁNTSZ a kórházi fertőzések számát? A nekünk küldött levélben másra hivatkozik, mint a nyilvánosság előtt – de egyik érve felháborítóbb, mint a másik. Döntés-előkészítő adatok és műfélelem az adatok félreértelmezésétől: rendet vágunk az álszent érvek között és megnézzük, ugyanezt a kérdést hogy kezelték kilenc éve (spoiler: pont ugyanígy).
Az MNB alapítványok botrányát firtató újságírókat Kövér László egy nappal tegnapi kérdéseik után kitiltotta a Parlamentből. Az újságírók azért nem léphetnek be az épületbe, mert nem csak azon a kevés kijelölt helyen tették fel kérdéseiket, amit a házelnök engedélyez nekik. Az újságírók feladata egy demokráciában a tájékoztatás, és ezt nem korlátozhatja önkényes indokokkal az országgyűlés elnöke. Pedig a jelenlegi szabályok alapján országgyűlési képviselők könnyedén elkerülhetik a Parlament forgatásra kijelölt folyosóit.
A TASZ Angliában élő ügyfele még az országgyűlési képviselők 2014. évi általános választása előtt fél évvel fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a választási eljárás kizárta őt a levélben szavazásból – más, külföldön tartózkodó magyar állampolgárokkal ellentétben. A szavazás napján külföldön tartózkodó, magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárok ugyanis személyesen szavazhatnak csak, míg a Magyarországon akár soha nem járt, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező polgártársaik levélben is leadhatják szavazatukat az országgyűlési választásokon. Az Alkotmánybíróság két és fél év után döntött: a testület szerint nincs ebben semmi diszkriminatív.
A magyar politikusok a saját belügyüknek tekintik, hogy használhatunk-e a jövőben titkosítást az online kommunikációnk védelmére, hogy rakhatunk-e zárat az ajtónkra, használhatjuk-e például a WhatsAppot vagy az iMessage-et, esetleg a Snapchat-et. Belügynek tekintik, hogy megfosztanak-e minket adataink védelmének eszközétől. Hetek óta egyeztetnek politikusok egy erről szóló törvénytervezetről, kormánypártiak és ellenzékiek együtt, de a tervezetet mindeddig nem hozták nyilvánosságra.
Nem rendel többé cikket Aczél Endrétől a Népszabadság, miután a lap régi munkatársa szexista kommenteket tett közzé a Facebookon. Jogszerűen járt el a Népszabadság, vagy a szólásszabadság sárba tiprásával, vélemény alapú diszkriminációval állunk szemben?
2013 nyarán, egy kormányzati nyilatkozattal indult, majd a Fidesz újraválasztása után két nappal, 2014. április 8-án élesedett az az eseménysorozat, melyben több mint félszáz törvényesen működő hazai civil szervezetet hurcolt meg a kormányzat. Két év alatt összesen 62 civil szervezetet vont be vizsgálatába a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, 4 alapítvány adószámát próbálta meg felfüggeszteni 15 hónapon át a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, minimum egy feljelentés alapján nyomozott körülbelül 16 hónapon át a rendőrség, 7 szervezetet vizsgált kiemelten egy éven keresztül a NAV, és 7 szervezetet ellenőrzött az ügyészség.Az eljárások nyomán egyetlen civil szervezetet sem marasztaltak el, és legalább egy esetben bíróság is kimondta, hogy az eljárás indokolatlan és törvénytelen volt. A vizsgálatok csak a NAV esetében szervezetenként 35-36 napig tartottak 2 munkatárs részvételével, és körülbelül ugyanennyi munkaterhet róttak a szervezetekre a másik oldalon.A norvég civil támadások második évfordulójára emlékezünk blogunkkal.
Nyilvánosságra hoztuk a terrorizmus elleni fellépéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvény tervezetét. Vagyis azt a változatot, ami szinte biztos, hogy nem a legutolsó verzió, de biztos, hogy frissebb az első, általános meghökkenést kiváltó javaslatnál. Nem tudjuk, hogy a múlt heti ötpárti egyeztetésen miről tárgyaltak, sőt, emlékezhetünk rá, hogy azt is csak egy parlamenti képviselő szivárogatása miatt tudjuk, hogy mi lett volna az eredeti javaslatban. Eredetileg azt is harminc évre titkosították volna, egy olyan jogszabály alapján, ami a nyilvánosság korlátozására nem lett volna alkalmas. A káoszt tetézi, hogy még azt sem tudhatjuk meg a következő tíz évben, hogy mi indokolja bevándorlási válsághelyzet fenntartását.
