Móni hiába fordult a kórházhoz utólag, a traumatikus szülésélményét relativizálták, a panaszát pedig lesöpörték az asztalról. Ő azonban nem adta fel, a TASZ segítségével perre vitte az ügyét, hogy ne csak neki, de más nőknek se kelljen hasonló traumát elszenvedni a szülészeten.
A Direkt36 segítségével komoly lépést tettünk az eltitkolt kórházi fertőzések feltárásának ügyében. Mi ebben az állam felelőssége?
Az átalakítás előtt az orvosi kamara etikai eljárásai egyre inkább hozzájárultak ahhoz, hogy a betegjogi jogsérelmek ne maradjanak következmények nélkül. Mióta a kormány elvette a MOK-tól az etikai felügyeletet, ez a jó gyakorlat megszakadt, az eljárások szünetelnek, és hosszú távon is sérülhetnek a betegek jogai.
A kormány gyakorlatilag két nap alatt megsemmisítette a Magyar Orvosi Kamarát azzal, hogy minden fontos jogkörét elvette és megszüntette az orvosok kötelező tagságát. Ez kifejezetten hátrányos lehet a betegjogok érvényesítésére. Szerintünk még nincs veszve minden, az orvosoknak és a polgároknak is fontos szerepe van a politikai nyomásgyakorlásban.
A bíróság egy precedens értékű ítéletben kimondta, hogy az édesanyának joga van a csecsemőjével kapcsolatot tartani, és ez aránytalanul és indokolatlanul nem korlátozható.
A múlt héten elfogadott reform az egészségügy megújítását szolgálja, azonban félő, hogy a módosítás több kárt okoz, mint hasznot. Összeszedtük, hogy mik a főbb problémák az elfogadott keretszabályokkal.
A hatvanéves Irén és fia, Péter egy Kaposvár melletti falu végén élnek, ahol mindenki jól ismeri őket. A fiú egyik rohama után nem a megszokott gyermekpszichiátriára vitték be, hanem egy felnőtt zárt osztályra került, ahol maradandó lelki sebeket szenvedett.
Az Alkotmánybíróság nem foglalkozik azzal, hogy a kormány jogszerűen vezetett-e be felmondási tilalmat az egészségügyi dolgozók körében – szerintünk viszont nincs elfogadható indok arra, hogy szőnyeg alá söpörjék veszélyhelyzetben hozott, jogfosztó döntéseket.
Saját mulasztásai miatt az orvosokon, ápolókon veri el a port a kormány. Az ápolóként dolgozó Emesét felőrölték a rossz munkakörülmények, hivatást váltott volna – de a felmondási tilalom miatt nem teheti meg.
A koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet nem változtat azon, hogy az emberek az egészségügytől a szeretteik gyógyulását várják. Mégis kilenc hónapja keresi a választ egy 83 évesen elhunyt asszony családja, hogy miért nem kapott megfelelő ellátást a nagymama.
Égető kérdés, hogy milyen egészségügyi ellátáshoz juthatnak azok, akik karanténban vannak koronavírus-fertőzés miatt, és olyan egészségügyi problémájuk van, ami nem tűr halasztást, de nem a koronavírussal kapcsolatos. Összegyűjtöttük a tudnivalókat.
Péterfy Gergely mutatja be Kunetz Zsombort, aki bátran megtörte a hallgatást, és nyíltan beszélt az egészségügyi rendszer visszásságairól. Szavazz, hogy ki legyen a TASZ közönségdíjasa!
Sára felelősségtudatán múlt, hogy senkit nem tett ki veszélynek.
Van, akit rendőrök vegzálnak, hogy betartja-e a karantént, amiről nem is kapott határozatot. Vannak szülők, akik választhatnak, hogy igazolatlan hiányzásnak teszik ki a gyereküket, vagy olyan közegbe engedik, ahol igazoltan megjelent a vírus. Van, aki 8 napja várja, hogy kijöjjenek hozzá tesztelni.
