A 2014-es országgyűlési választásokon már levélben is lehet szavazni – de nem akárkinek. A TASZ alkotmányjogi panasszal élt, mert úgy véljük, diszkriminatív a szabályozás. De pontosan milyen eltérő terheket ró a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárokra a választási eljárás jelenlegi szabályozása, és milyen jogi visszásságokkal jár?A Választási eljárási törvény (2013. évi XXXVI. tv., a továbbiakban: Ve.) a levélben szavazás lehetőséget kizárólag a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak tartja fenn, és közülük sem akárkinek. Kizárólag az a magyar állampolgár adhatja le szavazatát levélben az országgyűlési választásokon, aki nem rendelkezik állandó magyarországi lakcímmel.[1] Ezt a gyakorlatban azt jelenti, hogy többnyire a közelmúltban állampolgárságot szerzett, Magyarországon lakcímmel soha nem is rendelkezett szavazók élhetnek ezzel a lehetőséggel – azonban a választások napján turistáskodó, vagy éppen külföldön tanuló illetve dolgozó, de az anyaországgal valószínűsíthető kapcsolatban álló polgártársaink nem. Ők az eddig megszokott módon, Magyarország nagykövetségein és konzulátusain adhatják le szavazatukat.Eltérő terhekNézzük először, milyen eltérő terheket jelent a külképviseleti illetve a levélben szavazása választójogukat külföldről is gyakorolni kívánó állampolgároknak.Kezdjük a levélben szavazással – hogy jut el valaki odáig, hogy leadja szavazatát? Legelőször is regisztrálnia kell, hogy bekerüljön a választási névjegyzékbe. Ehhez egy formanyomtatványt kell kitölteni, azonban ezt nem szükséges sorbanállási időt és bélyegpénzt befektetve a Nemzeti Választási Irodának postázni, hiszen a névjegyzékbe vételi kérelem 2013. november 1-jétől már online is kitölthető és leadható. Csupán arra kell vigyázni, hogy a kérelem a választások napját megelőző 15. napig beérkezzék. Ezután a szavazópolgár 10 évre (!) bekerül a központi névjegyzékbe, és a megadott címre postázzák neki a szavazási levélcsomagot minden egyes választás alkalmával. A regisztrációról megfeledkezni is nehéz, mivel egyes források arra utalnak, hogy a Nemzeti Választási Iroda postai úton megkeresi és regisztrációra bátorítja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárokat.[2]A levélszavazat lényegében bárhogy eljuttatható a Nemzeti Választási Irodához, amennyiben a küldemény a választásokat megelőző napon éjfélig beérkezik. A szavazópolgár vagy bárki más elküldheti postán, de akár személyesen is le lehet adni – nem csak az anyaországban, hanem a szavazás napján a külképviseleteken is. A személyes kézbesítés lehetősége persze nem azért fontos, mert várható lenne, hogy a szavazópolgár maga adja le levélben szavazatát. Ehelyett inkább arra kell számítanunk, hogy a szavazatokat pártképviselők is begyűjthetik, hogy aztán (jó esetben) maguk juttassák el együttesen egy illetékes szervhez személyesen, vagy postán – Magyarországról feladva ráadásul postaköltség nélkül. Vagyis a levélben szavazáshoz a szavazópolgárnak adott esetben a postáig sem kell elmenni: az ajtón kopogtató pártképviselőre is rábízhatjuk szavazatunk leadását. (Hogy ezt jól tesszük-e, az kiderül lejjebb.)És akkor most nézzük az érem másik oldalát: mit kell tennie a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön szavazni kívánó állampolgárnak? Először is, a magyarországi lakóhelye szerinti jegyzőnél kérelmeznie kell felvételét a külképviseleti névjegyzékbe -- értelemszerűen a külföldi tartózkodási helyéhez legközelebb eső nagykövetségre vagy konzulátusra. Viszont amíg a levélben szavazáshoz a központi névjegyzékbe már 2013 augusztusa óta lehet kérelmezni a felvételt, addig a külképviseleti névjegyzékbe majd csak a választások kitűzését követően lehet jelentkezni, vagyis legkorábban a választások előtt 90 nappal (rosszabb esetben pedig mindössze 70 nappal – a köztársasági elnök döntése, hogy ezeken a határokon belül mikor tűzi ki a választásokat).[3] A külképviseleti névjegyzékbe való felvételi kérelmeknek legkésőbb a szavazás előtti 8. napon kell beérkeznie a jegyzőhöz – személyes átvétel vagy interneten leadott kérelem útján. Azaz összességében a külképviseleten szavazóknak egy sokkal szűkebb időtartam áll a rendelkezésére a névjegyzékbe való felvételi kérelem benyújtására, mint a levélben szavazóknak: 2014. május végi országgyűlési választással számolva a külképviseleten szavazóknak valamivel kevesebb, mint 3 hónapjuk, míg a levélben szavazóknak kb. 9,5 hónapjuk van idén a regisztrációra. A különbség több, mint háromszoros – a levélben szavazók javára.Mi a teendő, ha egyszer felvettek a külképviseleti névjegyzékbe? A szavazáshoz nem kell mást tenni, mint elmenni a nagykövetségre vagy konzulátusra, ahová kértük felvételünket a névjegyzékbe. Ezt kizárólag a magyarországi szavazás napján tehetjük meg, sem később, sem korábban. Ha a lakóhelyünk közelében nincsen nagykövetség vagy konzulátus, az útiköltséget senki nem téríti meg. Vegyünk egy példát: egy San Francisco-ban dolgozó vagy tanuló magyar állampolgár tartózkodási helyéhez legközelebb a Los Angeles-i Főkonzulátuson adhatja le szavazatát. A Southwest Airlines – egy fapados kategóriájú, belföldi járatokat üzemeltető légitársaság – 2014. május 25. vasárnapra legolcsóbban még ma, azaz 2013. november legelején, hat hónappal az utazás előtt is 137,5 dollárért kínál retúrjegyet. Ez még egy kedvező, 220 forintos dollárárfolyammal számolva is 30250 forintos költséget jelent. A példa pedig korántsem szélsőséges: az USA-n belül két, voltaképpen egymással szomszédosnak számító nagyvárosról beszélünk, ráadásul köztük a vonatközlekedés sem lenne számottevően olcsóbb. A kiesett időt, esetleg munkát még nem is említettük: ha netán dolgoznánk aznap, a munkabért, melytől így elesünk, senki nem téríti meg. Sőt lehet, hogy szabadságot sem tudunk kivenni aznapra, ahogy az ügyben a TASZ által képviselt panaszos sem. Ehhez képest a levélben szavazóknak legfeljebb a postabélyeg árát kell rááldozniuk a szavazásra – de láttuk, még azt sem feltétlenül.Neked milyen terhet jelentene szavazni?Külföldön élő olvasónk vagy? Tőled milyen messze van a legközelebbi nagykövetség, konzulátus? Hány kilométert kellene megtenned, hogy szavazhass? Oszd meg velünk facebookon, és lájkold a diszkriminációmentes, méltányos választási eljárást célzó Facebook oldalunkat!Miért diszkriminatív a szabályozás?A fentiek alapján egyértelmű, hogy a jelenlegi szabályozás jelentősen eltérő terheket, költségeket ró a választójogukat gyakorolni kívánó, külföldön tartózkodó magyar állampolgárok két különböző csoportjára. Ebből azonban önmagában még nem következne, hogy a szabályozás diszkriminatív: ahhoz azt is meg kell mutatnunk, hogy ésszerű, kellő súlyú indok nélkül ró ennyire eltérő terheket két igen hasonló csoportra.Összehasonlításképp: képzeljük el, hogy egyes hátrányos helyzetű régiókban a törvény 2 év kötelező óvodalátogatást írna elő, míg más régiókban csupán 1 évet. A két célcsoport első ránézésre igen hasonló: 4-6 éves gyermekek és szüleik – mind Magyarországon élő magyar állampolgárok –, akik azonban eltérő terheket kell viseljenek. A hátrányos helyzetű térségekben egy évvel tovább kellene óvodába járatni a gyermeket, naponta időt és benzinpénzt vagy buszjegyet szánni rá. Csakhogy tegyük fel, a jogalkotó célja ezzel az lenne, hogy a hátrányos helyzetű térségek rosszabb közoktatási körülményeit ellensúlyozza. Tegyük fel továbbá, hogy valóban jó okunk van azt gondolni, a kötelező plusz egy év óvoda hosszútávon is egyedülálló, kisebb terhekkel járó módszerekkel nem helyettesíthető módon képes az iskolai teljesítmény növelésére, majd pedig az országon belüli munkaerő piaci versenyképesség növelésére. Ebben az esetben ésszerű, kellő súlyú indoka lehet annak, hogy az állam a két hasonló csoportra egyenlőtlen terheket ró.Azt is látnunk kell azonban, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező illetve nem rendelkező, választójogukkal külföldön élni kívánó állampolgárok közti megkülönböztetés nem felel meg ennek a szigorú feltételnek. Semmilyen ésszerű indokot nem találunk, amely igazolná a választópolgárok e két csoportjára háruló eltérő terheket. Ilyesfajta indok hiányában pedig a különbségtétel önkényes. Semmi akadálya nincs annak, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok is hozzájussanak szavazási levélcsomaghoz, amelyet aztán a magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazópolgárokhoz hasonló módokon juttathatnának el a Nemzeti Választási Irodába. Ahogy az az önkényes megkülönböztetésekkel élő, ám nem figyelmetlenségből eredő jogalkotás esetében jellemző, a jogalkotó nem hagyott más lehetőséget, mint hogy azt feltételezzük: az államhatalom képviselőinek (vélt) politikai érdekei állnak a szabályozás mögött.