Biztonságos-e az internetes szavazás, vagy épp a visszaélések melegágya? Blogsorozatunk előző részében a nyálunkat csorgattuk néhány, tőlünk nyugatabbra üzemelő rendszerre. De félre az idealizmussal: a második részében arra keressük a választ, az internetes vagy a levélben szavazás teljesít-e jobban, ha a szavazatok biztonságos célba juttatásáról van szó.

A Magyar Nemzet online felületén december 17-én „Szabadságjogok rabságában” címmel megjelent egy írás, melyre szeretnénk röviden reagálni, mert úgy tűnik, a szerző igencsak félreértelmezte a művi meddővé tétellel kapcsolatos üzenetünket és elérni kívánt célunkat. A kései választ az indokolja, hogy az mno.hu-n létezik egy ún. Civil rovat, amiben a regisztrált olvasóknak lehetősége van az általuk készített cikket elküldeni a szerkesztőknek., akik - amennyiben az felkelti érdeklődésüket - foglalkoznak a témával. A művi meddővé tétel témája vélhetően érdekli őket, hiszen írtak róla, ám úgy tűnik, a mi válaszunkat nem kívánják közölni. Hónapokig vártunk, de válasz a mai napig nem érkezett. Így most, hogy ma, 2014. március 15-én hatályba lép a művi meddővé tétel szigorítása, úgy gondoljuk, különösen fontos, hogy beszéljünk a kérdésről.

Mindenkinek jár a méltányos költségekkel járó szavazás lehetősége – csakhogy nem akármilyen formában. A levélben szavazás jelenleg nem garantálná a választások tisztaságát még akkor sem, ha minden külföldön szavazó élhetne vele. De akkor mi az alternatíva? Blogsorozatunkban egy, mára sok helyen elterjedt módszert, az internetes szavazást hasonlítjuk össze a levélben szavazással, hogy kiderítsük: melyik felel meg jobban egy választási eljárás alkotmányossági követelményeinek. Az első részben megnézzük, tőlünk nyugatabbra és északabbra hol lehet interneten is szavazni.

Kedden írtuk meg, hogy a NEKI-vel közösen az alapvető jogok biztosához fordultunk arra kérve őt, hogy vizsgálja meg a miskolci “jóléti razziák” néven elhíresült hatósági ellenőrzési gyakorlatot, mert az szerintünk több alapjogot is sért. Mind a Miskolci Önkormányzat, mind pedig a helyi Rendészet sietve reagált a sajtóban, azonban egymásnak ellentmondó érvekkel próbálják igazolni, hogy miért vegzálják a szegregátumokban élő embereket.

"Hat évig ültem a sarokban, és csorgott a nyál a számból a betegségem, és a gyógyszerek miatt, amiket kaptam. Nem volt semmi reményem, hogy még tehetek valamit az életem hátralevő részében." A Hugarafl megrázó filmjében egy izlandi férfi történetét ismerhetjük meg, a pszichiátriai diagnózistól való megszabadulásról és a felépülésről.

Lázár János és Jávor Benedek csütörtökön az ELTE jogi karán szűk körben, az újságírókat kitiltva próbáltak meg vitatkozni a paksi bővítésről. Kár, hogy egyikük sem tudja, miről beszél, hát még, hogy miről szavaz. De sebaj, nem csak ők, a komplett magyar közélet is úgy beszél a paksi beruházás hatásvizsgálatáról, az ezzel kapcsolatos számításokról, háttértanulmányokról, mintha azokat titkosították volna. Pedig ez nem igaz, nem titkosították őket, csak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerint titkosak.

Folytatjuk a HIV kialakulása és terjedése körüli mítoszirtást, amit a ti kommentjeitek inspiráltak. Első részt itt találjátok, a mostani bejegyzés végére pedig fény derül a titokra, vajon mire mutatkozik nagyobb esély, hogy valakit agyon csap egy műhold vagy hogy HIV fertőzötté válik?

Újabb kedves gesztust tett a Kormány a hajléktalan emberek felé; íme a börtönszálló.

A HIV 1983-as felfedezése óta több mint 30 év telt el, mégis a mai napig rengeteg káros tévhit és félelem társul a vírushoz és a járvány természetéhez. A TASZ jelenti HIV-témájú bejegyzéseire érkezett kommentek inspirálták a mostani két részes sorozatunkat, hogy leromboljuk a közkeletű mítoszt, miszerint olvasóink többségét a HIV egyszerűen elkerüli. Mítoszirtás következik és előre is elnézést kérünk a néhol durva vagy nem „píszí” kifejezésekért.

Egy roma gyerek két és félszer nagyobb eséllyel kerülhet gyermekvédelmi szakellátásba, mint nem roma társai. Az értelmi fogyatékos gyereket nevelő családok több, mint kétharmada a létminimum alatt él. Csak két megállapítás arról, milyen esélyekkel indulnak a fogyatékos és roma gyerekek ma Magyarországon. Február 5-én az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága öt év után ismét meghallgatta a magyarországi civil szervezeteket – az UNICEF Magyar Bizottsága, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány és a TASZ Fogyatékosügyi programja képviselői számoltak be a hazai gyermekjogi helyzet visszásságairól.

Egy 16 éves fiúra ráhívta a kórház a rendőrséget, miután drogfogyasztás miatt rosszul lett. Levélben kérjük az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt, hogy utasítsa a kórházakat: ne értesítsék a rendőrséget a betegek kábítószer-fogyasztásáról, ez ugyanis jogsértő és káros gyakorlat. 

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. Kétrészes blogsorozatunk előző részében a nemzetiségi listák alapjogi szempontból aggályos hátrányával foglalkoztunk a politikai versenyben. Ebben a részben viszont túllépünk a választási versengésen, és megnézzük, mi lenne akkor, ha a fentiek ellenére jelentősebb számú nemzetiségi képviselő jutna az Országgyűlésbe. Miért nem lenne alkalmas a nemzetiségi képviseleti rendszer a „nemzetiségi érdekek” méltányos képviseletére? Egyáltalán, létezik olyan, hogy „nemzetiségi érdek”? Hogyan hatna a pártpolitikára, és ezen keresztül a kisebbségi választók érdekképviseletére, ha sokan szavaznának a nemzetiségi listára? És milyen alkotmányossági feltételeknek kellene megfelelnie egy, a jelenleginél jobb rendszernek?