Mindenki szeretne abban a tudatban élni, hogy ha ő vagy hozzátartozója egészségügyi ellátásra szorul, akkor hozzáértő kezekbe kerül, a szükséges kezelést haladéktalanul megkapja és csakis orvosszakmai szempontokon fog múlni, hogy mit tesznek az egészsége, vagy épp az élete megmentéséért.
A rendkívüli helyzetben bizonyára rengeteg egészségügyi dolgozó áldozatos munkájára lesz szükség. Megnéztük a pontos szabályait annak, hogy hogyan és mire kötelezhetik őket.
Regina még nincs harminc éves, de már közel tíz éve minden nap fájdalomra ébred. Ennek oka egy ritka betegség, a fibromialgia, ami előtt az orvosok is értetlenül állnak. „Az emberek el sem tudják képzelni, amit egy fibromialgiás átél, amikor szó szerint mindened fáj” – mondja Regina, aki azért keresett meg minket, hogy végre enyhüljenek a fájdalmai. Az orvosi kannabisz ugyanis segítséget nyújtana neki, de egyelőre nem talált olyan magyar orvost, aki elég bátor lenne ahhoz, hogy felírja neki.
Lassan vége az évnek, így épp itt van az ideje, hogy megtudjuk, hány kórházi fertőzés történt – 2018-ban. Igen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy kiadják a tavalyi adatokat. A legfontosabb kérdés az, hogy mit árul el a friss jelentés, és hogy a helyzet tovább romlott, vagy végre javuló tendenciát láthatunk.
S. Mátét (29) 2018. június 5-én szállították egy vidéki kórház pszichiátriai szakintenzív osztályára, ahol másnap hajnalban, kikötözve elhunyt. Máté nem halálos, de gyógyíthatatlan beteg volt, többféle gyógyszert szedett rendszeresen.A beszállítást megelőző napokban édesanyja nem tudta telefonon elérni Mátét, ezért bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező járőrök a zavart beszédű fiúhoz mentőt hívtak.
Átlátható egészségügyért folytatott küzdelmünk kiemelt célja, hogy végre mindenki tisztán láthasson az egészségügy válságát talán legvilágosabban mutató probléma, a kórházi fertőzések ügyében. Múlt nyáron az EMMI végre bejelentette, hogy érdemben tenni kíván a fertőzések elkerüléséért, mi pedig most utánajártunk, hogy valóban történt-e előrelépés: körkérdést küldtünk a kórházaknak, írtunk a tisztifőorvosnak és önkénteseinket is megkértük, hogy járják be a kórházakat és osszák meg velünk a tapasztalataikat. Az eredmény: bár találkoztunk furcsaságokkal, és jellemző a pénzhiány, a kórházak áldozatos fellépése bizakodásra ad okot.
A pszichiátriai problémák felerősödése, a munkavállalási esélyek romlása, a teljes felépülés hátráltatása – ügyfelünk saját példáján keresztül mutatja be a káros következményeit annak, ha egy túladagolás miatt a rendőrséget is értesítik.
4 tisztifőorvos: 2018 egyik kétes értékű rekordja, hogy hányan fordultak meg ebben a pozícióban. Épp a múlt héten nevezték ki a legújabbat. Reméljük, ő tartósan a poziciójában marad, mert sok mindent kellene tennie. Például érdemi lépéseket a kórházi fertőzések ellen. Ennek első eleme az, hogy hozzák nyilvánosságra az adatokat kórházankénti bontásban. Érdemes ebből az alkalomból végigvennünk, mi volt a gond Kovács Attila, a nemrég leváltott tisztifőorvos hozzáállásával és hogy mi a fertőzéses adatok eltitkolásának krónikája. A legújabb tisztifőorvossal, Müller Cecíliával szeretnénk személyesen is beszélni a kórházi fertőzések ügyéről ezért szakmai egyeztetésre hívjuk.