[4]De nem azt mondják, hogy a levélben szavazás nem biztonságos? Nem jobb, ha csökkentjük a visszaélés esélyét?De. Arra a kérdésre, hogy biztonságos-e – értsd: a csalások elleni kellő garanciát jelent-e – a levélben szavazás, a Nemzeti Választási Iroda honlapján a következő választ olvashatjuk: „A levélben szavazás tisztasága – ellentétben a szavazóhelyiségben történő szavazással, ahol elsősorban a szavazatszámláló bizottság feladata a szavazás törvényességének biztosítása – a választási szervek és a választópolgár együttes felelőssége. A választópolgárnak is felelős magatartást kell tanúsítania a szavazólap kitöltésekor, a szavazási iratok postázásakor.”[5] Kicsit egyértelműbben: még a Nemzeti Választási Iroda sem gondolja, hogy a levélben szavazás esetében az állam garantálja, vagy egyáltalán képes lenne garantálni a választási eljárás tisztaságát.Vegyük végig, milyen visszaélési lehetőségek rejlenek a levél útján történő szavazásban. Először is, különösen akkor, ha nem postán adjuk fel a levélszavazatot, hanem a választások eredményében érdekelt harmadik félre bízzuk szavazatunk célba juttatását, nincs okunk bízni abban, hogy szavazatunk célba is ér. Köztudott ugyanis, hogy egy szavazópolgár lakcíme alapján igen jól megjósolható pártpreferenciája is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a levélszavazatokat gyűjtő pártképviselőknek az az érdeke, hogy csupán a nagy eséllyel az ő pártjukra szavazó állampolgárok szavazatait gyűjtsék össze és továbbítsák. Az is érdekükben áll, hogy a többi, várhatóan más pártokra szavazó választópolgár szavazatait is összegyűjtsék, és ezeket megsemmisítsék, illetve egyszerűen ne továbbítsák: ezzel pedig hatékonyan kizárják őket a választásból. Ez nyilvánvalóan a politikai verseny torzulását eredményezi, amely ezek után már nem csupán a szavazatok elnyeréséről, hanem a szavazatok mielőbbi megszerzéséről, likvidálásáról is szól. A példa nem a jogvédő lázálma csupán: az USA egyes tagállamaiban bizonyos választásokon levélben is lehet szavazni, s az ehhez hasonló visszaélések visszatérő politikai botrányok tárgyai.Másodszor is, a levélben szavazás esetében a személyazonosítás elmaradása önmagában is megkönnyíti a szavazatokkal való visszaélést. A szavazatot tartalmazó levélcsomaghoz persze mellékelni kell egy aláírt „azonosító nyilatkozatot”. Ez azonban távolról sem zárja ki a csalást: az óvatlanul előre kitöltött nyilatkozatot harmadik személy is feladhatja egy tetszőlegesen kitöltött szavazólappal, amennyiben hozzáfér a szavazási levélcsomag tartalmához. Ráadásul egy aláírás meghamisítása közel sem jár akkora nehézséggel vagy költséggel, mint a személyazonosításra alkalmas hamis okiratok beszerzése. Végül pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy egy, a névjegyzékbe való felvételét követő évben elhunyt választópolgár jó eséllyel még további 9 évig kapja lakcímére a szavazási levélcsomagot – hiszen hogyan garantálnánk, hogy egy más országban elhunyt választópolgár haláláról értesülnek a magyar hatóságok? Ilyenkor a szavazási csomaggal való visszaélés esetén még panaszossal sem kell számolni.A listát még folytathatnánk, de már így is világos: a levélben szavazás intézménye nem képes garantálni a választások tisztaságát.Akkor miért akarjátok, hogy mindenki szavazhasson levélben? Aki akar, az úgyis elmegy szavazni. Akit pedig úgysem érdekel, az a levelet sem adná fel.Ez tévedés – az emberek politikai aktivitása nem független annak a költségeitől. Így van ez minden más preferenciánkkal is. Például tegyük fel, imádod a csokifagyit: egy gombóc megér 200 Ft-ot, sőt ha nagyon meleg van és / vagy nagyon éhes vagy, talán 300-at is; de szinte biztos, hogy 500 forintot már csak extrém helyzetben fizetnél érte, még a csokoládéfagylalt igazi elkötelezettjeként is. A szavazási hajlandóság is hasonlóképp működik: még azoknak sem ér meg bármilyen költséget, akik fontosnak tartják, hogy szavazatukkal hozzájáruljanak politikai közösségünk együttes alakításához. Egy postabélyeget megérhet; egy drága vonat- vagy repülőjegyet már nem feltétlenül. Nem mindegy tehát, hogy politikai részvételünk milyen terhekkel jár.Alkotmányjogi panaszunknak azonban nem az a végső célja – és nem is az a várható eredménye –, hogy a levélben szavazás egyébiránt nem igazán szerencsés, a visszaélésekre megannyi lehetőséget adó intézménye tovább terjedjen. Ehelyett egyfelől az a célunk, hogy a jogalkotót ráébresszük: nem alkalmazhat diszkriminatív szabályozást egyes választópolgárok politikai részvételének megnehezítésére; a részvétel minden azonos helyzetű állampolgárnak megközelítőleg azonos terhekkel kell járjon. Azaz vagy mindenki szavazhasson külföldről levélben, vagy senki. Másfelől azonban arra ösztönözzük a jogalkotót: amennyiben a választópolgároknak – helyesen – kevéssé költséges, a részvételt megkönnyítő eszközöket kínál, akkor ezt úgy kell tennie, hogy a választási eljárás tisztaságának garanciái ne sérüljenek. Mivel a jogalkotó maga is elismeri, hogy a levélben szavazás kockázatos eljárás, ezt senkinek nem szabadna lehetővé tennie. Más megoldásokkal kell elérnünk, hogy minden állampolgár egyenlő választójoga biztosított legyen.[6]Mráz AttilaPolitikai Szabadságjogok ProgramEgy szavazat, kétféleképp? NEM!Külföldön élő olvasónk vagy, és megosztanád, milyen terheket ró rád a diszkriminatív választási eljárás? Oszd meg velünk facebookon! Vagy itthon élsz, de te is fontosnak tartod a diszkriminációmentes, méltányos választási eljárást? Lájkold Facebook oldalunkat![1] A félreértések elkerülése végett: a Magyarországon élő hajléktalan állampolgárok nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, mivel ők választójogukat ún. „települési szintű lakóhelyük” alapján az állandó lakcímmel rendelkezőkkel azonos törvényi feltételek mellett gyakorolhatják.[2] Ld. http://varanus.blog.hu/2013/07/31/az_orszagelhagyok_is_szavazzanak -- Itt olvashatjuk egy ebből a célból küldött levél tartalmát is.[3] Ez logikusnak tűnhet, hiszen – gondolhatnánk – a választások kitűzése előtt honnan tudhatnánk, hogy külföldön tartózkodunk-e egyáltalán a választások napján? Talán jogos lehet így érvelni a turisták esetében. Egy külföldön tanuló, vagy külföldön munkavállaló, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár azonban egyértelműen és jó előre tudhatja, hogy az országgyűlési választás idején – akár április elejére, akár május végére fog esni – nem tartózkodik majd Magyarországon.[4] Azért sem gondolhatjuk, hogy puszta figyelmetlenség állna a megkülönböztetés mögött, mert a Ve. eredeti formájában még biztosította a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó állampolgárok számára a levélben szavazás lehetőségét. Az erről gondoskodó passzusokat az Országgyűlés utólag helyezte hatályon kívül.[5] http://www.valasztas.hu/hu/ovi/670/670_0.html#_Toc369098217[6] Megoldható ez például az idejében felmért igények függvényében a személyes szavazási lehetőségek bővítésével is. Összehasonlításképp: a legutóbbi horvátországi országgyűlési választásokon a Bosznia-Hercegovinában élő horvát állampolgárok egyetlen külképviselet helyett 30 (!) helyen adhatták le szavazatukat, a Horvátországban személyesen szavazó állampolgárokhoz hasonló körülmények között. Photo Credit: John Morton via Compfight cc