Tegye fel a kezét, aki meglepődött, hogy az ÁNTSZ elutasította azt az adatigénylésünket, amit a kórházi fertőzések számának kiderítése érdekében nyújtottunk be. Bár az ÁNTSZ hangsúlyozta, hogy a számok mindenki számára elérhetők, most lepattintottak minket, szerintük a számok ún. „döntés-előkészítő adatok”. Szerintünk meg az ÁNTSZ jogszabálysértően titkolózik, úgyhogy bepereljük.
Kilenc hónapnyi félelemmel vegyes várakozás után 2014. májusában megszületett Bence. Az édesanyja még a kórházba is nagytáskával érkezett, hiszen az újszülöttnek szánt ruhákat is vitte magával, hogy majd együtt térhessenek haza otthonukba. Bence problémamentes születése után a csecsemőt az édesanyja mellére fektették, 2 napig gondozhatta, szoptathatta az újszülöttet. A harmadik napon viszont a kórházi védőnő Bence nélkül jelent meg a kórteremben, közölte az anyával: a baba nélkül kell távoznia, hiszen a gyámhivatal Bence családból való kiemeléséről döntött.
Az egészségügyi rendszerben úgy dobálják kézről-kézre a várandós droghasználókat, mint a forró krumplit, amit az előítéletek mellett az ellátási protokollok hiánya okoz. Ezekre a megoldandó kihívásokra hívta fel a figyelmet a Józan Babák Klub „Gyermekvállalás és droghasználat” című szimpóziuma.
Miért fontos a TASZ-nak a titkosítás? Természetesen azért, mert Soros György minden hétfőn titkosított videóhívás útján lát el bennünket utasításokkal, és persze nem akarjuk, hogy kapcsolatunk nyilvánosságra kerüljön. PGP titkosítást használunk, amikor idegenszívű megbízóinknak napi progress riportokat küldünk arról, hogy hol tartunk az államrend megdöntésében. Az állami szerveket, például az obudsmani hivatalt Jitsi chaten tartjuk ellenőrzésünk alatt. A globális háttérhatalmakkal fenntartott kapcsolatunk titkos is és misztikus, kicsit utópisztikus, ezért velük csak 4096 bites RSA algoritmus segítségével kódolt üzeneteket váltunk. Aztán amikor eljön a hétvége, a TASZ-os drogos orgiáinkat CryptTalk-on és Signalon szervezzük le, és a Torbrowser segítségével szerezzük be a hozzávalókat. A partijainkon elképesztő dolgokat művelünk, minderről készülnek képek, de ezzel csak magunkat akarjuk szórakoztatni, ezért a fájlokat a felhőben titkosítva a SpiderOakONE-on, a saját gépünkön pedig az operációs rendszerünkbe épített FileVault programmal kódolva tároljuk.[*]
Anna egy hároméves kislány édesanyja. Tavaly úgy döntött: szeretne még egy gyereket, kislányának egy testvért, tervei szerint édestestvért. Anna kislánya három éve külföldi spermadonor segítségével született. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal viszont most azt mondja, hogy tilos Magyarországon külföldi spermát felhasználni.
A Társaság a Szabadságjogokért kampányt indított annak érdekében, hogy a magyar egyházügyi szabályozást visszatérítse a jogegyenlőség irányába, ahonnan a 2012-es törvény letérítette. A kampány a Negyedik pont címen fut, mert nem akarunk kevesebbet, mint amit 1848-ben akartunk: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben”. Kétrészes blogunkban arra keressük a választ, hogy szükség volt-e egyáltalán új törvényre, és mi indokolhatta a visszalépést a jogegyenlőség rendszerváltáskor elért szintjéhez képest. Az első részért kattints ide.
A Társaság a Szabadságjogokért kampányt indított annak érdekében, hogy a magyar egyházügyi szabályozást visszatérítse a jogegyenlőség irányába, ahonnan a 2012-es törvény letérítette. A kampány a Negyedik pont címen fut, mert nem akarunk kevesebbet, mint amit 1848-ben akartunk: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben”. Kétrészes blogunkban arra keressük a választ, hogy szükség volt-e egyáltalán új törvényre, és mi indokolhatta a visszalépést a jogegyenlőség rendszerváltáskor elért szintjéhez képest.