Egészen érdekesen alakult az abortusztabletta elérhetősége Magyarországon. A gyógyszer-engedélyezési eljárás általában nem egy könnyen áttekinthető folyamat, jelen esetben a helyzetet pedig tovább árnyalja, hogy nem pusztán szakmai kérdésről van szó. Közérdekű adatigénylés révén megismert, eddig féltve őrzött dokumentumok adták az apropót, hogy rövid áttekintést adjunk, mi történt az ügyben az elmúlt közel tíz évben.

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. De mit jelent ez egyáltalán? És miért gondoljuk alapjogi szempontból aggályosnak a puszta létezését is? Kétrészes blogsorozatunkból kiderül. Az első részben elmagyarázzuk, mi is az a nemzetiségi lista, kik szavazhatnak rá, és miért indulnak hátránnyal a nemzetiségi listák a pártlistákkal szemben.

A dehir.hu, debreceni online híroldal publicisztikát közölt egy régi problémáról: az intézkedő rendőrről készült fénykép csak kikockázott arccal jelenhet meg az újságban. A cikk első felében a szerző felvázolja a sajtómunkások sanyarú sorsát: éjt nappallá téve retusálják a képeket, amiken a szolgálatban intézkedő rendőrök arca látszik. A terepre érkező fotósok élete sem könnyű: a rendőrök nem mulasztják el felhívni a figyelmüket arra, hogy őket nem fotózhatják. Az írásból megtudhatjuk, hogy az újságírók zsigerből gyűlölik ezt az „idióta jogszabályt”, ami megnehezíti a mindennapjaikat.

Sajtóértesülések alapján úgy tudjuk, hogy az Országgyűlés Hivatalának levelezőrendszere kiszűrte azokat az emaileket, amelyeket a képviselők címére írtak Stop Paks2 címmel. A rendszer egyrészt spamnak minősítette ezeket a leveleket, és automatikusan letiltotta őket, másrészt állítólag a képviselők is panaszkodtak arra, hogy nehezíti a munkájukat a rengeteg email, így később minden olyan levél a spam mappába került, amelyben szerepelt a Paks szó.

A dizájner drogok jelentik jelenleg a legnagyobb kihívást az Európai Unió drogpolitikája számára. Miközben a tagállamok görcsösen próbálnak minél gyorsabban minél több szert tiltólistára helyezni, a szakemberek szerint a tartós megoldások a keresleti oldalon rejlenek - derül ki a TASZ által készített vizsgálatból. Meg kell haladni azt a paradigmát, ami kizárólag az új szerek megjelenése és betiltása közötti időszak lerövidítésében látja a megoldást.  

A TASZ nemcsak jogvédő, de jogfejlesztő civil szervezet is, egyik alaptevékenységeként szabadságjogi témákban stratégiai pereket folytat. Pereinket elsősorban a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság, az információszabadság, az adatvédelem témájában, valamint a romák, a betegek, a drogfogyasztók és a fogyatékosok jogai védelmének területén, jellemzően a hazai alapjogvédelem fejlesztése céljából indítjuk.Ügyeinket a széles nyilvánosság és a szakmai közvélemény érdeklődése kíséri, ezért azokról különböző formákban magunk is rendszeresen beszámolunk. Az elmúlt évtizedben a beszámoló jellemző módjává az vált, hogy a nyilvánosság tájékoztatásának céljára videofilmeket készítünk, amelyeket saját honlapjainkon (tasz.hu, drogriporter.hu), blogjainkon (ataszjelenti.444.hu, drogriporter.blog.hu), valamint közösségi oldalunkon (facebook.com/atasz) követhet figyelemmel bárki. Filmjeinket a hírportálok rendszeresen átveszik. A stratégiai perekről elsősorban a bírósági tárgyalásokról készített videóinkban számolunk be. Ezek egyszerre alkalmasak arra, hogy a széles közvéleményt aktuálisan érdeklő ügyekben tájékoztatást nyújtsanak, továbbá arra, hogy a szűkebb közönséget érdeklő szabadságjogi ítélkezés követhető legyen, valamint arra is, hogy a közönség megismerkedjen az igazságszolgáltatás működésével, illetve figyelemmel kísérhesse annak ítélkező tevékenységét. Az utóbbi két célra a napi sajtó tájékoztatásai a TASZ videóihoz képest kevésbé alkalmasak, hiszen az előbbiek elsősorban a napi hírértékhez mérten készítenek felvételeket, szerkesztési szempontjaik pedig  eltérnek a mieinktől. 

A TASZ nemrégiben felszólította a Nemzeti Választási Irodát (NVI), hogy szüntessen meg egy választási csalást megkönnyítő kérelmezési lehetőséget. Az NVI válaszolt nekünk, és lényegi változást kezdeményezett – de nem szüntette meg teljesen a kifogásolt eljárást. Mégis: egy állami szerv az utóbbi években szokatlan nyitottsággal fogadta kritikánkat. Miért örülünk az eredménynek, és mik a fenntartásaink? Mit árul el az eset a civil jogvédelem és az állam közti együttműködés elveiről és mai lehetőségeiről?

Úgy tűnik, hogy az elmúlt évek HIV járványügyi adatai elérték azt a kritikus szintet, hogy a szakmai döntésformálók is felismerték: nagyobb a baj, mint amit érzékelünk. Decemberben megtartotta alakuló ülését a Nemzeti HIV/AIDS Munkacsoport és elkészült a Nemzeti HIV/AIDS Szakpolitikai Program tervezete. Hatékony és innovatív prevenciós eszközök állnak rendelkezésünkre, ha akarjuk, a HIV-járvány megállítható.

A TASZ tevékenysége során kormányzati szervekkel is konzultál, hogy céljait elérje. A konzultáció minőségét gyakran kritizáljuk akár a lehetetlen - pár napos, órás - véleményezési határidők, akár a javaslataink érdemi vizsgálat nélküli lesöprése miatt. A következő sorozatban az Emberi Jogi Munkacsoportban folyó eddigi munkáról számolunk be, és megvizsgáljuk, hogy vajon minden feltétel adott-e ahhoz, hogy érdemi munkát végezhessünk, illetve hogy tényleges befolyással lehessünk a kormányzati döntéshozásra. A sorozat korábbi részei itt olvashatóak: 1, 2, 3.