Mostantól rendszeresen értékeljük a TASZ témáin keresztül a magyarországi jogállamiság és alapjogvédelem állapotát. Az alábbi írás a 2013. októberi tapasztalatok alapján azzal foglalkozik, hogy bár szűkülnek a hagyományos jogvédelem lehetőségei Magyarországon, de átgondolt pereskedéssel még lehet eredményeket elérni.

Kulturálódásra, utazásra, szórakozásra egyáltalán nincsen lehetőségük. Ruhát évek óta nem vásároltak, új szőnyegre időtlen idők óta nem telt, a gyereknek tudnak néha egy-egy új játékot vásárolni, ételt csak az akciós polcról, kevés gyümölcs és ritkán hús, inkább tészta, krumpli és rizs. Ami van, az gyógyszerekre, a kerekesszék beállítására, az ülőmodul szerelésére vagy a gyógytornászra megy, mert akkor talán kevésbé fáj a gyerek háta vagy karja. Nem is emlékeznek már, mikor futotta utoljára arra, hogy fellélegezzenek, kikapcsolódjanak, megfizessenek valakit, hogy vigyázzon a gyerekre, míg ők színházba mennek.

Amikor a tavalyi AIDS világnap előtt írt egyik blogbejegyzésemben a HIV-vel élőket hátrányosan megkülönböztető, illetve a járványt a büntetőjog eszközeivel megfékezni próbáló országokról írtam, még azt mondhattam, hogy a magyarországi helyzet eddig kedvezően alakult; volt ugyan néhány HIV fertőzés miatt indult büntetőeljárás, de mindegyik felmentéssel, illetve a vád ejtésével végződött. Most azonban megszületett az első elmarasztaló ítélet. Magyarország eddigi leghosszabb, nyolc éve zajló HIV-perének vádlottját - legalábbis a sajtó tájékoztatása szerint - első fokon 10 hónap börtönre ítélte az eljáró bíróság, valamint megtiltotta számára, hogy "egészséges nővel létesítsen szexuális kapcsolatot".

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) jóváhagyta az észt bíróságok döntését a Delfi v. Észtország ügyben, ami arról szólt, hogy ki felel jogilag az internetes kommentekért. A szólásszabadság barátai szomorúan olvasták az ítéletet.

Nyolc nap különbséggel született jogerős döntés két nagyon hasonló büntetőügyben – nagyon különböző eredménnyel. Az egyiket a Debreceni Ítélőtábla, a másikat a Miskolci Törvényszék hozta, mindkettő másodfokon ítélkezett. Az előbbi szerint magyarellenes gyűlölet-bűncselekményt követtek el a sajóbábonyi romák, amikor gárdistáknak gondolt személyek autójára támadtak, és a bíróság még súlyosította is a szabadságvesztés büntetéseket. Az utóbbi szerint viszont nem minősíthető gyűlölet-bűncselekménynek, csak garázdaságnak azon miskolci romáknak a cselekménye, akik szkinhedeknek vélt sértettek gépjárművét ütlegelték, és ezért enyhítette a kiszabott börtönbüntetéseket.

Már az óvodában megtanultuk, hogy nem szép dolog a gyengébbet bántani. Lehetséges, hogy ezt csak bizonyos óvodákban tanítják, és azokban, ahová a T. képviselő urak és hölgyek anno jártak, más szabályok voltak érvényben? 

Manapság egyre divatosabbá válik az a téves nézet, hogy a buzik is emberek, és hogy őket is édesanya szülte. Egyre több meleg bújik elő, vonul fel, aztán még nekik áll feljebb, ha a normális emberek nyíltan lerohadtbuzizzák, ratyizzák vagy köcsögözik őket. Lassan már meg sem lehet rugdosni a buzikat anélkül, hogy valami buzgómócsing jogvédő közösség tagja elleni erőszakkal ne vádolná az elkövetőt. Az alábbi tíz hasznos tanáccsal azoknak az embertársainknak kívánunk segítséget nyújtani, akik nem szeretnék vagy nem tudják nyíltan felvállalni homofóbiájukat, és a civilizáltság mázával kénytelenek palástolni mélyen fortyogó indulataikat.

Tavaly augusztusban a Jobbik tüntetést szervezett Devecserbe. A szónokok a romák elleni harcra, a magyarországi cigányság kiirtására buzdítottak. A tüntetés résztvevői ezután megindultak a település romák lakta részei felé, hangosan cigányellenes rigmusokat skandáltak, és végül házakat dobáltak meg kövekkel és üvegekkel. Több ember megsérült. A rendőrség tegnapi határozata szerint, melyet a Magyar Helsinki Bizottságnak juttatott el, nem történt uszítás Devecseren, ezért a nyomozást megszüntette.Fotó: Nagy Lajos/MTI

Nehéz mit mondani, amikor ma elfogadta az Országgyűlés a szabálysértési törvény módosítását, amely ismételten lehetővé teszi a hajléktalan emberek állami üldözését. Alkotmányos elvek és alapvető jogok semmibevételén keresztül vezetett az út azért, hogy állampolgárokat nem másért, hanem azért mert az utcán kényszerülnek élni akár elzárással is büntetni lehessen. 

Az egyháztörvényben intézményesített önkény, és az annak eredményeként bekövetkezett folyamatos diszkrimináció mindazok alkotmányos közérzetét is rontja, akiket egyébként hidegen hagy az egyes egyházak sorsa. A magyar egyházszabályozás a saját hatalmától megrészegült kormányzatban rejlő veszélyek elrettentő példatára.

Több mint tíz éve ünneplik világszerte szeptember 28-án az információszabadság hívei és harcosai a Jogod van tudni napot (International Right to Know Day). E jeles alkalomból a K-Monitor és a TASZ összegyűjtötte az elmúlt év legfontosabb magyarországi, információszabadságot érintő - pozitív és negatív - történéseit.Összességében elmondható, hogy Magyarország 2013-ban sem lett átláthatóbb, sőt az idei év talán legsúlyosabb eseménye az információszabadágról szóló törvény módosítása volt, amelynek köszönhetően új kifejezéssel lett gazdagabb a magyar nyelv, megtudhattuk, hogy mi is az a visszaélésszerű adatigénylés. A törvényi változások mellett az adatgazdák információkezelési gyakorlata sem javult, számos önkormányzat, kormányzati szerv nem tesz eleget adatközlési kötelezettségének, jó néhány intézmény pedig reflex-szerűen utasít vissza közérdekű adatigényléseket, gyakran a legszánalmasabb okokra hivatkozva.