Munkatársunk a múlt héten az Egyenes Beszéd vendégeként beszélt a kórházi fertőzésekről. Azt is elmondta: lehetőség van a jogérvényesítésére, így a TASZ ügyfeleket keres. Az elmúlt napokban özönlöttek a történetek a családi tragédiákról. Munkatársunk személyes beszámolójából viszont kiderül: a családtagok többsége csak egyvalamit szeretne.
„Nehéz év lesz, résen kell lenni, hogy mikor írják ki a pályázatokat” – többek között ezt a tanácsot kapták a szakmai szervezetek képviselői az év első Kábítószerügyi Tanács ülésén, március 22-én. A tanács elnöke, Nyitrai Imre helyettes államtitkár korábbi rutinjához híven ezúttal sem jelent meg az ülésen.
Az ÁNTSZ azt mondja: mindenki számára hozzáférhető, hány kórházi fertőzés történt 2014-ben. Szerintünk meg nem, ezért kértük, küldjék el a számokat. Azokat a számokat tehát, amik szerintük nyilvánosak. Erre most még 15 napot kértek, hogy összeszedjék őket. De hogy lehet ez?
Pár éve egyes focimeccsekre a szurkolók csak akkor mehetnek be, ha előzetesen megadják a nevüket, címüket, születési adataikat, képmásukat, és megengedik, hogy a tenyerük vénalenyomatát is rögzítsék. A stadionokba való beléptetéskor pedig egyeztetik az adatokat: a beléptető kapuk egyik ellenőrző felületére a szurkolói kártyát, míg másik felületére a belépni kívánó tenyerét kell egyidejűleg ráhelyezni, amely a szurkoló vénalenyomatát ellenőrzi. Az ezt az eljárást előíró szabályokat 2014-ben megtámadtuk az Alkotmánybíróságon, mert szerintünk a vénalenyomat kötelező rögzítése és tárolása egy szurkolói adatbázisban szükségtelen és aránytalan jogkorlátozás. Az indítványunk amellett érvel, hogy a biztonságra törekvés nem tesz bármilyen jogkorlátozást elfogadhatóvá.
A drogstratégiához elfogadott egy éves akcióterv ciklusából már bő két hónap eltelt, de a szakmai szervezetek konkrétumok helyett csupán nagyszabású terveket és egy idilli jövőkép felvillantását kapták az EMMI helyettes államtitkárától a prevenció terén, míg az ártalomcsökkentésre sötét jövő vár.
A közelmúltban elindult tiltakozások az oktatásügy jelentős részét érintették, és a vitákban, követelésekben több érintett csoport is hangot adott véleményének: megszólaltak pedagógusok, szakszervezetek, iskolai közösségek, diákok és szülők, szimpatizáló állampolgárok is. A tiltakozáshoz februárban egy több száz, autista vagy más fogyatékos gyereket nevelő szülő is csatlakozott. Petícióban tettek közzé követeléseket, amelyek javarészt a családok életét, illetve a gyerekek oktatáshoz való jogát érintik.
A TASZ javaslatára az OFI módosította az érettségi minta-feladatsorokat: az Alaptörvényhez való hűség közbelépésünkre már nem értékelhető az új magyar érettségin.
A március 15-i Orbán-beszédre tekintettel a TEK területlezárást rendelt el a Múzeum körútra a Nemzeti Múzeum előtt. Csakhogy ez a terület egy törvény által védett demonstráció helyszíne is egyben. Kihívás ez a rendőrség számára, amit nem lesz egyszerű megoldania. Ám ha kizárólag a jogszerűség talaján marad, akkor nem is lesz lehetetlen.
Mint ismeretes, Kósa Lajos többek között a következő mondattal védte az MNB-ről szóló törvény védhetetlen módosítását:„Azt gondoljuk, hogy az MNB által alapított alapítványok egy olyan speciális alapítványok, amelyek függetlenül attól, hogy nem teljesítik a közhasznúságra vonatkozó feltételrendszert, a törvény erejénél fogva - ex lege - közhasznú alapítványok.”
Az információgyűjtés és megfigyelés új módozatait alkalmazó társadalmakat gyakran hasonlítják Orwell 1984-ének világához: a legrejtettebb gondolatunkat is figyelő Nagy Testvér tekintete elől senki nem bújhat el, az elvárásoktól való legapróbb eltérésre is büntetés a válasz. A mindennapi tapasztalatunk azért nem ilyen nyomasztó.