Január 1-től hatályos az új bejelentővédelmi törvény. A K-Monitor és a TASZ most megpróbál válaszolni a szabályozással kapcsolatos néhány alapvető kérdésre, amiket a következő Horváth Andrásnak érdemes átgondolnia, mielőtt cselekszik. A törvény elemzésekor felmerült kérdések és ellentmondások miatt szükségesnek láttuk megkérdezni, hogy mire is gondolt a költő - aki jelen esetben  a törvény előkészítésében oroszlánrészt vállaló KIM - a szöveg írásakor. A megjelenés óta megkaptuk a KIM válaszait a feltett kérdéseinkre, így bevontuk a minisztériumot is a beszélgetésbe, a teljes válaszuk pedig itt elérhető.

A TASZ tevékenysége során kormányzati szervekkel is konzultál, hogy céljait elérje. A konzultáció minőségét gyakran kritizáljuk akár a lehetetlen - pár napos, órás - véleményezési határidők, akár a javaslataink érdemi vizsgálat nélküli lesöprése miatt. A következő sorozatban az Emberi Jogi Munkacsoportban folyó eddigi munkáról számolunk be, és megvizsgáljuk, hogy vajon minden feltétel adott-e ahhoz, hogy érdemi munkát végezhessünk, illetve hogy tényleges befolyással lehessünk a kormányzati döntéshozásra. A sorozat előző részei itt érhetőek el: 1. rész, 2. rész.

A TASZ tevékenysége során kormányzati szervekkel is konzultál, hogy céljait elérje. A konzultáció minőségét gyakran kritizáljuk akár a lehetetlen - pár napos, órás - véleményezési határidők, akár a javaslataink érdemi vizsgálat nélküli lesöprése miatt. A következő sorozatban az Emberi Jogi Munkacsoportban folyó eddigi munkáról számolunk be, és megvizsgáljuk, hogy vajon minden feltétel adott-e ahhoz, hogy érdemi munkát végezhessünk, illetve hogy tényleges befolyással lehessünk a kormányzati döntéshozásra. A sorozat előző része itt érhető el.

A TASZ tevékenysége során kormányzati szervekkel is konzultál, hogy céljait elérje. A konzultáció minőségét gyakran kritizáljuk akár a lehetetlen - pár napos, órás - véleményezési határidők, akár a javaslataink érdemi vizsgálat nélküli lesöprése miatt. A következő sorozatban az Emberi Jogi Munkacsoportban folyó eddigi munkáról számolunk be, és megvizsgáljuk, hogy vajon minden feltétel adott-e ahhoz, hogy érdemi munkát végezhessünk, illetve hogy tényleges befolyással lehessünk a kormányzati döntéshozásra.

 Megfelelően szabályozottá válhat a művi meddővé tétel” – jelentette ki Rétvári Bence államtitkár. A kérdés csak az, hogy minek megfelelően? Mert a megfelelőségi mércét biztos nem az érintettek szabad döntése, az alkotmányosság vagy éppen a tudományos szakma véleménye jelenti. Az Országgyűlésben holnap tartják egy újabb salátatörvény záróvitáját, ami az új Polgári törvénykönyv ürügyén módosítja többek között a művi meddővé tétel választásának szabályait.

Az emberi jogok napja alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk az idei év eseményeire, és értékeljük az emberi jogok helyzetét. Az eredmény nem ünnepelni való.

Állását veszítheti az agorafóbiás bíró, a depressziós bírósági fogalmazó, a tájékozódási zavarral küzdő közjegyző akkor is, ha alkalmasságukat megvizsgálták, és munkáját makulátlanul végzik. Nincs biztonságban a saját pénzügyeit nehezen intéző ápoló sem. Nem az agorafóbia, a tájékozódási zavar, a depresszió vagy a pénzügyi járatlanság miatt, hanem csak akkor, ha segítséget kérnek döntéseik meghozatalában. A kormány új javaslata szűkítené a közbizalomra érdemes személyek körét, és elrettentené a segítségkéréstől azokat, akiknek erre szükségük lenne.

Október 15-én lépett hatályba a Szabálysértési törvény módosítása, amely ismételten lehetővé teszi az utcán alvás, vagy ha jobban tetszik, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megszegése esetén az otthontalan emberek megbüntetését a kijelölt területeken. Az illetékesek máris akcióba lendültek.

Nem egy vicc kezdődik így, hanem a kormány az Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér megvalósításába kezdett, amelynek célja a gyógykezelés és a finanszírozási rendszer hatékonyabbá tétele. Kétségtelen, hogy mindkettő legitim indok, de vizsgáljuk meg, hogy mit áldozunk fel ezek érdekében.