Az állami szerveknek minden évben kötelessége nyilvánosságra hozni az előző év kórházi fertőzésekkel kapcsolatos statisztikáit. Idén ezt ugyan rendeletmódosítás és trükközés kísérte, de végül megismerhettünk néhány adatot. A jelentés idén sem lett érthetőbb, ezért mi végeztük el az állam helyett a munkát, és közérthetően kiemeljük nektek az idei jelentés legfontosabb statisztikai adatait!
Elképesztő történeteket hallottunk már arról, hogy milyen indokokkal próbálják meg a betegeket és hozzátartozóikat eltántorítani attól, hogy hozzáférhessenek a kórházi dokumentumokhoz. Az egyik betegjogi kitelepülésen azonban olyan esettel kerestek meg minket, ami még nekünk is meglepő volt. Az ÁNTSZ az új EU-s adatvédelmi rendeletre, a GDPR-ra hivatkozva küldött el egy fiatal férfit, aki kórházi fertőzésre gyanakodva akart halott édesanyja laboreredményeihez hozzáférni.
Éppen egy műtétre vársz a kórházban. Ez már önmagában egy olyan helyzet, amikor teljesen kiszolgáltatottnak érzed magad, egészséged az orvosok és a kórházi személyzet kezében van. Bármi, ami ilyenkor még kiszolgáltatottabbá tehet, akár a legkisebb kényelmetlenség is, elviselhetetlenül gyötrelmes lehet. Ha egy dolog van, amit végképp szeretnél elkerülni, az az, hogy idegenek lássanak meztelenül.
Bármit is állít a kormány vagy harsog a propaganda, lassan tényleg mindenkinek van saját tapasztalata arról, hogy egyre katasztrofálisabb a magyar egészségügy helyzete. Akik megtehetik, menekülnek az állami egészségügyből. Ők súlyos tízezreket áldoznak a gyógyulásukra, miközben persze ugyanúgy fizetik a TB-jüket is. Akiknek pedig erre nem futja, imádkoznak, hogy még azelőtt sorra kerüljenek a várólistáról, mielőtt meghalnak.
Emlékeztek még a nyári hírekre? Hogy most aztán nekiáll a kormány és rendet tesz a kórházi fertőzések terén? Sokat elmond a szándék komolyságáról, hogy ugyan nagy hanggal harangozták be az új rendeleteket, de hatályba még mindig nem léptették őket. Mondjuk a régi szabályokat sem tartják be: 2018 szeptember végén még mindig nem ismerhetjük a 2017-es kórházi fertőzéses adatokat.
Kórházban lenni sehol sem jó. De az ottlétet az orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók által teremtett körülmények jobbá vagy rosszabbá is tehetik. Szakmai igazgatónknak – életében először – alkalma nyílt megtapasztalni egy külföldi, az olasz sürgősségi betegellátást egy baleset miatt, és ez segített megérteni, hogy mit hiányolt mindig, amikor Magyarországon volt kórházban: hogy felnőttként kezeljék. Személyes beszámolója következik.
Bár már jogerősen is pert nyertünk az EMMI ellen, és kötelező lenne kiadniuk a kórházi fertőzések adatait, inkább az időhúzást választották: a Kúria felülvizsgálatát kezdeményezték. Emiatt most még pár hónap eltelik, mire megkapjuk az adatokat. Minden amellett szól, hogy a minisztérium ne várjon a bíróságra, hanem maga hozza nyilvánosságra az adatokat, úgyhogy most (újra) erre szólítjuk fel őket. Vagy folytatjuk a bíróságon.