2013. szeptember 25-én a Népszabadság Online-nak adott interjúnkban számos tárgyi tévedés, csúsztatás kapott nyilvánosságot. A valóság megismerése és a közmunkával kapcsolatos társadalmi előítéletek fokozatos elbontása, egyben saját társadalomszemléletünk formálása érdekében az alábbi helyreigazítást tesszük közzé.

Minden rendben ment addig, amíg a Bélapátfalvai szociális otthon a város szélére zárta el a több, mint 300 fogyatékos és idős lakót. Miután azonban egy EU-s projekt keretében lehetőség nyílt az intézet bezárására, először Bélapátfalva, most pedig Szilvásvárad lakosainak többsége akar megszabadulni jövendőbeli szomszédaitól. A fogyatékosok elűzését a helyi képviselő-testületek és polgármesterek is támogatják. A TASZ filmje egy nap alatt fordulatot hozott.

Kövér László arról beszélt a minap, hogy rendeleti kormányzásra lenne szükség Magyarországon. A Fidesz Kormány eddigi működése alapján ez egy veszélyes kijelentés, amit érdemes jobban megvizsgálni.

Miért nincs az LMBT+ szervezetek napirendjén a közösséget érintő egyik legsúlyosabb egészségügyi probléma a HIV? A szolidaritás hiánya az oka, vagy a megbélyegzéstől való félelem? Vagy csak a társadalom egészére jellemző AIDS-fóbiáról van szó?

A békés gyülekezéshez való jog alapján a tüntetések résztvevői arra jogosultak, hogy a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozzák. A kormányzat politikájával való egyet nem értés kifejezésének kézenfekvő, ha nem is feltétlenül, minden körülmények között ízléses módja a (mindenkori) miniszterelnök háza előtt demonstrálni. A jogalkalmazó szervek azonban mindezidáig nem biztosították zökkenőmentesen a politikai véleménynyilvánításnak ezt a módját, és úgy tűnik, hogy még a bírósági ítéletek sem elegendőek ahhoz, hogy a hatóságok ne gördítsenek jogellenesen fölösleges akadályokat a demonstrációk szervezőinek útjába. A területlezárásként ismert rendészeti intézkedés, amire a rendőrségről szóló törvény ad lehetőséget személy- és létesítménybiztonsági okból, rendszeresen vezet a gyülekezési jog korlátozásának lehetőségével való visszaéléshez a hatóságok részéről. 2013-ban egyfelől a visszaélések elharapózásának, másfelől pedig a visszaélésekkel szembeni egyre hatékonyabb jogorvoslatnak lehetünk tanúi.

Új adatok láttak napvilágot a fogyatékos személyeket ellátó bentlakásos intézetekről – újabb bizonyítékok arról, amit már eddig is tudtunk: a jogfosztásról és az embertelenségről: szélsőséges fizikai szegregáció, elszigetelt munkavégzés, jogfosztott bentlakók és kóros alulfinanszírozottság jellemző a hazai intézetekre. Az ELTE gyógypedagógiai karának kutatási eredményei következnek. 

Máté élete első tíz hónapjában négy különböző helyen élt, mire a gyermekvédelem gondoskodásából visszakerülhetett saját családjához. A másodfokon eljáró hatóság megállapította, hogy a családot megfelelő indokok nélkül tették ki traumák sorozatának. Egyedi esetről van szó, vagy rendszerszerű hibáról? Esetleg azért történhetett meg mindez, mert Máté cigánynak született? 

A Némó nyomában című népszerű mesefilmben szerepel egy doktorhal, Szenilla, aki elfelejt mindent, ami három percnél korábban történt, és emiatt mulatságos bonyodalmakba keveredik. A valóságban közel sem ennyire mulatságos folyamatos rövid távú emlékezetvesztést a pszichiátria anterográd amnézia néven tartja számon. Amennyiben létezne olyan módszertan, amellyel társadalmi szinten diagnosztizálni lehetne ezt a fajta memóriazavart, bizton felfedezhetnénk hazánkban is. Ezen rendellenesség legújabb megnyilvánulása az a kormánypárti sajtóból a kormánypárthoz is futótűzként átterjedő hír, hogy külföldiek pénzelik a nemzeti együttműködés rendszerével szemben kritikus civil szervezeteket, így például a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő egyesületet is, és ezek csak külföldi megbízóik érdekeit szolgálják.

Közszolgálati jogviszonyban törvényesen veszélyeztethetők a fogyatékos állampolgárok. A gondnokság alá helyezés elavult és sokszor jogfosztó védelmi eszköz. Akit gondnokság alá helyezünk, azt gyakorta nem megvédjük, hanem még nagyobb kiszolgáltatottságba taszítjuk. A kormány az ENSZ felszólítására és a civilek nyomására is módosítana. Izzadságszagú, kínosan gyenge reformterveket tettek közzé. (Kép forrása.)

Magyarország Alaptörvénye a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálja, a család pedig házasságon vagy szülő-gyermek viszonyon alapul a jogszabály szerint. A Polgári Törvénykönyv is hasonlóan rendelkezik, így hátrányosan megkülönbözteti azokat a családokat, akik ettől a modelltől eltérnek. Ez a törvénykezés teljesen figyelmen kívül hagyja azt a sokszínűséget, ami ma a családokat jelképezi. Legalább annyiféle család van ahány színe a szivárványnak. Ez a bejegyzés azonban csak az egyik „színnel” fog foglalkozni, mégpedig ahogy a cím is mutatja, az LMBT+ családokkal.

Az USA főügyésze bejelentette, hogy a tömeges bebörtönzésen alapuló büntetőpolitika erkölcsi és gazdasági értelemben is megbukott. Sajnos a magyar büntető-igazságszolgáltatás jelenleg éppen abba a hibás irányba indult el, ahonnan az amerikaiak most menekülni próbálnak.

Az új-zélandi kormány a feje tetejéről a talpára állítja a dizájner drogok szabályozását: ahelyett, hogy az állam vizsgálná az új dizájner drogokat, mielőtt betiltaná őket, ezentúl a forgalmazóknak kell kockázat-elemezniük a szereket, mielőtt piacra dobnák azokat

Kedden a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosságról szóló perben kihirdetett ítélet határozottan elítélte az elkövetők rasszista motivációját. Ezt üdvözöltük és hatékonyabb állami fellépést sürgettünk a hasonló motivációjú bűncselekmények ellen. Azonban a kiszabott büntetést, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélküli, életfogytig tartó szabadságvesztést alkotmányos alapelvekbe ütközőnek tartjuk, aminek eltörlése Magyarország nemzetközi kötelezettsége.

Miszori bíró tanácsának nincs könnyű dolga. Augusztus 6-án elsőfokon ítéletet fog hirdetni a magyar romák ellen 2008-2009-ben elkövetett rasszista bűncselekmény-sorozat vádlottjai ellen zajló eljárásban. A dolga nem az akta terjedelme miatt annyira nehéz, hanem azért, mert a nyomozó hatóságok az eljárás során visszatérően siralmas munkát végeztek. Eleve, nyolc helyszínen történt hasonló támadás és négy halálos áldozat kellett ahhoz, hogy a cselekmények közötti összefüggést és az ebből logikusan következő rasszista jelleget a rendőrség elkezdje kapizsgálni. A tatárszentgyörgyi helyszínelés során történt rendőri mulasztásokat még az Országos Rendőr-főkapitány is elismerte.  A gyanúsítottak elfogásának és a gyilkosságokhoz használt fegyverek tárolásának helyszínén végzett házkutatást és szemlét a bírósági tanácselnök döbbenetesnek nevezte. És még sorolhatnánk.A nyomozás anyagainak hiányosságait kell – a büntető tárgyalás szigorú eljárási keretei között – megpróbálni valahogy korrigálni. Többek között ez az oka annak, hogy 28 hónapig tartott az elsőfokú tárgyalás.