A HIV in Europe szervezésében európai HIV- Teszt Hetet tartanak novemberben. Miért fontos, hogy tudjuk a HIV-státuszunk? Kinek a felelőssége a szűrés? És mi, magyarok miért nem járunk szűrésre? Két részes blogsorozatban járunk utána. Az első rész itt olvasható.Amikor az orvos ajánlja fel a szűréstAz önkéntes egyéni HIV-teszt mellett az egészségügyben is felajánlhatják nekünk a tesztet. Ha egy orvos, vagy gondozó felajánlja a lehetőségét, vegyük komolyan. Számos olyan megbetegedés vagy fertőzés van, amelyek akár a HIV jelenlétére is utalhatnak. A HiE egyik projektjeként létrehozta azoknak a megbetegedéseknek, illetve állapotoknak a listáját, amelyek esetén az orvosnak fel kellene ajánlania a HIV-szűrést.Az előrehaladott AIDS megbetegedés mellett a primer vagy más néven akut HIV-fertőzésnek is vannak tünetei, amelyek sajnos nem tipikusak, könnyen összekeverhetőek más fertőzések tüneteivel. A magas láz, izom és ízületfájdalmak, esetleges hasmenés vagy bőrkiütések 2-3 héttel a HIV-fertőzés után jelentkezhetnek. Az orvosnak nem könnyű ezeket megkülönböztetnie például egy influenza tüneteitől, viszont ha megfelelő bizalmi kapcsolat van az orvosunkkal, akivel akár a szexuális életünkről is tudunk beszélni, könnyen kizárhatjuk, hogy HIV-ről vagy esetleg más szexuális úton terjedő fertőzésről van-e szó, vagy valóban az influenzajárvány „áldozatai” lettünk.Az egészségügyi ellátórendszer felelőssége tehát, hogy az orvosok és ápolók tisztában legyenek és felismerjék mind az akut HIV-fertőzés tüneteit, mind az immunhiányos állapot jelenlétére utaló megbetegedéseket és felajánlják a beteg részére a tesztet.Miért nem járunk szűrésre?Korábban már sokszor írtam arról, hogy Magyarországon nagyon kevés HIV-szűrést végeznek. Az évi kb. 80 ezer szűréssel nem csak az Európai Unióban, de egész Európában a sereghajtók között vagyunk.Fontos, hogy tudd a HIV-státuszod! A minél korábban diagnosztizált és kezelt betegeknek hasonló a várható élettartamuk, mint egy adott országban a születéskor várható élettartam.Annak, hogy miért nem megyünk el szűrésre, számos oka lehet:1. Nincs elég információnk. Információ hiányában pedig nem tudunk felelős döntést hozni és például elmenni HIV-tesztre. Fontos, hogy minél többet tudjunk a HIV-ről, annak terjedési módjairól és ennek tudatában felelős döntést hozhassunk.2. Van elég információnk, de nem érezzük magunkat veszélyeztetettnek. Sokan még mindig azt gondolják, hogy a HIV csak bizonyos csoportokat fertőzhet meg. A melegek, szexmunkások, illetve injektáló szerhasználók a HIV-járvány szempontjából valóban sérülékeny csoportnak számítanak, de fontos megérteni, hogy nem a csoporthoz való tartozás, hanem a kockázatos viselkedés jelenti a veszélyt a HIV-fertőzés szempontjából. Védekezés nélküli szexuális kapcsolat esetén a vírust nem érdekli, hogy a résztvevőknek milyen a szexuális orientációjuk. Egy heteroszexuális, védekezés nélküli szexuális kapcsolat ugyanolyan veszélyekkel járhat. Ezt igazolja az is, hogy globálisan a HIV főként heteroszexuális úton terjed, a fertőzöttek több mint a fele nő.3. Félünk az esetleges pozitív eredménytől. Az „inkább nem akarok tudni róla” stratégia a HIV szempontjából különösen veszélyes lehet. A fertőzés évekig, de akár évtizedekig is tünetmentes lehet, közben fokozatosan leépül az immunrendszer, a nem kezelt HIV pedig potenciális fertőzésforrást jelent az összes partnerünk számára. A diagnosztizált fertőzöttek jelentik a legnagyobb fertőzésforrást. Európai adatok szerint, bár arányuk 30 százalék körüli, tőlük ered az új fertőzések több mint 80 százaléka. 4. Félünk a pozitív eredmény okozta kiközösítéstől. Bár a HIV mára orvosi szempontból valóban egy jól kezelhető állapottá vált, az egyén életét még nagyon meg tudja nehezíteni. A HIV-hez társuló előítéletek és stigma miatt nehéz, szinte lehetetlen felvállalni a pozitív-státuszt. Elutasításhoz, megvetéshez, sok esetben társadalmi ellehetetlenüléshez is vezethet egy HIV-diagnózis. Az előítéletek ellen viszont lehet és kell is küzdeni. Felvilágosító kampányokra van szükség, amelyek elérhetővé teszik mindenki számára a HIV-vel kapcsolatos tudást, eloszlatva tévhiteket, ezzel csökkentve a stigmát, elősegítve a HIV-vel élők előbújását.5. Voltunk már szűrésen és borzalmas élmény volt. Sajnos sok esetben halljuk azt, hogy a szűrés egy rémálom volt. Ilyenkor nem a tűszúrásra és vérvételre panaszkodnak sokan, hanem a gondozó, illetve orvos hozzáállására, a hosszú, gyakran hetekig tartó várakozásra, mire kézhez kaphatták a leletet. Az ilyen helyzetek valóban rontanak a tesztelési kedven. Az egészségügy feladata, hogy olyan biztonságos és bizalmas légkört teremtsen az orvos illetve a tanácsadó, ami elősegíti, hogy szívesen visszamenjünk a szűrőállomásra és bizalommal beszéljünk olyan kényes témákról, mint a szexualitásunk vagy az esetleges szerhasználat.Láthatjuk tehát, hogy még mindig számos problémával, akadállyal szembesülhet az, aki szeretné megtudni a HIV-státuszát. Az európai HIV-Teszt Hét azonban jó lehetőség, hogy minél többen elmenjünk a szűrésre. A december 1-jei AIDS világnap ezzel nem csak a megemlékezés és figyelemfelhívás eszköze lehet, de azt is elérhetjük, hogy javuljon azoknak az aránya, akik tisztában vannak a HIV-státuszukkal.A stigma öl, nem a HIV! Fontos, hogy ismerd a HIV-státuszod! November 26-án, 16-18 óra között ingyenes és anonim szűréssel egybekötött tanácsadást szervezünk az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálatnál (1113 Budapest, Karolina út 35/b).Bagyinszky Ferenc - HIV/AIDS programvezető - TASZfoto: compfight.com

„Magyarországon ez egy bevett szokás, hogy ha beteg a gyermek, akkor annak intézetben a helye, és kész..." - mondja Réka, a film készítése óta az intézetben betegség következtében elhunyt Tomi édesanyja. Mert a halmozottan fogyatékos gyerekek szülei sokszor csak látszólag dönthetnek arról, hogy gyermeküket otthon nevelik-e fel, vagy intézetbe adják. 

 „Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket.” - Martin Luther King beszédének 50. évfordulója kapcsán a 444.hu hírportál azt vizsgálta, milyen napjainkban fekete bőrű amerikaiként élni az Egyesült Államokban. Mi pedig arra vállalkoztunk, hogy nemzetközi és hazai kutatások, tanulmányok eredményei és statisztikai adatok segítségével megmutassuk, milyen a roma emberek élete napjainkban Magyarországon.

Bár Magyarország az egyetlen olyan ország a világon, amely alkotmányba foglalta a hajléktalanság büntetését, sajnos egyáltalán nem egyedülálló abban, hogy kriminalizálta az utcán élést. A társadalom margójára szorult emberek jogfosztása nemzetközi trend - erről meggyőződhettünk amerikai utazásunk során is.  

A HIV in Europe szervezésében európai HIV- Teszt Hetet tartanak novemberben. Miért fontos, hogy tudjuk a HIV-státuszunk? Kinek a felelőssége a szűrés? És mi, magyarok miért nem járunk szűrésre? Két részes blogsorozatban járunk utána.