Néhány hete telefonált hozzánk egy srác vidékről. Fogorvoshoz kellett mennie, és amikor be akart jelentkezni, közölték vele, hogy nem látják el. Az asszisztensnek ugyanis elmondta, hogy HIV-vel él. Ezért nem akarták fogadni. Tőlünk azt szerette volna megtudni, hogy ez rendjén van-e, mi pedig elmondtuk neki, hogy nagyon nincs rendjén. Az egészségügyi törvény szerint megilleti az ellátás, ugyanúgy, mint bárki mást. Most kaptuk a hírt, hogy hivatalosan is változtattak a szabályokon: remélhetjük, hogy ez a srác volt az utolsó, akit jogellenesen nem láttak el.
Bő két hónapja működik az Egységes Elektronikus Szolgáltatási Tér (EESZT), ahol mindenki egészségügyi adatai elérhetőek lesznek bizonyos embereknek, akik az egészségügyben dolgoznak. A rendszer bevezetése óta több aggódó megkeresés is érkezett hozzánk az EESZT jogszerűségével kapcsolatban. Okkal merül fel a kérdés: jogszerű-e egyáltalán az EESZT? Kell-e féltenünk az egészségügyi adatainkat? És vajon tényleg mindenképp látnia kell-e a kezelőorvosnak az egész kórtörténetet?
Neked is fontos, hogy a gyereked mellett lehess, ha kórházba kerül? Az egész család nyugodtabb, ha együtt élhetitek át ezeket a nehéz pillanatokat? Azt is szeretnéd, ha végig gyerek- és szülőbarát ellátást kapnátok? Mi Gyerekkel vagyok kampányunkban három éve dolgozunk ezért. Megnéztük, mi változott az elmúlt három évben, mik a legfontosabb területek, ahol javult a helyzet, és hol van még szükség sok fejlesztésre.
A gyerekek tudják a legjobban, hogy ők milyen orvoshoz szeretnek járni. Ők azok, akik megnyugszanak, ha a szüleik mellettük lehetnek az orvosnál, de szeretnék, ha nem csak anyunak és apunak mondanák el, hogy mi a bajuk. Ők azok, akik utálják, ha lenyomják a nyelvüket kanállal, amikor megvizsgálják a torkukat, de ha tudják, hogy ezt azért csinálják, hogy meggyógyítsák őket, akkor maguktól is nagyra nyitják a szájukat. Szerintük ha van ott egy műtőasztal, meg van egy olló, akkor legyen mellette egy plüssmaci is. Három gyereket kérdeztünk arról, milyen a jó gyerekorvos.
Évek óta tartó Gyerekkel vagyok kampányunkban azért dolgozunk, hogy a kórházba kerülő gyermekek minél inkább gyerek- és szülőbarát környezetben gyógyulhassanak. Az összes magyarországi gyerek-fekvőbetegellátó intézményt értékeltük, hogy szerintünk mennyire gyerekbarát az ellátás bennük. Na de mitől gyerekbarát egy kórház?
Vajon a gyerekem mellett maradhatok éjszaka a kórházban? Mennyire haladó a szemlélet, figyelembe veszik-e a gyerekem szempontjait? Vagy vállaljam be a távolabbi kórházat, mert ott gyerekbarátabb az ellátás? Mostantól van egy online adatbázis, ahonnan mindezt megtudhatod, és a saját tapasztalatidat is megoszthatod. Gyerekkel vagyok honlapunkon a szülők egymást segíthetik a kórházak véleményezésével, mi pedig adatokat kértünk be 67 kórháztól, hogy értékelhessük, mennyire folytatnak gyerekbarát ellátást. Ez cseppet sem volt egyszerű, elmondjuk, milyen kifogásokkal találkoztunk leggyakrabban a kórházak részéről.
Egyetért az állítással, hogy „Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom”? Ébredés után mennyi idő múlva szívja el az első cigarettáját? Alkalmaz-e valamilyen fogamzásgátló módszert? Jövő júliustól ilyen kérdéseket tesz majd fel a a háziorvos. A javaslatról már tavaly nyáron szó volt, akkor sokan kritizálták, de most lényegi változtatások nélkül elfogadták. Mi lesz ebből? Hova kerülnek az adatok? Ön szívesen megosztaná ezeket a háziorvosával? És a kormánnyal? Muszáj lesz válaszolni?