A fogyatékos embereket elzáró tömegintézetek felszámolása Magyarországon is elfogadott, hivatalos cél. Az intézetek helyett lakóotthonok épülnek számos településen. Sokak szerint a lakóotthon azonban nem megfelelő alternatívája az intézeteknek, hovatovább ezek maguk is intézetek.

A kormány a parlament elé terjesztette az új nemzeti drogstratégiát – amiből az utolsó pillanatban drogellenes stratégia lett, végső cél a tiszta tudat és az ország drogmentesítése. De vajon mennyire reális erre alapozni a drogstratégiánkat a 21. században?   

A Kínában üldözött Fálun Dáfá meditációs technika gyakorlói tüntetni próbáltak a kínai miniszterelnök budapesti látogatása idején, de tüntetésüket a rendőrség betiltotta. A tiltást hiába helyezte hatályon kívül a bíróság, a tüntetést megtartani már nem lehetett. A TASZ segítségével polgári perben próbáltak a magyar bíróságon érvényt szerezni a gyülekezési szabadsághoz fűződő jogaiknak, de a bíró eljárási okokra hivatkozva megtagadta a döntést. 

A jogvédők a rendszerváltás óta dolgoznak azon, hogy megszilárduljon a jogállam és demokratizálódjon a társadalom. Az utóbbi három évben azonban veszélybe kerültek az elért eredmények: megrendültek a jogállami keretek, az elesettek védelmével szemben a dölyfös rendpárti politizálás érvényesül. Ehhez képest gyenge a közösségi érdekérvényesítés, a társadalmi párbeszéd pedig szinte teljesen megszűnt a jogvédő szakember és a politikai elit között. De a jogvédők nem csak a politikusokkal vagy egyedi ügyfeleikkel léphetnek kapcsolatba, hanem egész közösségek munkájába kapcsolódhatnak be. De vajon hogyan támogathatja egymást a jogvédelem és a közösségszervezés az alulról jövő közösségi szerveződések erősítése érdekében? 

A fenti kérdést számtalanszor hallottam és olvastam már különféle fórumon, legutóbb az Egyesült Államokban júniusban megtartott Meleg Büszkeség Hónap kapcsán szaporodtak el az interneten az ilyen hozzászólások. De Hetero Büszkeség mozgalom is létezik, melynek célja a heteroszexuálisok egyenlő jogainak elérése. Kézenfekvőek a válaszok is: azért nincs hetero büszkeség hónapja, amiért nincs Nemzetközi FÉRFI Nap vagy FEHÉR Történelem Hónapja. Egy szarkasztikusabb vélemény szerint azért nincs hetero büszkeség hónapja, amiért "nincs temető élő embereknek". 

Ma Magyarországon az alkotmányos demokrácia zsugorodik. A jogállami intézmények, amelyeknek az volna a feladatuk, hogy az állampolgári szabadságot védjék az illetéktelen, elsősorban állami beavatkozással szemben, egyre kevésbé képesek betölteni eredeti funkciójukat. A kormányzat, kétharmados felhatalmazását cinikusan felhasználva, felszámolja, kiheréli vagy a saját befolyása alá vonja a jogvédelmi intézményeket annak érdekében, hogy azok inkább a hatalmat védjék a polgárok jogai helyett.

Bár az Európai Bizottság nem tervezett újabb cselekvési tervet a jelenlegi HIV kommunikáció 2013-as lejártát követő időszakra, civil nyomásra sikerült elérni, hogy mégis lesz új HIV/AIDS "stratégiája" az Európai Uniónak. Magyarországon azonban még mindig csak tervezetként szerepel a Nemzeti HIV/AIDS Munkaterv, miközben a járványügyi adatok egyre elrettentőbbek.

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete és a Magyar Nők Szövetsége közös szervezésében került sor arra a rendezvényre, amelyen bemutatták az ENSZ CEDAW Bizottság megállapításait a magyarországi szexmunkások helyzetéről és az őket érő diszkriminációról. A rendezvényen felszólalt Dr. Tamási Erzsébet kriminológus is, akinek tanulságos beszédét most teljes terjedelmében közzétesszük.

Franciaországban ismét ünnepelhettek az azonos neműek házasságát és örökbefogadását támogatók tömegei: miután a köztársasági elnök, Francois Hollande is aláírta az azonos neműek házasságát és az örökbefogadást engedélyező törvényt, és az hatályba is lépett, szerdán, 2013. május 29-én az első azonos nemű pár, két férfi házasságot is kötött a Montpellier-i városházán, aktivisták és a sajtó jelenlétében.