Az utóbbi napokban arról vitáztak az 1001 orvos hálapénz nélkül kezdeményezés tagjai és az ÁNTSZ, hogy vannak e megfelelő és hozzáférhető adatok a nozokómiális fertőzésekkel kapcsolatban. Kinek van vajon igaza és mi a baj az adatokkal?
Egyetlen méret sem felel meg mindenkinek - helyi szintű megoldásokra van szükség! Ez volt az egyik fő tanulsága a 2010 októberében Prágában rendezett „Városi drogpolitikák egy globalizált világban” konferenciának. Bő öt év elteltével ideje volt áttekinteni, hogy milyen jó példák, vagy épp aggasztó tendenciák figyelhetők meg az európai városokban és megerősíteni a korábbi elköteleződést a helyi megközelítések alkalmazására. Ez hívta életre az esemény folytatását februárban, melynek ezúttal Varsó adott otthont.
Részlet az Index infograrfikájából Tavaly Magyarországon minden tíz szülő nő közül majdnem 4 műtéti úton hozta világra gyermekét. Mindeközben a szakirodalom arra hívja fel a figyelmet, hogy 10-19% feletti császárarány már nem eredményez jobb kimenetelt a születendő gyermek és a szülő nő egészsége szempontjából, sőt épp ellenkezőleg, növelheti a kockázatot. Hol sérülhetnek a szülő nők jogai a császármetszések kapcsán?
Január 21-én jelentette be Lázár János, hogy a kormány tervei szerint, a bürokráciacsökkentés jegyében, megszünne tizenhárom állami intézmény és további hatvan háttérintézetet is felszámolnának jelenlegi formájában, mindegyik a fenntartó minisztériumhoz kerülne. Többen több szempontból megírták már aggályaikat, hogy milyen problémákat vethet fel a működő intézetek megszüntetése, illetve átszabása. A megszellőztetett listán kívül, jelenleg nem áll rendelkezésünkre információ azzal kapcsolatban, hogy a kormány pontosan hogyan képzeli ezeknek a többnyire alapvető állami feladatokat végrehajtó, sokszor több száz munkavállalót (csak az OEP-nek jelenleg több mint 1200 munkatársa van) foglalkoztató intézményeknek a beolvasztását. Információink szerint, ha történtek is előkészületek erre, az az intézetekben dolgozók teljes kihagyásával zajlott. Egyelőre nem látszik biztosíték arra sem, hogy a megszűnő és átalakításra kerülő intézmények szerepe megnyugtatóan fennmarad.
A TASZ már tavaly novemberben is beszámolt róla, hogy több éves folyamat végére érnek az országszerte bezárás alatt álló bentlakásos intézetek. Mostanra ugyanis mérföldkőhöz érkezett a Kormány által 2012-ben elindított folyamat: több mint hatszáz fogyatékos ember és pszichiátriai ellátott költözhet új, sokkal emberibb lakhatási típusokba. Azonban sok mindent nem tudunk még a most záruló programokról.
Őfelsége rendőrségét, úgy tűnik, igen könnyű zavarba hozni – a NER-t pedig egy szem polgár is könnyedén meghekkelheti. Idén március 15-én ugyanis nemcsak a kormány és hívei fognak ünnepelni a Nemzeti Múzeum előtt: a rendőrség nem tudta megakadályozni, hogy a kormány kritikusai tüntetést szervezzenek ugyanoda.
Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője, a magzatok egészségének védelmében kiegészítené a Btk. magzatelhajtás bűntettét tárgyaló paragrafusát. A politikus véleménye szerint az, „amit a két kismama csinált, illetve semmilyen más hasonló tett – a leendő gyermek állapotának veszélyeztetése – nem tartozik a női önrendelkezés körébe”.
A korrupciót leleplező információ értéke a legtöbb esetben nagyon gyorsan csökken. A közérdekű adatok nyilvánosságát biztosító szabályok ezért határoznak meg rövid határidőket és soron kívüli bírósági eljárást jogvita esetére. A törvény mégis lehetővé teszi az időhúzást, és bár az információ avul, van az a dokumentum, amiért három évig is érdemes pereskedni. Ma egy ilyet adott ki a Miniszterelnökség.