Elfogadhatatlan, amit a Magyarországon előforduló kórházi fertőzések adataival művel az állam. Bujkálás, kavarás, sunyiskodás, jogsértés, hülyének nézés – úgy tűnik, a kormányzati szerveknek bármi megéri, csak elkerülhessék az adatok nyilvánosságra hozatalát. Itt az utolsó esély: ha most sem teszik közzé a számokat kórházankénti bontásban, perre megyünk.
Óriási indulatokat korbácsol az utóbbi években a kórházi fertőzések kérdése. Azt tudjuk, hogy többen halnak meg kórházban összeszedett fertőzésben, mint autóbalesetben, de az sosem derült ki, pontosan hányan. Az ÁNTSZ titkolózik, a szakmai jelentését alig páran értik, világos magyarázat helyett pedig cinikus kioktatást kaptunk. Itt az idő, hogy megismerjük a tavalyi számokat!
A nyár közepén robbantotta a hírt az RTL Klub Híradója: az ajkai kórház elavult CT-je egy beteg életét követelte. A hír hallatán gyorsan bejelentették: mobil CT-t kap a kórház. A kormánypropaganda diadalmasan nyugtázta, hogy milyen szépen megoldották a problémát, és senki sem kérdezte meg: hogyhogy 5 évig nem tűnt ez fel senkinek? Annyi kérdésünk volt, hogy öt különböző adatigénylést küldtünk szét, nagyjából meg is jöttek a válaszok. Mielőtt továbbolvasnának, javasoljuk: kapaszkodjanak meg erősen.
Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Eleinte még felhúztad magad egy-egy szabálytalan sávváltáson, de mostanra már megszoktad az állandó dudálást is, és már az állami rádióból szóló propaganda sem hoz ki különösebben a sodrodból. Újabban azonban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.
Képzeld el, hogy hétvégén, mint évek óta mindig, elmész a barátaiddal focizni. Ez lesz az első alkalom, amikor a szétrúgott öreg stoplis helyett végre megvillanthatod az új cipődet, így különösen várod, hogy végre pályára vonulj. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az új cipőtől vízhólyagod lesz. Tudod, hogy nem szabad piszkálni, ráadásul elég rosszul is néz ki, nagy és még vérzik is. Biztos, ami biztos alapon elmész a sürgősségire, ahol fertőtlenítik és bekötözik a lábad. Minden rendben, gondolod.
Képzeld el, hogy egy rutinműtétre kell befeküdnöd egy kórházba. Régóta halogattad már, hiszen mindig volt jobb dolgod, mint egy kórteremben lábadozni. Győzködted magad, hogy bonyolult összeegyeztetni a napirendeddel, meg a szabadságodat sem pont így akarod eltölteni, de valójában kicsit félsz az altatástól, meg hogy biztos fájni fog a varrat, és egyébként is ki akar heteken át nejlonzacskót magára húzva zuhanyozni?
Mesedélután! A szegény ember világszép leánya is kaphat kórházi fertőzést. Ebből a népmeséből kiderül, hogy a kórházi fertőzések áldozatainak milyen jogi lehetőségei vannak. Vajon győzedelmeskedik az igazság? Mit tehet a szegény ember, hova forduljon? Mit tett a tűzokádó sárkány az egészségügy állami szerveivel? A meséből kiderül!
Összesen 10 milliárd forintot költenek gyermek-, csecsemő- és szülészeti osztályok fejlesztésére. Vajon ebből a pénzből jut-e arra is, hogy lehetővé tegyék a szülőknek, hogy a gyerekük mellett legyenek a kórházban? Megkérdeztük az érintett intézményeket, és nagyon különböző válaszokat kaptunk.