Járási szintre került az évtizedeken át rendelkezésre álló települési közhatalmi szankciórendszer. Az önkormányzati szabálysértési jogalkotás és jogalkalmazás megszűnése élesen rámutatott az állami kényszer iránti növekvő igényre, a társadalmat destabilizáló folyamatokkal (elszegényedés, területi lejtő, tömeges méretű egzisztenciális veszély) szembeni megkapaszkodás szülte „erő utáni vágyra”. Az új önkormányzati törvény új minőségű közrendvédelmi erőszakpotenciált adott az egyébként jelentősen megkurtított kompetenciájú önkormányzatoknak.A helyi közösség tagjai a helyi önkormányzás alanyaként kötelesek öngondoskodással enyhíteni a közösségre háruló terheket, képességeik és lehetőségeik szerint hozzájárulni a közösségi feladatok ellátásához, betartani és betartatni a közösségi együttélés alapvető szabályait. A helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletében meghatározhatja a fenti kötelezettségek tartalmát, elmulasztásuk jogkövetkezményeit – írja a törvényalkotó az új önkormányzati törvény alaprendelkezései között.Az önkormányzati törvény feladat- és hatáskör jegyzékét tartalmazó II. fejezet egyetlen speciális, ún. ágazati feladatkört nevesít önálló címben is, a helyi közbiztonsággal kapcsolatos feladatokat: a települési és a fővárosi önkormányzat a helyi közbiztonságról, vagyonának, más értékének védelméről kényszerítő eszköz alkalmazására törvény alapján jogosult szervezet létrehozásával is gondoskodhat. Ennek az alapját a szintén tavaly hatályba léptetett törvény biztosította, lehetővé vált, hogy az önkormányzatok rendészeti szervei mielőbb elkezdhessék működésüket: önkormányzati természetvédelmi őrök, a közterület-felügyelők, a mezőőrök, erdészeti szakszemélyzet, halászati őrök, önkormányzati segédfelügyelők helyezkedtek harci készültségbe.Az új önkormányzati törvény szakaszos hatályléptetési gépezetébe pedig betárazták az új szabálysértési törvény hatálybelépésével (egyben az önkormányzati szabálysértési jogkör megszűnésével) egyidejűleg hatályba lépő alábbi rendelkezést. A rendelkezés ideológiai, populista töltetét a kirívó, a tiltott, a közösségellenes jelzők tobzódása mutatja: „143. § (…) (4) Felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete, hogy rendeletben határozza meg: e) a kirívóan közösségellenes magatartásokat, valamint a magatartás elkövetőjével szembeni pénzbírság kiszabásának szabályait;”.Tényállások dzsungeleA felhatalmazás alapján, 2012. április 15-e után villámgyorsan sarjadtak a különféle helyi statútumok, ami jórészt persze a korábbi önkormányzati szabálysértési tényállások beemelését, rendeletbe foglalását jelentette. Ez jelentős jogbiztonsági kockázatot hordozott magában, mert azzal, hogy a rendeletalkotók nagy számban mulasztották el az új szabálysértési törvény tényállásaival való egybevetést, azt érték el, hogy a szabálysértési kódexbe ütköző helyi tényállások törvényességi „gyomlálása” a kormányhivatalok fő törvényességi felügyeleti feladatává vált. A „kirívó közösségellenesség” természetesen erős ideológiai térben lelt termékeny talajra, mint pl. Érpatakon, ahol ilyen és ehhez hasonló, hátborzongató tényállásokat szökkentett szárba: „drogfogyasztás támogatásával kapcsolatos nézetek propagálása”, „szexuális devianciák reklámozása”, „nemzeti öntudatot és a nemzeti összetartozást aláásó és negligáló, veszélyeztető kozmopolita világnézetek hirdetése”, és a szerző kedvence: „a köztisztviselőkbe és közfeladatot ellátó személyekbe vetett arcátlan bizalom- és tekintélyrombolás”.A törvényi felhatalmazás zavaros, hazug szimbolikája megtette a hatását, „furcsa tilalmakkal lett tele az ország” – ahogy az Index írta:„Néhány magyar önkormányzat egészen abszurd módon próbálja szabályozni polgárainak viselkedését. Csörögön például büntetés terhe mellett tilos köztéren labdázni. Még rosszabbul járhat, aki 14 évesnél idősebb, és vesztére Hódmezővásárhelyen hintázna vagy csúszdázna, ott ugyanis ez szigorúan tilos. Annak se könnyű, aki valamilyen tárgyat akarna elhelyezni Vásárhelyen egy köztéri szobor közelében, ha azt ugyanis „oda nem illő tárgynak" minősítik, jön a büntetés. Ózdon a helyi törvény teljes szigora csap le arra, aki a temetőben kispadot ácsolna a családi sírhant elé. Nem Csörögön lesz az új Ozora, az biztos, a településen ugyanis kifejezetten tilos bódult állapotban a földre feküdni. Solymárról menekülnek az öreg nénik, közterületen ugyanis nem szabad gazdátlan állatot etetni, bezzeg ha az állatnak van tulajdonosa, addig tömhetjük a főtéren, míg a kedvünk tartja.” A régi-új tényállások bizarr dzsungelében a hatóságok otthonosan mozognak, és Putnokon augusztusban a jegyző egy háztartásban élő öt családtagra összesen már 350.000,- Ft összegű bírságot szabott ki négy rendbeli lakcímbejelentés elmulasztása (4X50 e Ft), és egy ún. „tiszta udvar rendes ház” tényállás miatt. (Utóbbi 150.000 Ft – ez a közigazgatási bírságok tényleges életfogytiglanja). Tegyük hozzá, igazolni tudjuk a család arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a lakcímbejelentés rendben megtörténjen. A közigazgatási bírságok rendes fellebbezése kizárt, ami ellentmond az önkormányzati hatósági ügyek jogorvoslati logikájának, idegen elem a rendszerben és jelentősen szűkíti a jogorvoslathoz való alapjogot. A határozat ellen a távoli megyei bíróságon lehet benyújtani keresetet, tízszeres illetékkel. A putnoki „közösségellenes rendelet” bírsággal sújtja a lakcímrendelet be nem tartását, ilyen rendeletet az önkormányzat viszont nem alkothat. Tilos neki, mert a lakcím létesítését törvény szabályozza országosan, egységesen; nincsenek, nem lehetnek helyi sajátosságok, önkormányzati párhuzamos rendelkezések, azok az utolsó vesszőig alkotmányellenesek.Ellentmondásos ítéletekA bírságok ellen benyújtott kereseteink alapja, függetlenül a később megsemmisített - közösségellenes magatartások statuálására felhatalmazó - törvényi rendelkezéstől, az volt tehát, hogy a rendelet alaptörvény-ellenes, következésképpen a bírónak a polgári eljárás vonatkozó szabálya alapján fel kell függesztenie a pert és a Kúriához/Alkotmánybírósághoz kell fordulnia. Három keresetet adtunk be, ebből kettő ugyanahhoz a bíróhoz került, egy pedig egy másikhoz. Az előbbiekben a bíró majdnem megértette az önkormányzati rendelet alkotmányellenességének kulcsmomentumát: azt, hogy törvény által szabályozott tárgykörben önkormányzat nem alkothat rendeletet, de aztán megtorpant, és azt mondja végzésében, hogy a felhatalmazó törvényi rendelkezés megsemmisítése miatt hatályon kívül helyezett rendelkezések perben való alkalmazhatósága miatt fordul az AB-hoz. A harmadik ügyben a bíró semmit sem ért, és hatályában fenntartja az ítéletet, mondván, a rendelet szövege egyezik a törvény szövegével, tehát a bírságot kiszabó határozat alapos. Annak a rendeletnek a szövege tehát, amely rendeletet nem szabad megalkotni, hiszen van törvény, amely nem ad felhatalmazást helyi rendelet alkotására. Összegezve: egy háztartás, egy nap, három bírság, amelyekből egyet a bíróság helybenhagyott, két esetben az AB-hez fordult – teljesen azonos tényállások mellett. Nem mondható megnyugtatónak a jogbiztonság. Az önkormányzati rendszabályok alkotmányossági deficitjén nem segít az, hogy az AB 2012. novemberben megsemmisítette a kirívó, közösségellenes, tiltott magatartásokat, hiszen a leleményes törvényalkotó idejekorán megalkotta az együttélés szabályainak a megszegését, valamint a közösségi feladatok teljesítéséhez való hozzájárulás rendjét szabályozó törvényi kereteket (utóbbiak miatt nemrégiben kértük az ombudsmant, hogy szintén forduljon az AB-hoz).Attól tartunk, hogy a jogbiztonság alacsony szintje idült állapottá válik.

          A magyar választójog immár hagyományosnak tekinthető eleme a gondnokság alá helyezett személyek választójogának korlátozhatósága. Most három kormánypárti képviselő javaslata kiterjesztené a korlátozás lehetőségét minden cselekvőképes állampolgárra. Lehet, hogy Önre is.Pedig a választójog korlátozásának jelenlegi alaptörvényi szabályozása is ellentétes a nemzetközi joggal és a nemzetközi gyakorlattal. Az elmúlt két évben nemzetközi testületek sokasága deklarálta, hogy a gondnokság alá helyezett személyek választójoga semmilyen formában nem korlátozható. A hazánk által a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény kategorikusan tiltja a korlátozást, az ENSZ illetékes bizottsága pedig tavaly októberben hívta fel hazánkat a korlátozás eltörlésére, azzal nyomatékosítva kérését, hogy egy éven belül – idén októberig – be kell számolnunk a kedvező lépésekről. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága önálló tanulmányban bírálta a korlátozást. Nemcsak az ENSZ lépett az ügyben: a Velencei Bizottság, az Európa Tanács Miniszterek Tanácsa is egyértelmű állásfoglalásokat tett közzé. Az, hogy a nemzetközi jog szerint a fogyatékos állampolgárok választójoga semmilyen formában nem korlátozható, mára közhellyé, teljes mértékben elfogadottá vált.  Japánban a napokban született döntés a korlátozás eltörléséről, Horvátországban pedig tavaly lépett életbe olyan szabályozás, amely minden, akár súlyosan értelmi fogyatékos személy választójogát védelmezi. Írország, Ausztria, Olaszország már régen nem alkalmaz semmilyen restrikciót. Ehhez képest Magyarország kormánya köti az ebet a karóhoz, és az Alaptörvény alkotmányos alapot teremt ahhoz, hogy a belátási képesség hiányára hivatkozva elvonható legyen a felnőtt állampolgárok választójoga. A beterjesztett javaslat 2. §-a ennek megfelelően teszi le voksát a korlátozás fenntartása mellett: a polgári bíróságoknak minden egyes gondnoksági eljárásban hivatalból dönteniük kell az érintett személyek választójogáról. A szégyenteljes korlátozás fenntartása azonban nem a javaslat legdurvább eleme. Úgy tűnik ugyanis, hogy a képviselői önálló indítvány a cselekvőképesség kérdésétől függetlenül is meg kívánja alapozni a választójog korlátozását. A meglehetősen zavarosan szövegezett javaslat lehetővé teszi “nagykorú személy választójogból való kizárásának” kezdeményezését gondnokság alá helyezési eljárástól függetlenül is: a javaslat szövegéből egyrészről nem következik, hogy erre kizárólag a gondnoksággal kapcsolatos eljárások keretében kerülhetne sor, másrészről pedig a választójog kizárása bármely nagykorú személy esetében kezdeményezhető lenne. De milyen alapon?Az Alaptörvény XXIII. cikk (6) bekezdése értelmében a választójog kizárása – a fogyatékossággal élő személyeknél maradva – a belátási képesség korlátozottságára való tekintettel rendelhető el. Adott esetben tehát a bíróság a gondnoksággal kapcsolatos eljárástól függetlenül elsőként megállapíthatná az érintett nagykorú személy belátási képességének korlátozottságát, majd ennek következményeként határozhatna a választójog megvonásáról. Ezen eljárásra semmilyen speciális szabályt, garanciát nem fogalmaz meg  a javaslat.Mivel a választójog ilyen jellegű megvonására irányuló eljárásjogi szabályozás nem létezik, ezért – amennyiben a T/11200. számon előterjesztett törvényjavaslat megalkotói az itt elemzett módon értelmezik a (4) bekezdés szövegét – újabb, ezzel a kérdéssel foglalkozó törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztésére számíthatunk a közeljövőben. Valóban ez lenne a jogalkotó szándéka? Ha igen, akkor innentől fogva nem csak a fogyatékos állampolgárok, hanem minden magyar választópolgár szavazati joga megkérdőjelezhető, kétségbe vonható vagy akár el is vehető.Fentebb láthattuk: számos ENSZ fórum és európai regionális jogi keretek is kimondják, hogy a gondnokság alá helyezett személyek választójogát nem lehet kizárni vagy korlátozni sem a cselekvőképességük megállapított korlátozottságára vagy kizárására való tekintettel, sem pedig fogyatékosságuk alapján. Bármi legyen is a jogalkotó szándéka a javaslat 2. § (4) bekezdésének szövegével, a jogszabály szövege nemzetközi jogot sért. Csakúgy, mint maga az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése is.Jelenleg tehát nem lehetünk biztosak a kormánypárti képviselők szándékai felől: a javaslatban olvashatók éppen úgy lehetnek elírás vagy kapkodás következményei, mint a választójog aláásásának tudatos kezdeményezése is. De ha a magyar kormány jottányit sem tiszteli fogyatékos polgárainak politikai jogait, vajon mi oka lenne rá, hogy mások jogainak ne rontson neki?Verdes Tamás