Miért van szükség jogvédelemre? Kiknek a jogát, miért és hogyan védi a TASZ? Kitekintés, szubjektív, de kritikus interjúsorozat a TASZ kommunikációs munkatársától, kitörés az elefántcsonttoronyból. Első rész: „Senkit nem foszthatunk meg attól a lehetőségtől, hogy felnőttként élje az életét!”

A 2014-es országgyűlési választásokon már levélben is lehet szavazni – de nem akárkinek. A TASZ alkotmányjogi panasszal élt, mert úgy véljük, diszkriminatív a szabályozás. De pontosan milyen eltérő terheket ró a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárokra a választási eljárás jelenlegi szabályozása, és milyen jogi visszásságokkal jár?A Választási eljárási törvény (2013. évi XXXVI. tv., a továbbiakban: Ve.) a levélben szavazás lehetőséget kizárólag a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak tartja fenn, és közülük sem akárkinek. Kizárólag az a magyar állampolgár adhatja le szavazatát levélben az országgyűlési választásokon, aki nem rendelkezik állandó magyarországi lakcímmel.[1] Ezt a gyakorlatban azt jelenti, hogy többnyire a közelmúltban állampolgárságot szerzett, Magyarországon lakcímmel soha nem is rendelkezett szavazók élhetnek ezzel a lehetőséggel – azonban a választások napján turistáskodó, vagy éppen külföldön tanuló illetve dolgozó, de az anyaországgal valószínűsíthető kapcsolatban álló polgártársaink nem. Ők az eddig megszokott módon, Magyarország nagykövetségein és konzulátusain adhatják le szavazatukat.Eltérő terhekNézzük először, milyen eltérő terheket jelent a külképviseleti illetve a levélben szavazása választójogukat külföldről is gyakorolni kívánó állampolgároknak.Kezdjük a levélben szavazással – hogy jut el valaki odáig, hogy leadja szavazatát? Legelőször is regisztrálnia kell, hogy bekerüljön a választási névjegyzékbe. Ehhez egy formanyomtatványt kell kitölteni, azonban ezt nem szükséges sorbanállási időt és bélyegpénzt befektetve a Nemzeti Választási Irodának postázni, hiszen a névjegyzékbe vételi kérelem 2013. november 1-jétől már online is kitölthető és leadható. Csupán arra kell vigyázni, hogy a kérelem a választások napját megelőző 15. napig beérkezzék. Ezután a szavazópolgár 10 évre (!) bekerül a központi névjegyzékbe, és a megadott címre postázzák neki a szavazási levélcsomagot minden egyes választás alkalmával. A regisztrációról megfeledkezni is nehéz, mivel egyes források arra utalnak, hogy a Nemzeti Választási Iroda postai úton megkeresi és regisztrációra bátorítja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárokat.[2]A levélszavazat lényegében bárhogy eljuttatható a Nemzeti Választási Irodához, amennyiben a küldemény a választásokat megelőző napon éjfélig beérkezik. A szavazópolgár vagy bárki más elküldheti postán, de akár személyesen is le lehet adni – nem csak az anyaországban, hanem a szavazás napján a külképviseleteken is. A személyes kézbesítés lehetősége persze nem azért fontos, mert várható lenne, hogy a szavazópolgár maga adja le levélben szavazatát. Ehelyett inkább arra kell számítanunk, hogy a szavazatokat pártképviselők is begyűjthetik, hogy aztán (jó esetben) maguk juttassák el együttesen egy illetékes szervhez személyesen, vagy postán – Magyarországról feladva ráadásul postaköltség nélkül. Vagyis a levélben szavazáshoz a szavazópolgárnak adott esetben a postáig sem kell elmenni: az ajtón kopogtató pártképviselőre is rábízhatjuk szavazatunk leadását. (Hogy ezt jól tesszük-e, az kiderül lejjebb.)És akkor most nézzük az érem másik oldalát: mit kell tennie a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön szavazni kívánó állampolgárnak? Először is, a magyarországi lakóhelye szerinti jegyzőnél kérelmeznie kell felvételét a külképviseleti névjegyzékbe -- értelemszerűen a külföldi tartózkodási helyéhez legközelebb eső nagykövetségre vagy konzulátusra. Viszont amíg a levélben szavazáshoz a központi névjegyzékbe már 2013 augusztusa óta lehet kérelmezni a felvételt, addig a külképviseleti névjegyzékbe majd csak a választások kitűzését követően lehet jelentkezni, vagyis legkorábban a választások előtt 90 nappal (rosszabb esetben pedig mindössze 70 nappal – a köztársasági elnök döntése, hogy ezeken a határokon belül mikor tűzi ki a választásokat).[3] A külképviseleti névjegyzékbe való felvételi kérelmeknek legkésőbb a szavazás előtti 8. napon kell beérkeznie a jegyzőhöz – személyes átvétel vagy interneten leadott kérelem útján. Azaz összességében a külképviseleten szavazóknak egy sokkal szűkebb időtartam áll a rendelkezésére a névjegyzékbe való felvételi kérelem benyújtására, mint a levélben szavazóknak: 2014. május végi országgyűlési választással számolva a külképviseleten szavazóknak valamivel kevesebb, mint 3 hónapjuk, míg a levélben szavazóknak kb. 9,5 hónapjuk van idén a regisztrációra. A különbség több, mint háromszoros – a levélben szavazók javára.Mi a teendő, ha egyszer felvettek a külképviseleti névjegyzékbe? A szavazáshoz nem kell mást tenni, mint elmenni a nagykövetségre vagy konzulátusra, ahová kértük felvételünket a névjegyzékbe. Ezt kizárólag a magyarországi szavazás napján tehetjük meg, sem később, sem korábban. Ha a lakóhelyünk közelében nincsen nagykövetség vagy konzulátus, az útiköltséget senki nem téríti meg. Vegyünk egy példát: egy San Francisco-ban dolgozó vagy tanuló magyar állampolgár tartózkodási helyéhez legközelebb a Los Angeles-i Főkonzulátuson adhatja le szavazatát. A Southwest Airlines – egy fapados kategóriájú, belföldi