2016. január 1-jétől egyesítik a családsegítő központokat és a gyermekjóléti szolgáltatókat. A pár hete hatályba lépett, teljesen új gyermekvédelmi alapellátási rendszer a szegénységben élő családoknak az életét jelentősen befolyásolja, tehát érdemes áttekinteni, mire számíthatunk. Blogsorozatunk első része az összevonási koncepció elvi lehetőségeit, második része pedig a megvalósult jogszabálymódosítások révén létrejött új rendszert vázolja.
2016. január 1-jétől egyesítik a családsegítő központokat és a gyermekjóléti szolgáltatókat annak érdekében, hogy ne épüljenek ki párhuzamos kapacitások, valamint hogy "összeérjenek az információk, és együtt hasznosuljanak a család számára" – jelentette be a teljes struktúraváltást Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára 2015 nyarán. Ehhez 2016-tól növelik a szolgálatok anyagi támogatását 10 százalékkal, ráadásul július elsejétől évi 15,3 milliárd forinttal nő az ágazatban dolgozók bérére fordítható összeg – ígérte az államtitkár ugyanakkor. A pár hete hatályba lépett, teljesen új gyermekvédelmi alapellátási rendszer közvetve vagy közvetlenül nem csak számtalan szociális szakember munkáját, de a magyar családok jelentős részének, a szegénységben élő családoknak – köztük a mi ügyfeleinknek – az életét is jelentősen befolyásolja, tehát érdemes áttekinteni, mire számíthatunk.Blogsorozatunk első része az összevonási koncepció elvi lehetőségeit, második része pedig a megvalósult jogszabálymódosítások révén létrejött új rendszert vázolja.
2015. október 1-jén az információszabadság törvényben jelentősen bővült annak a lehetősége, hogy az adatigénylés teljesítések költségeit áthárítsák az adatigénylőkre. Az törvény szerint a közfeladatot ellátó szervek az adatot igénylőkkel fizettethetik meg az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét is. Az adatkezelők csak akkor élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha az adatigénylés teljesítése alaptevékenységük ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár.
Büntetőjogi szempontból igen nehezen értelmezhető eklektikus határozattal utasította el a BRFK azt a feljelentésünket, amelyet a Facebook-on menekültekkel szemben szerveződő „vadászat” miatt tettünk. Az ügyészség pedig egyetért a rendőrséggel, ezért az ügy jogilag lezárult.
Újabb bűnözőre csapott le az igazsászolgáltatás kérlelhetetlen szigora. Juhos Norbert egy saját Facebook oldalán írt kommentben használta a holokamu szót, ami jogerősen 800 ezer forintjába került. Ennyi pénzbüntetést kell fizetnie, vagy ha ezt nem tudja kigazdálkodni, 400 nap fogházbüntetéssel kiválthatja. Ez egy nagyon súlyos büntetés, amit azért kapott, mert leírt egy szót, ezzel pedig megvalósította az egyik önkényuralmi rendszer által elkövetett bűnök tagadását.
Karácsony előtt 64, majd januárban már 781 orvos küldött kemény kérdéseket az egészségügyi kormányzatnak. A tavalyi év egyik legmeghatározóbb aktivistája volt Sándor Mária, aki az ápolók béremeléséért, munkájuk megbecsüléséért küzd. Kiemelt érdeklődésünk nem véletlen a témában: a TASZ alapítása óta foglalkozik az emberi jogok érvényesülésével az egészségügyben és évek óta hangoztatjuk, hogy az egészségügyben dolgozók nagy részének kiszolgáltatottsága súlyosan sérti a betegek jogait is.
Miről szól és miről nem a Kövér László vasárnapi, FIDESZ kongresszuson elhangzott mondatától induló, naponta újabb és újabb fordulatot hozó történet? A történet szól a női egyenjogúságról, a szexizmusról, hatalomgyakorlás korlátlanságáról, de hamisak a véleménynyilvánítás szabadságára való hivatkozások. Amiről sajnálatos módon kevesebb szó esik, hogy mik azok a szakpolitikák, amiktől valóban, bizonyított módon több gyermeket vállalnak a polgárok a miénkhez hasonló fejlett országokban.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésén foglalkozik a Paks II beruházással kapcsolatos adatok titkosításáról szóló törvénnyel. Az Alkotmánybíróság eljárását az Országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezte: csak pár olyan ügy van, amelyben az ellenzéki képviselők összefogtak egy indítvány erejéig, ez az egyik ilyen. Kivételes az ügy azért is, mert az Alkotmánybíróság hozzáférhetővé tette több szakmai szervezet álláspontját is az ügyről. Az alábbiakban ezeket ismertetjük.