Végéhez közeledik a hat roma halálos áldozatot követelő rasszista sorozatgyilkosság bírósági tárgyalása. A TASZ két ügyvivője, Pelle Andrea és Baltay Levente ügyvédek sértetti képviselői a galgyagyörki, a tatárszentgyörgyi és az alsózsolcai túlélő áldozatoknak. Alább megnézheti (és olvashatja) ügyvédeink perbeli felszólalását.

A hétvégén Szebb Jövőért-esek és romániai cigányok “összeszólalkoztak” Medgyesegyházán, egy nő megsérült. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság - saját közleménye szerint - csoportosan elkövetett garázdaság miatt nyomoz, a sajtó úgy tudja, hogy nyolc magyar és egy külföldi állampolgárt állítottak elő, őrizetbe vétel nem történt. A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziója szerint keresztyén romániai cigányokba kötöttek bele a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület aktivistái.

A “magyar nemzet” védelmének leple alatt sikerült a Miskolci Törvényszéknek a rasszista bűncselekményeket szankcionálni hivatott tényállást cigányellenes csoportok javára felhasználnia. A sajóbábonyi ügyben május 9-én hozott I. fokú ítélet abszurd bravúr.

Az utóbbi időben divatba jött büntetőeljárások indítása kommentelőkkel szemben. Legutóbb Lázár János országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Hódmezővásárhely polgármestere, az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának tagja gondolta úgy, hogy becsületsértés miatt eljárást indít kommentelőkkel szemben, akik nem is túl élesen, nem is túl viccesen, de kritikát fogalmaztak meg vele szemben. A kommentek bőven a szólásszabadság határain belül vannak, mégis folyik a nyomozás. Hasonló volt a Papcsák Ferenc országgyűlési képviselő, Zugló polgármestere által tett feljelentés is a 168 óra és a Népszava kommentelőivel szemben. A nagy port kavart eseteken túl a TASZ tud olyan feljelentésről is, ahol egy polgármester facebookos privát posztban való lehülyézése vezetett büntetőeljáráshoz.A kommentelők ellen indított hadjárat önmagában is problematikus, hiszen azt jelzi, hogy a közhivatalt betöltő politikusok nincsenek tisztában azzal, hogy közmegbízatásuk egyik oldalán közpénzből kapott fizetésük, a közügyekben gyakorolt döntés lehetősége és a befolyás áll, cserében viszont az átlátható működés kötelezettsége, a kritika, olykor a bántó élcelődés az osztályrészük.A kommentelők elleni jogi eljárásoknak azonban nem csak az érintett politikusok mértéktévesztése az oka. Van ezeknek az ügyeknek egy olyan aspektusa, ami szabályozási problémára vezethető vissza. A büntetőeljárásról szóló törvény a becsületsértést és rágalmazást kiveszi a magánvádas bűncselekmények közül, ha azt hivatalos személy ellen követik el hivatalos eljárása alatt vagy hivatalos eljárása miatt. Ugyancsak kivétel a hatóság sérelmére elkövetett becsületsértés, rágalmazás, ha azt hivatali működésével összefüggésben követik el. Ezekben az esetekben a rágalmazás, becsületsértés nem magánindítványra büntetendő, hanem hivatalból üldözendő. Magyarul: ha az átlagember úgy érzi, hogy megsértették, akkor ő képviseli a vádat, és iparkodik meggyőzni a T. Bíróságot igazáról. Ha ugyanez egy polgármesterrel, országgyűlési képviselővel történik, akkor beindul az állam büntetőhatalma: az ügyész képviseli a vádat. A polgármester, országgyűlési képviselő vagy más hivatalos személy megteszi a feljelentést, és a többit az állami gépezetre bízza. Még több közpénz, extra védelem. Álljon itt, kik érdemesek erre az extra védelemre: a) az országgyűlési képviselő;b) a köztársasági elnök;c) a miniszterelnök;d) a kormány tagja, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár;e) az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész, a választottbíró;f) az alapvető jogok biztosa és helyettese;g) a helyi önkormányzati testületek tagja;h) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes;i) az önálló bírósági végrehajtó és az önálló bírósági végrehajtó-helyettes;j) az Alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél, államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársasági Elnöki Hivatalnál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál és az Országgyűlési Őrségnél szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik,l) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el.Ugyanilyen extra védelmet kapnak a hatóságok is (tehát nem ember, hivatal!), ha hivatali működésükkel összefüggésben történik a becsületsértés vagy a rágalmazás. Mind a hivatalos személy, mind a hatóságok extra védelme ellentmond az Alkotmánybíróság korábbi határozatainak, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság ítéleteinek és a józan észnek is. Ha egyszer egy hivatalos személynek szélesebb körben kell tűrnie a tevékenységével kapcsolatos kritikát, akkor miért biztosít számára az állam extra büntetőjogi védelmet? A hatóságok extra védelme még érthetetlenebb, egy hatóságnak alig-alig képzelhető el hogy becsülete, méltósága lenne.

A kormány a Parlament elé vitte a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény módosításának tervezetét. Eltörlik a többször átlépett közpolitikai határidőket, átrendezik és a kormány alá rendelik a fogyatékosügyi tanácsot, ezer forinttal emelik a fogyatékossági támogatást, és EU-konformra szabják a fogyatékosság fogalmát. A sok intézkedés ellenére mégis elmondhatjuk: voltaképpen semmi sem történik. Emelkedő juttatások: mire elég ezer forint?

2012. április 3-án lépett hatályba az a kormányrendelet, amely bevezette az ún. C-listát, amely a drogpiacon újonnan megjelenő pszichoaktív anyagokat hivatott szabályozni. A kormányzati kommunikáció akkor azt hirdette, hogy a lista bevezetése az ún. dizájner drogok fogyasztásának jelentős csökkenését eredményezi. Vajon milyen tanulságokat vonhatunk le egy évvel a C-lista bevezetése után? 