járatokat üzemeltető légitársaság – 2014. május 25. vasárnapra legolcsóbban még ma, azaz 2013. november legelején, hat hónappal az utazás előtt is 137,5 dollárért kínál retúrjegyet. Ez még egy kedvező, 220 forintos dollárárfolyammal számolva is 30250 forintos költséget jelent. A példa pedig korántsem szélsőséges: az USA-n belül két, voltaképpen egymással szomszédosnak számító nagyvárosról beszélünk, ráadásul köztük a vonatközlekedés sem lenne számottevően olcsóbb. A kiesett időt, esetleg munkát még nem is említettük: ha netán dolgoznánk aznap, a munkabért, melytől így elesünk, senki nem téríti meg. Sőt lehet, hogy szabadságot sem tudunk kivenni aznapra, ahogy az ügyben a TASZ által képviselt panaszos sem. Ehhez képest a levélben szavazóknak legfeljebb a postabélyeg árát kell rááldozniuk a szavazásra – de láttuk, még azt sem feltétlenül.Neked milyen terhet jelentene szavazni?Külföldön élő olvasónk vagy? Tőled milyen messze van a legközelebbi nagykövetség, konzulátus? Hány kilométert kellene megtenned, hogy szavazhass? Oszd meg velünk facebookon, és lájkold a diszkriminációmentes, méltányos választási eljárást célzó Facebook oldalunkat!Miért diszkriminatív a szabályozás?A fentiek alapján egyértelmű, hogy a jelenlegi szabályozás jelentősen eltérő terheket, költségeket ró a választójogukat gyakorolni kívánó, külföldön tartózkodó magyar állampolgárok két különböző csoportjára. Ebből azonban önmagában még nem következne, hogy a szabályozás diszkriminatív: ahhoz azt is meg kell mutatnunk, hogy ésszerű, kellő súlyú indok nélkül ró ennyire eltérő terheket két igen hasonló csoportra.Összehasonlításképp: képzeljük el, hogy egyes hátrányos helyzetű régiókban a törvény 2 év kötelező óvodalátogatást írna elő, míg más régiókban csupán 1 évet. A két célcsoport első ránézésre igen hasonló: 4-6 éves gyermekek és szüleik – mind Magyarországon élő magyar állampolgárok –, akik azonban eltérő terheket kell viseljenek. A hátrányos helyzetű térségekben egy évvel tovább kellene óvodába járatni a gyermeket, naponta időt és benzinpénzt vagy buszjegyet szánni rá. Csakhogy tegyük fel, a jogalkotó célja ezzel az lenne, hogy a hátrányos helyzetű térségek rosszabb közoktatási körülményeit ellensúlyozza. Tegyük fel továbbá, hogy valóban jó okunk van azt gondolni, a kötelező plusz egy év óvoda hosszútávon is egyedülálló, kisebb terhekkel járó módszerekkel nem helyettesíthető módon képes az iskolai teljesítmény növelésére, majd pedig az országon belüli munkaerő piaci versenyképesség növelésére. Ebben az esetben ésszerű, kellő súlyú indoka lehet annak, hogy az állam a két hasonló csoportra egyenlőtlen terheket ró.Azt is látnunk kell azonban, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező illetve nem rendelkező, választójogukkal külföldön élni kívánó állampolgárok közti megkülönböztetés nem felel meg ennek a szigorú feltételnek. Semmilyen ésszerű indokot nem találunk, amely igazolná a választópolgárok e két csoportjára háruló eltérő terheket. Ilyesfajta indok hiányában pedig a különbségtétel önkényes. Semmi akadálya nincs annak, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok is hozzájussanak szavazási levélcsomaghoz, amelyet aztán a magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazópolgárokhoz hasonló módokon juttathatnának el a Nemzeti Választási Irodába. Ahogy az az önkényes megkülönböztetésekkel élő, ám nem figyelmetlenségből eredő jogalkotás esetében jellemző, a jogalkotó nem hagyott más lehetőséget, mint hogy azt feltételezzük: az államhatalom képviselőinek (vélt) politikai érdekei állnak a szabályozás mögött.[4]De nem azt mondják, hogy a levélben szavazás nem biztonságos? Nem jobb, ha csökkentjük a visszaélés esélyét?De. Arra a kérdésre, hogy biztonságos-e – értsd: a csalások elleni kellő garanciát jelent-e – a levélben szavazás, a Nemzeti Választási Iroda honlapján a következő választ olvashatjuk: „A levélben szavazás tisztasága – ellentétben a szavazóhelyiségben történő szavazással, ahol elsősorban a szavazatszámláló bizottság feladata a szavazás törvényességének biztosítása – a választási szervek és a választópolgár együttes felelőssége. A választópolgárnak is felelős magatartást kell tanúsítania a szavazólap kitöltésekor, a szavazási iratok postázásakor.”[5] Kicsit egyértelműbben: még a Nemzeti Választási Iroda sem gondolja, hogy a levélben szavazás esetében az állam garantálja, vagy egyáltalán képes lenne garantálni a választási eljárás tisztaságát.Vegyük végig, milyen visszaélési lehetőségek rejlenek a levél útján történő szavazásban. Először is, különösen akkor, ha nem postán adjuk fel a levélszavazatot, hanem a választások eredményében érdekelt harmadik félre bízzuk szavazatunk célba juttatását, nincs okunk bízni abban, hogy szavazatunk célba is ér. Köztudott ugyanis, hogy egy szavazópolgár lakcíme alapján igen jól megjósolható pártpreferenciája is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a levélszavazatokat gyűjtő pártképviselőknek az az érdeke, hogy csupán a nagy eséllyel az ő pártjukra szavazó állampolgárok szavazatait gyűjtsék össze és továbbítsák. Az is érdekükben áll, hogy a többi, várhatóan más pártokra szavazó választópolgár szavazatait is összegyűjtsék, és ezeket megsemmisítsék, illetve egyszerűen ne továbbítsák: ezzel pedig hatékonyan kizárják őket a választásból. Ez nyilvánvalóan a politikai verseny torzulását eredményezi, amely ezek után már nem csupán a szavazatok elnyeréséről, hanem a szavazatok mielőbbi megszerzéséről, likvidálásáról is szól. A példa nem a jogvédő lázálma csupán: az USA egyes tagállamaiban bizonyos választásokon levélben is lehet szavazni, s az ehhez hasonló visszaélések visszatérő politikai botrányok tárgyai.Másodszor is, a levélben szavazás esetében a személyazonosítás elmaradása önmagában is megkönnyíti a szavazatokkal való visszaélést. A szavazatot tartalmazó levélcsomaghoz persze mellékelni kell egy aláírt „azonosító nyilatkozatot”. Ez azonban távolról sem zárja ki a csalást: az óvatlanul előre kitöltött nyilatkozatot harmadik személy is feladhatja egy tetszőlegesen kitöltött szavazólappal, amennyiben hozzáfér a szavazási levélcsomag tartalmához. Ráadásul egy aláírás meghamisítása közel sem jár akkora nehézséggel vagy költséggel, mint a személyazonosításra alkalmas hamis okiratok beszerzése. Végül pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy egy, a névjegyzékbe való felvételét követő évben elhunyt választópolgár jó eséllyel még további 9 évig kapja lakcímére a szavazási levélcsomagot – hiszen hogyan garantálnánk, hogy egy más országban elhunyt választópolgár haláláról értesülnek a magyar hatóságok? Ilyenkor a szavazási csomaggal való visszaélés esetén még panaszossal sem kell számolni.A listát még folytathatnánk, de már így is világos: a levélben szavazás intézménye nem képes garantálni a választások tisztaságát.Akkor miért akarjátok, hogy mindenki szavazhasson levélben? Aki akar, az úgyis elmegy szavazni. Akit pedig úgysem érdekel, az a levelet sem adná fel.Ez tévedés – az emberek politikai aktivitása nem független annak a költségeitől. Így van ez minden más preferenciánkkal is. Például tegyük fel, imádod a csokifagyit: egy gombóc megér 200 Ft-ot, sőt ha nagyon meleg van és / vagy nagyon éhes vagy, talán 300-at is; de szinte biztos, hogy 500 forintot már csak extrém helyzetben fizetnél érte, még a csokoládéfagylalt igazi elkötelezettjeként is. A szavazási hajlandóság is hasonlóképp működik: még azoknak sem ér meg bármilyen költséget, akik fontosnak tartják, hogy szavazatukkal hozzájáruljanak politikai közösségünk együttes alakításához. Egy postabélyeget megérhet; egy drága vonat- vagy repülőjegyet már nem feltétlenül. Nem mindegy tehát, hogy politikai részvételünk milyen terhekkel jár.Alkotmányjogi panaszunknak azonban nem az a végső célja – és nem is az a várható eredménye –, hogy a levélben szavazás egyébiránt nem igazán szerencsés, a visszaélésekre megannyi lehetőséget adó intézménye tovább terjedjen. Ehelyett egyfelől az a célunk, hogy a jogalkotót ráébresszük: nem alkalmazhat diszkriminatív szabályozást egyes választópolgárok politikai részvételének megnehezítésére; a részvétel minden azonos helyzetű állampolgárnak megközelítőleg azonos terhekkel kell járjon. Azaz vagy mindenki szavazhasson külföldről levélben, vagy senki. Másfelől azonban arra ösztönözzük a jogalkotót: amennyiben a választópolgároknak – helyesen – kevéssé költséges, a részvételt megkönnyítő eszközöket kínál, akkor ezt úgy kell tennie, hogy a választási eljárás tisztaságának garanciái ne sérüljenek. Mivel a jogalkotó maga is elismeri, hogy a levélben szavazás kockázatos eljárás, ezt senkinek nem szabadna lehetővé tennie. Más megoldásokkal kell elérnünk, hogy minden állampolgár egyenlő választójoga biztosított legyen.[6]Mráz AttilaPolitikai Szabadságjogok ProgramEgy szavazat, kétféleképp? NEM!Külföldön élő olvasónk vagy, és megosztanád, milyen terheket ró rád a diszkriminatív választási eljárás? Oszd meg velünk facebookon! Vagy itthon élsz, de te is fontosnak tartod a diszkriminációmentes, méltányos választási eljárást? Lájkold Facebook oldalunkat![1] A félreértések elkerülése végett: a Magyarországon élő hajléktalan állampolgárok nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, mivel ők választójogukat ún. „települési szintű lakóhelyük” alapján az állandó lakcímmel rendelkezőkkel azonos törvényi feltételek mellett gyakorolhatják.[2] Ld. http://varanus.blog.hu/2013/07/31/az_orszagelhagyok_is_szavazzanak -- Itt olvashatjuk egy ebből a célból küldött levél tartalmát is.[3] Ez logikusnak tűnhet, hiszen – gondolhatnánk – a választások kitűzése előtt honnan tudhatnánk, hogy külföldön tartózkodunk-e egyáltalán a választások napján? Talán jogos lehet így érvelni a turisták esetében. Egy külföldön tanuló, vagy külföldön munkavállaló, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár azonban egyértelműen és jó előre tudhatja, hogy az országgyűlési választás idején – akár április elejére, akár május végére fog esni – nem tartózkodik majd Magyarországon.[4] Azért sem gondolhatjuk, hogy puszta figyelmetlenség állna a megkülönböztetés mögött, mert a Ve. eredeti formájában még biztosította a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó állampolgárok számára a levélben szavazás lehetőségét. Az erről gondoskodó passzusokat az Országgyűlés utólag helyezte hatályon kívül.[5] http://www.valasztas.hu/hu/ovi/670/670_0.html#_Toc369098217[6] Megoldható ez például az idejében felmért igények függvényében a személyes szavazási lehetőségek bővítésével is. Összehasonlításképp: a legutóbbi horvátországi országgyűlési választásokon a Bosznia-Hercegovinában élő horvát állampolgárok egyetlen külképviselet helyett 30 (!) helyen adhatták le szavazatukat, a Horvátországban személyesen szavazó állampolgárokhoz hasonló körülmények között. Photo Credit: John Morton via Compfight cc