A TASZ nem ért egyet az önkényuralmi jelképek tiltásának újraszabályozásával – lásd múlt heti blogbejegyzésünket –, mi több, szerintünk az nem csak alapjogsértő, hanem még a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az európai minimumot előíró gyakorlatával is ellentétes. Ennek ellenére az Országgyűlés elfogadta az új szabályt, amit a nyáron hatályba lépő új Büntető törvénykönyv is megörököl, ráadásul abban már elzárással büntetik a tiltott szimbólumhasználatot. A szabályozás megváltoztatására a közeljövőben alig van esély, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mozgástér a szólásszabadság biztosítására, vagy legalább kevésbé korlátozó joggyakorlat kialakítására. Bár a szabály alapvetően elhibázott, de a jogalkalmazó szerveknek – a rendőrségnek, az ügyészségnek és a bíróságoknak – lehetőségük van kialakítani egy olyan jogértelmezési gyakorlatot, ami a törvényszöveg keretei között maradva nem korlátozza olyan mértékben a szabad véleménynyilvánítást, mint a korábbi büntető szabály.

Mozgalmas és eredményes áprilist tudhat magáénak az LMBTQ mozgalom: három állam is legalizálta az azonos nemű párok házasságát, ezzel tizennégyre bővítve világszerte azoknak az országoknak a számát, ahol az azonos nemű párok egyenlő jogokat élveznek a különnemű párokkal.

Súlyos alapjogi sérelem, hogy a mentális zavarokkal élő gyerekek és fiatalok alig férnek hozzá a számukra szükséges szolgáltatásokhoz. Pedig a gyerekek mentális egészsége mindennél fontosabb egy normális társadalom számára. 

Borzasztóan örülök, hogy ilyen magas pontszámmal felvettek az egyetemre! Gratulálok! Hidd el, nekem sem esik jól, de a jelen helyzetben kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztesselek azokra a veszélyekre, amelyeket magában rejt az a döntésed, hogy itthon fogsz egyetemre járni.Nem tudom, figyelemmel kísérted-e a felsőoktatás körül kialakult hercehurcát. A diploma megszerzése eddig is áldozatokkal járt, ezután pedig még többel fog. A hallgatói szerződés aláírásával olyan kötelezettségeket vállalsz magadra, melyek súlyát lehet, hogy most még nem érzed, de később szinte biztosan fogod. Elvi és gyakorlati aggályaim is vannak az új rendszerrel. Miért léptünk be az EU-ba, ha utána a magyar állam hatalmi szóval meg akarja szabni, hogy hol éljünk? Az egy politikai kérdés, hogy mennyiben tekintjük fenntarthatónak az ingyenes felsőoktatást, ugyanakkor az Európai Unió alapvető szabályaival és elveivel ellentétes a röghöz kötés gondolata. Az állam motivációja érthető: itthon akarja tartani az eddig zömében állami pénzből képzett diplomásokat. Csakhogy erre ez a módszer nem elfogadható. Teremtsenek inkább olyan jogi, politikai, kulturális és gazdasági közeget, hogy megérje Magyarországon maradni.Nem irigylem azokat, akik a diplomájuk megszerzése után nagyjából 15 évvel egyszer csak rádöbbennek, hogy hív a haza és azonnal állást kell keresniük abban az országban, amelyet szakmai vagy személyes okokból egyszer itt hagytak. Ráadásul nemcsak nekik: feltehetően a teljes családot ide kell majd telepíteni. A partnerednek (már ha lesz, persze) egy olyan országban kell hosszú távon dolgozni, melynek nyelvét nem beszéli és önszántából esetleg nem is választotta volna soha. A gyereket is ki kell szakítani megszokott társas és iskolai környezetéből. Ez sem lesz örömteli. Jut eszembe, szülj hármat, amilyen gyorsan csak lehet, és akkor megfelelsz Orbán Viktor apu elvárásainak és megúszod az egészet. Legalábbis a pénzt elengedik. Félre ne érts, nem arról van szó, hogy szerintem ez egy élhetetlen, szar ország, de ne a kormány döntse el helyetted, hogy neked megfelel-e. Fizetőssé akarják tenni a felsőoktatást? Nosza. De a tandíj alóli mentesülést kössék tanulmányi eredményhez, szociális helyzethez, sok megoldás lehet. A röghöz kötés nem az.Belegondoltál már abba az apróságba, hogyan fogják számon tartani, hogy merre jársz, mit csinálsz, míg le nem dolgozod a megkívánt éveket? Mert ne legyenek kétségeid, nem fognak szem elől téveszteni. Az adószámodtól kezdve az éppen aktuális lakcímeden át a munkahelyeidig rendszeresen nyilatkoznod kell majd az adataidról. A megfigyelésednek 5 évvel azután lesz vége, hogy kitöltöd a fogságban a rád szabott időt. Az egyik kedvenc szabályom, hogy a nyilvántartott adataid változását 8 napon belül kell jelezned. Szülés után erről majd ne feledkezz meg! Ne aggódj, ha bármit elmulasztanál bejelenteni, a hallgatói szerződésed és a felsőoktatási törvény gondoskodik róla, hogy a magyar szerveknek jogában álljon kinyomozni ezeket. Persze ez érthető, potenciális adócsaló lettél. Képzeld, az egyetem még a nemzetbiztonsági szolgálatnak is elküldheti az adataid. Ezen ne csodálkozz, eddig is így volt, bár ettől még nem hiszem, hogy bele kellene törődni.Mindezek helyett választhatod, hogy nem kérsz az állami ösztöndíjból, és csak remélni tudom, hogy olyan helyzetben van a család, hogy ezt megtehesd. Rám mindenesetre számíthatsz!Ölel:Bátyád

A kormány az országgyűlés elé terjesztette a törvényjavaslatot, amely büntetné a horogkereszt, az SS-jelvény, a nyilaskereszt, a sarló-kalapács és az ötágú vörös csillag használatát. Bár ez eddig is benne volt a Büntető törvénykönyvben, de mivel azt az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette, és 2013. április 30-i hatállyal megsemmisítette, szükség lett új szabályozásra. A kormány célja ugyanis, hogy továbbra se lehessen büntetlenül önkényuralmi jelképeket használni.

Részletek a 8 és 3/4 éves Nemzeti AIDS Stratégia fiktív naplójábólNév: Nemzeti AIDS StratégiaSzületett: 2004. június, Magyarország Gondviselők: Nemzeti AIDS Bizottság Érvényesség: 2004-2010

Kovács Zoltán felzárkózásért felelős államtitkár egy pénteki – sajtóhíradások és helyszíni beszámolók szerint botrány-közelire sikeredett  –, a cigány-magyar együttélés témájában rendezett konferencián azt nyilatkozta, hogy nem ismeri az ún. érpataki modellt, ezért nem kíván róla véleményt mondani. Az alábbi szemelvénycsokorral segítjük az államtitkár ismerkedését az országban párhuzamosan futó felzárkóz(tat)ási elképzelésekkel.A könnyebb megértés, a gyorsabb ráeszmélés érdekében előrebocsátjuk, hogy a nyírségi fantazmáknak és a kormányzat rendpárti szegénységpolitikájának sok rokon vonása van. Tegyük hozzá azt is, hogy az érpataki modell ugyan koherensebb, erősebb ideológiai habarccsal van  egybekötve, de ugyanarról az eszmei tőről fakad. Amikor a kormányzat megálmodja a kirívóan közösségellenes magatartások rémét az önkormányzati törvényben, akkor a nyírségi faluvezető azt továbbálmodja és megalkotja az alábbi tényállást a helyi rendeletben: „nemzeti öntudatot és a nemzeti összetartozást aláásó és negligáló, veszélyeztető kozmopolita világnézetek hirdetése”. Amikor a kormányzatot az ombudsman és az alkotmánybíróság felébreszti az álmodozásból, az utóbbi pedig megsemmisíti az elképzelt helyi büntetőkódexek lehetőségét, a kormányzat a közösségi együttélés szabályainak ábrándját veti papírra. Vélhetően az érpataki közösségi együttélés normáit nemsokára rendeletbe foglalja Érpatak ura (lehet, hogy megtette már, a község honlapján a helyi jogszabályok nem lelhetők fel), addig is megvillantja nekünk a szociális tüzifa-osztás szabályaiban.