Mostantól rendszeresen értékeljük a TASZ témáin keresztül a magyarországi jogállamiság és alapjogvédelem állapotát. Az alábbi írás a 2013. októberi tapasztalatok alapján azzal foglalkozik, hogy bár szűkülnek a hagyományos jogvédelem lehetőségei Magyarországon, de átgondolt pereskedéssel még lehet eredményeket elérni.

Kulturálódásra, utazásra, szórakozásra egyáltalán nincsen lehetőségük. Ruhát évek óta nem vásároltak, új szőnyegre időtlen idők óta nem telt, a gyereknek tudnak néha egy-egy új játékot vásárolni, ételt csak az akciós polcról, kevés gyümölcs és ritkán hús, inkább tészta, krumpli és rizs. Ami van, az gyógyszerekre, a kerekesszék beállítására, az ülőmodul szerelésére vagy a gyógytornászra megy, mert akkor talán kevésbé fáj a gyerek háta vagy karja. Nem is emlékeznek már, mikor futotta utoljára arra, hogy fellélegezzenek, kikapcsolódjanak, megfizessenek valakit, hogy vigyázzon a gyerekre, míg ők színházba mennek.

Amikor a tavalyi AIDS világnap előtt írt egyik blogbejegyzésemben a HIV-vel élőket hátrányosan megkülönböztető, illetve a járványt a büntetőjog eszközeivel megfékezni próbáló országokról írtam, még azt mondhattam, hogy a magyarországi helyzet eddig kedvezően alakult; volt ugyan néhány HIV fertőzés miatt indult büntetőeljárás, de mindegyik felmentéssel, illetve a vád ejtésével végződött. Most azonban megszületett az első elmarasztaló ítélet. Magyarország eddigi leghosszabb, nyolc éve zajló HIV-perének vádlottját - legalábbis a sajtó tájékoztatása szerint - első fokon 10 hónap börtönre ítélte az eljáró bíróság, valamint megtiltotta számára, hogy "egészséges nővel létesítsen szexuális kapcsolatot".

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) jóváhagyta az észt bíróságok döntését a Delfi v. Észtország ügyben, ami arról szólt, hogy ki felel jogilag az internetes kommentekért. A szólásszabadság barátai szomorúan olvasták az ítéletet.

Nyolc nap különbséggel született jogerős döntés két nagyon hasonló büntetőügyben – nagyon különböző eredménnyel. Az egyiket a Debreceni Ítélőtábla, a másikat a Miskolci Törvényszék hozta, mindkettő másodfokon ítélkezett. Az előbbi szerint magyarellenes gyűlölet-bűncselekményt követtek el a sajóbábonyi romák, amikor gárdistáknak gondolt személyek autójára támadtak, és a bíróság még súlyosította is a szabadságvesztés büntetéseket. Az utóbbi szerint viszont nem minősíthető gyűlölet-bűncselekménynek, csak garázdaságnak azon miskolci romáknak a cselekménye, akik szkinhedeknek vélt sértettek gépjárművét ütlegelték, és ezért enyhítette a kiszabott börtönbüntetéseket.

Már az óvodában megtanultuk, hogy nem szép dolog a gyengébbet bántani. Lehetséges, hogy ezt csak bizonyos óvodákban tanítják, és azokban, ahová a T. képviselő urak és hölgyek anno jártak, más szabályok voltak érvényben? 

Manapság egyre divatosabbá válik az a téves nézet, hogy a buzik is emberek, és hogy őket is édesanya szülte. Egyre több meleg bújik elő, vonul fel, aztán még nekik áll feljebb, ha a normális emberek nyíltan lerohadtbuzizzák, ratyizzák vagy köcsögözik őket. Lassan már meg sem lehet rugdosni a buzikat anélkül, hogy valami buzgómócsing jogvédő közösség tagja elleni erőszakkal ne vádolná az elkövetőt. Az alábbi tíz hasznos tanáccsal azoknak az embertársainknak kívánunk segítséget nyújtani, akik nem szeretnék vagy nem tudják nyíltan felvállalni homofóbiájukat, és a civilizáltság mázával kénytelenek palástolni mélyen fortyogó indulataikat.

Tavaly augusztusban a Jobbik tüntetést szervezett Devecserbe. A szónokok a romák elleni harcra, a magyarországi cigányság kiirtására buzdítottak. A tüntetés résztvevői ezután megindultak a település romák lakta részei felé, hangosan cigányellenes rigmusokat skandáltak, és végül házakat dobáltak meg kövekkel és üvegekkel. Több ember megsérült. A rendőrség tegnapi határozata szerint, melyet a Magyar Helsinki Bizottságnak juttatott el, nem történt uszítás Devecseren, ezért a nyomozást megszüntette.Fotó: Nagy Lajos/MTI

Nehéz mit mondani, amikor ma elfogadta az Országgyűlés a szabálysértési törvény módosítását, amely ismételten lehetővé teszi a hajléktalan emberek állami üldözését. Alkotmányos elvek és alapvető jogok semmibevételén keresztül vezetett az út azért, hogy állampolgárokat nem másért, hanem azért mert az utcán kényszerülnek élni akár elzárással is büntetni lehessen. 

Az egyháztörvényben intézményesített önkény, és az annak eredményeként bekövetkezett folyamatos diszkrimináció mindazok alkotmányos közérzetét is rontja, akiket egyébként hidegen hagy az egyes egyházak sorsa. A magyar egyházszabályozás a saját hatalmától megrészegült kormányzatban rejlő veszélyek elrettentő példatára.

Több mint tíz éve ünneplik világszerte szeptember 28-án az információszabadság hívei és harcosai a Jogod van tudni napot (International Right to Know Day). E jeles alkalomból a K-Monitor és a TASZ összegyűjtötte az elmúlt év legfontosabb magyarországi, információszabadságot érintő - pozitív és negatív - történéseit.Összességében elmondható, hogy Magyarország 2013-ban sem lett átláthatóbb, sőt az idei év talán legsúlyosabb eseménye az információszabadágról szóló törvény módosítása volt, amelynek köszönhetően új kifejezéssel lett gazdagabb a magyar nyelv, megtudhattuk, hogy mi is az a visszaélésszerű adatigénylés. A törvényi változások mellett az adatgazdák információkezelési gyakorlata sem javult, számos önkormányzat, kormányzati szerv nem tesz eleget adatközlési kötelezettségének, jó néhány intézmény pedig reflex-szerűen utasít vissza közérdekű adatigényléseket, gyakran a legszánalmasabb okokra hivatkozva.

2013. szeptember 25-én a Népszabadság Online-nak adott interjúnkban számos tárgyi tévedés, csúsztatás kapott nyilvánosságot. A valóság megismerése és a közmunkával kapcsolatos társadalmi előítéletek fokozatos elbontása, egyben saját társadalomszemléletünk formálása érdekében az alábbi helyreigazítást tesszük közzé.

Minden rendben ment addig, amíg a Bélapátfalvai szociális otthon a város szélére zárta el a több, mint 300 fogyatékos és idős lakót. Miután azonban egy EU-s projekt keretében lehetőség nyílt az intézet bezárására, először Bélapátfalva, most pedig Szilvásvárad lakosainak többsége akar megszabadulni jövendőbeli szomszédaitól. A fogyatékosok elűzését a helyi képviselő-testületek és polgármesterek is támogatják. A TASZ filmje egy nap alatt fordulatot hozott.